December 25. 07:12.
A konyhából hirtelen hangos csörömpölés hallatszott ki, mire Louis lecsukódott szemét félig kinyitotta. Zayn még az igazak álmát aludta a földön elnyúlva, Niall a vádliján pihentette a fejét. Benny álmos szemekkel, az alvó Lenna-val a karjaiban itta a kávéját, Bradley az ölemben szunyókált a plüssmacijával a kezei között. Apa és Mrs. Banks pedig, még egészen biztosan alszik, mert a horkolásuk az emeletről lehallatszott.
Nos, karácsony, az év legszebb ünnepe. Ilyenkor a szeretet tisztán érezhető a levegőben, a család apraja-nagyja őszinte mosollyal az arcukon ünnepelnek a feldíszített fa körül. Bontogatják a szépen becsomagolt ajándékaikat, nevetnek és a mindennapi gondok, kötelességek feledésbe merülnek. Ilyenkor a család a legfontosabb, hogy mindenkinek szép karácsonya legyen olyanok között, akiket szeret.
Hogy az imént felsoroltak közül miért nem teszünk mi is így? Mert jelenleg 7 ember tartózkodik a házunk nappalijában, kettő az emeleten és egy pedig a konyhában, karácsony reggelén. De, hogy miként kerültünk egy ilyen mozgalmas nap után ide? Hosszú, de talán jövőre végzek...
December 24.,08:23.
Az ajtóm felől halk kopogás ütötte meg a fülem, félig még alva és naivságomból adódóan elhagyta a számát a beengedő mondat. A párnámba fúrt fejemet oldalra döntöttem, félszemmel láttam, hogy Bradley dugta be a fejét az ajtón és sunyi mosollyal az arcán elindította az egyetlen olyan karácsonyi dalt a bátyám telefonján, amit megutáltatott velem a nagymamám.
- Bradley, ne! - emeltem fel a fejem a párnámból.
Beljebb lépett a szobámban, letette a padlóra a telefont, majd összezárta a lábait és hátra kulcsolt kezekkel kezd neki az énekesnőhöz hasonló lassúsággal a dalba.
-
I don't want a lot for Christmas... There's just one thing I need.
- Fejezd be. - dünnyögöm.
-
I don't care about the presents... Underneath the Christmas tree.
- I just want you for my own. More than you could ever know. - kiabálja be a folyosóról Benny.
-
Make my wish come true. All I want for Christmas, is... You.
A szám gyorsulásával Bradley is elhagyta a merev testhelyzetet, és táncolni kezdett. Mariah ezután kénytelen egyedül folytatni a dalt, Bradley felkapta a telefont a földről és ugrándozva távozott a szobámból. Ahogy távolodott, szerencsémre a dal is halkult. Ez az év azon része, amikor Bradley annyira meg van őrülve a Karácsony hangulatától, hogy alig lehet bírni vele. Nem mintha az év többi napján nem lenne egy energiabomba, de a Karácsony nála egyenlő a teljes megbolondulással.
Felkeltem az ágyból, a folyosóra érve halkan hallottam, ahogy a földszintről felhallatszik Mariah Carey, de a korgó gyomromból adódóan megindultam a lépcsőn. Leérve Bradley szaladt el előttem, a konyhába futott be és az asztalhoz ülve folytatta a táncolást.
- Mandy, csinálsz nekem reggelit? - kérdezte lihegve.
- Mit szeretnél enni?
- Palacsintát. Olyan karácsonyfa alakút, amilyet a nagyi csinál. - térdelt rá izgatottan a székre.
- A nagyi délután már itt lesz és csinál neked.
- De én most akarok olyat enni! Sokat. Nutellával, tejszínhabbal, meg eperrel, meg... banánjoghurtal. - nyalta meg a száját éhesen csillogó szemekkel a mondanivaló végére érve.
- Én nem tudok olyat csinálni. Kerekre sem megy mindig.
- Akkor omlettet kérek. - hajtotta a fejét lemondóan az asztalra.
- Az még kevésbé megy.
- Hasznavehetetlen vagy. Megyek, akkor inkább megnézem a Reszkessetek Betörőket.
December 24.,09:17.
A különböző alakú kis mézeskalácsokat elrendeztem a sütőpapíron, majd kinyitottam a mostanra felmelegedett sütő ajtaját, és betettem sülni az édességet. Benny mellettem szorgalmasan szaggatta a tésztát, a kezembe adogatta a kész darabokat, én pedig egy másik sütőlapra rakosgattam őket. Épp, egy ilyen adogatós pillanatban hallottunk meg egy éles, vékony sikítást az emeltről. Nem is volt kérdés ki váltotta ki, így lisztes, tésztás kézzel, mindent eldobva rohantunk fel. Az emeltre érve Bradley rohant ki a fürdőszobából, az ajka alatt egy hosszú, pirosló csík húzódott, amelyből egyre inkább kezd előbuggyanni egy-két csepp vér. A nyakánál, a füle aljánál, a barkójánál és az állánál fehér hab éktelenkedett, és a kezében a sebének okozóját markolászta.
- Azt hittem, nem olyan nehéz ez. Még ennek a szőrtelen majomnak is sikerül azt a kevéske évi szőrzetet leirtania az arcáról. - int a bátyám felé.
- Bradley, az, hogy Kevin McCallisternek sikerült megborotválkoznia, nem azt jelenti, hogy neked is menni fog. - szólal meg először kettőnk közül Benny.
- Hideg a hab.
- Mandy, be tudod egyedül is fejezni a sütit, ugye? - fordul felém.
-Persze, menj csak. - mosolyodok el.
Benny, Bradley-vel az oldalán a fürdőszobába igyekezett, míg én sarkon fordulva visszaigyekeztem a konyhába. Ahogy a földszintre értem a csengő hangja ütötte meg a fülem, az ajtóhoz léptem és hatalmas megdöbbenésemre Niall ácsorgott a lábtörlőnkön.
- Szia! Hát te, hogyhogy még itt vagy?
- Bemehetek? - kérdezte szomorúan.
- Persze, gyere csak.
Elálltam az útjából, lehajtott fejjel baktatott beljebb. Kabátját és a cipőjét levette, a konyhába vezettem és beérve lehuppant az egyik székre.
- Azt hittem te már rég a repülőtéren vagy.
- Előreláthatólag hó fog esni, így eltörölték a járatom. - kezdte szomorúan - Karácsonykor nem lehetek otthon, mert egy kis hó esik. Láttál már ennél nagyobb szemétséget?
- Niall... Nagyon sajnálom.
- A többiek pedig már biztosan otthon vannak. Illetve Zayn még nem hiszem, hosszú az út.
Mielőtt válaszolhattam volna neki, a nappaliból hangos zene ütötte meg a fülem. Gyors léptekkel a másik szobába siettem, a telefon szüntelenül játszotta újra és újra a dalt, ami hatalmas segítségemre volt, mert sehol nem láttam. A hang valahonnan a kanapéból szólt, a párnák között kutakodva nem találtam meg, így résekbe folytattam tovább a keresést. A dal már majdnem a végére ért, amikor a kezembe akadt, így kihúztam a könyökömet az ágyból és lenyomtam a zöld gombot.
- Igen?
- Szia Mandy! - köszönt apa - Később fogok sajnos hazaérni, mert sehol nem találtam fát. Minden rendben otthon?
- Majdnem.
- Majdnem?
- Ismered Bradley-t. - mosolyodtam el.
- Mandy, ne haragudj, de most le kell tennem.
- Rendben, semmi gond. Szia apa!
- Szia!
Miután már csak egyenletes pittyogás szólt a készülékből, én is bontottam a vonalat és letettem a telefont az asztalra. A konyhába érve, megcsapott az égett szag, amelyről a helységben gomolygó füst és a sütőben szénné égett sütik árulkodtak.A tűzriasztó beindulásával az emeleten tartózkodók lerohantak. Niall a füsttől köhögve rohant kinyitni az ablakot, Benny a bejárati ajtót, én a sütő ajtaját, míg Bradley
Cascada : Pyromania című dalt kezdte el énekelni.
December 24.,09:45.
- Mrs. Banks, nem akartuk fel gyújtani a házat. Csak elfelejtettem lejjebb venni a fokot a sütőn, amikor betettem sülni a sütiket. - magyaráztam immáron ötödszörre a szomszédunknak, hogy ez nem egy ellene folyó kísérlet volt.
- Ajánlom is, hogy így legyen. Vagy felhívom Petert, és akkor az a kis ördög mehet...
- Katonai iskolába. Igen, tudjuk Mrs. Banks. - fejezte be a mondatát unottan Benny.
- Ebben Bradley nem volt benne. - tettem hozzá.
- Igen Mrs. Banks. Ha a maga házát akarnám felgyújtani, biztosra mennék. - mondta vigyorogva Bradley.
Mielőtt Bradley többet mondhatott volna, Benny egy visszafolytott mosollyal befogta a száját és a kis testét Niall segítségével elcipelte a szomszédunktól a lehető távolabb. Mrs. Banks-nek több sem kellett, megmarkolta a botját, és hangos rikácsolásba kezdett arról, milyen neveletlen az öcsém.
Ebből a kiabálásból a megcsörrenő telefon mentett ki, elnézést kértem Mrs. Banks-től, de annyira beleélte magát a kiabálásba, hogy meg sem hallva engem, szidta tovább a testvérem. Az asztalon hagyott rezgő készüléket a kezembe kaptam, és a fülemhez emelve beleszóltam.
- Tessék?
- Peter, te vagy az? - kérdezte Grace nagyi a vonal túlsóvégén.
- Nem, én vagyok az, Mandy.
- Sandy? Bocsánat, akkor rossz számot hívtam! Boldog Karácsonyt!
- Ne, nagyi ne tedd le!
A hangját felváltotta a fülsiketítő sípolás, kinyomtam a telefont, majd a zsebembe tettem, ha újra keresne. Nem kellett sokat várnom, hogy ismét csörögjön, kicsúsztattam a helyéről és a fülemhez kaptam.
- Szia John! Meg tudod adni Peter telefonszámát? - kérdezte a nagyi.
- Szia! Mandy vagyok.
- Mandy szívem, de jó hallani a hangod. De mit keresel te John-éknál?
- Itthon vagyok, jó számot hívtál.
- Jaj, ez remek, az előbb félre tárcsáztam. Tudod adni apát?
- Nincs itthon, elment karácsonyfát venni.
- Ilyenkor? - kérdezte csodálkozva.
- Szerintem ilyenkor olcsóbb. De most bejárja az egész várost, és nemrég hívott, hogy késni fog.
- Hamár késésnél vagyunk. Később fogok Londonba érni, állítólag esni fog a hó, így néhány járatot töröltek.
- Igen, tudom. -
- Viszont bármikor visszavonhatják, így lehet, hogy nálatok az éjszaka közepén érek oda.
- Nem baj, megoldjuk. A fő, hogy ide érj.
December 24.,11:32.
- I don't need a too hang my stocking, There upon the fireplace. - énekeltem vidáman Bradley.
-
Santa Claus won't make me happy, With a toy on Christmas day. - folytatta Niall.
- I just want you for my own. More than you could ever know. - csatlakozott Benny.
- Mandy te jössz! - mosolygott rám Benny.
- Nem akarom. - fogtam be a fülem.
Niall és Benny bizalmas pillantással egymásra néznek, Bradley sunyi mosollyal az arcán lepacsizik velük, majd mind a hárman telitorokból folytatják a refrént.
-
Make my wish come true. All I want for Christmas, is You!
- You baby! - mutat rám Bradley.
- Nem énekelnétek valami mást? - kérdeztem. next day,
-
Jingle Bell, Jingle Bell, Jingle Bell Rock. - kezdte Niall.
-
Last Christmas, I gave you my heart. - folytatta Benny.
-
Shake it up, Shake up the happiness! Wake it up, Wake up the happiness! It's Christmas time! - énekelte táncolva az öcsém.
- Díszítsük fel a fát! - pattant fel izgatottan Niall.
- Ahhoz fa is kellene. - mondta Benny.
- Akkor a házat. Otthon mindig fel van tetőtől-talpig díszítve minden.
- Ez nem is rossz ötlet. - értett egyet Bradley - Legalább lesz alibim arra, hogy miért aggatok Benny-re gömböket.
- Tudod öcsi, ha így folytatod csillag helyett téged teszlek rá a fa tetejére.
- Hol vannak a díszek? - kérdezte Niall.
- A padláson. - válaszoltam.
December 24.,11:46.
A kész sütiket kiszedtem egy tálcára, ezúttal sikerült úgy megsütnöm, hogy a tűzoltók nem jöttek ki. Lekapcsoltam a sütőt, az asztalra tettem a sütiket, és az elkészített fehér, cukros habbal ízesíteni kezdtem. Hallottam, ahogy a hátam a mögött a fiúk hordják le
Díszek feliratú dobozokat, egyenlőre lepakolják mellém azt asztalra, majd újból az emelt felé vándorolnak a maradékért.
A kész süteményeket a tálcán hagytam, amíg meg nem dermed a máz rajtuk. A dobozokhoz lépve kiemelek egy égősort, és mivel apa nekem mindig azt mondta, hogy mielőtt fel akarjuk tenni, meg kell nézni minden égő a helyén van-e. Így én sem tettem másképp, elkezdtem mindegyiket átvizsgálni. De, mivel nem véletlenül vagyunk rokonok Bradley-vel, addig nézegettem az égőket, hogy az egyiket olyan precízséggel tekertem ki a helyéről, hogy már nem sikerült visszacsinálnom.
- Mandy, te mit csinálsz? - kérdezte Bradley.
- Én csak... megnéztem, hogy működik-e még.
- De mostmár nem működik. - rázta összehúzott szemöldökkel a fejét.
- Még nem biztos. Egy kis ragasztó lehet, hogy helyre hozza. - mentegetőztem.
Megrázta a fejét, a kezében tartott dobozt letette a többi mellé, majd kivette a kezemből az égősort, hogy ő is szemügyre vegye. Tekergetni, csavargatni kezdte és nagyon bölcsen hümmögött félpercenként. Olyannyira értetett hozzá, hogy amikor Benny hirtelen belépett, az ijedtségtől elejtette és néhány kis darabka szétgurult belőle a padlón.
- Drágáim, ez volt az utolsó ép darab. - mondta.
A következő percben meg is értettük, hogy miért. Niall totyogott a bátyám mellé, az egész testén körbe tekeredett az égősor, a végén és az égőkön taposva próbálta magát kiszabadítani, nem sok sikerrel.
December 24.,12:39.
Az égőket félre dobva kezdtünk neki a díszítésnek. Míg Niall és Benny az udvaron tevékenykedtek, Bradley és én a házban próbáltunk ünnepélyesebb hangulatot varázsolni. Az öcsém számára elengedhetetlen volt, hogy ma már századjára is elénekelje az
All I want for Christmas is You-t, mert az mennyivel meghittebb, ha Karácsonyi díszek között az ünnepnek megfelelő dalokat dúdol.
A nappali készen állt az ünneplésre, és habár a fa hiányzása látható volt, már nem annyira feltűnően. A konyhát a hópelyhez terítőn és Télapós szalvétán kívül mással nem tudtuk feldíszíteni, így már csak a folyosót és az előszobát kellett feldobnunk egy kicsit.
A bátyáméknak égők nélkül nem sok dolguk akadt, viszont ez annál tovább tartott. Az ajtóra tenni akartak egy piros koszorút, a kerítésre és a bokrokra pedig egy-egy égőt, így valahonnan előjött a kalapács. Ezért mostmár az ajtó gazdagabb lett két ferde és egy egyenes szöggel, a kerítés pedig hasonlóan járt. Kipróbálták a tönkrement égőkkel, hogy mindent jól csináltak-e és mikor rájöttek, hogy el kellene menniük újakat venni, mielőtt bezárnak a boltok, rohantak a kocsihoz Bradley-vel az oldalukon.
Mint itthon maradt, rám jutott az a fantasztikus feladat, hogy elpakolhatom a díszítéssel járó rendetlenségnek nevezett katasztrófát. A nappali szőnyegéről szedtem össze az eldobált celluxcsíkokat, amikor a bejárati ajtón valaki őrült kopogásba kezdett. Az ajtóhoz sétálva kinyitottam a látogatóm előtt az ajtót, és ezúttal 2 szempár tekintett vissza rám.
- A városba azt mondták, hogy ingyen osztogatják itt a kaját. Igaz ez? - kérdezte mosolyogva Louis.
- Ha ezt előre tudom, több sütit csinálok. - nevetek fel.
Nagyobbra nyitottam a fiúk előtt az ajtót, libasorban, a bőröndjeikkel sétáltak be a házba és Niall csomagjai mellé lerakták a sajátjaikat. A kabátjukat feltették a fogasra, a cipőjüket a szekrény előtt hagyták és Louis a sütemények illatát megérezve a konyhába indult. Kisgyerekekhez hasonló izgatottsággal csodálta, nagy és éhes szemekkel felém fordult, miközben a keze már nyúlt volna a sütifelé.
- Vegyél már! - nevettem el magam.
Elmosolyodott, többször neki sem kellett mondani és a bátorságából Zayn is merített.
December 24.,12:45.
- Kilométeres sor állt, mert valami kamionos baleset történt és bemondták, hogy órákba telhet, mire eltakarítanak onnan mindent. De nem akartunk várakozni, ezért az első kijáratnál visszajöttünk. - mesélte Zayn.
- Pont a szülinapomon. Olyan csúnya dolog ez. - harapott durcásan a mézeskalácsba Louis.
- Mondtam én, hogy mindenki ellened van. - boxolt bele mosolyogva Zayn a vállába.
A zsebemben pihenő telefon rezegni kezdett, kicsúsztattam onnan, majd a fülemhez emeltem.
- Mandy, ott vagy? - kiabált a vonal túlsó felén Niall.
- Igen, itt vagyok. Mi ez a zaj?
- A rajongók. Odaértek már a srácok?
- Igen, itt vannak. Adjam Zayn-t? - kérdeztem.
- Nem, nem kell. Figyelj, az a helyzet, hogy rám férne némi segítsék, mert Bradley majdhogy nem összeverekedett a Télapóval, Benny eltűnt, engem letámadtak, még nincs égőnk és negyed óra múlva zár a bolt. - hadarta.
- Persze, rendben. Melyik boltba mentetek?
Niall elmagyarázta hova kell menni, majd egy nőies sikítás kíséretében a vonal egyszeriben megszakadt. A beszélgetést az elejétől a végéig hallották, Louis pedig összecsapta a tenyerét és felállt a helyéről.
- Mi az, te nem jössz? - kérdezte.
Elmosolyodtam, majd mielőtt az emeletre rohantam volna, egy gyors puszit nyomtam a mosolygós arcára.
December 24.,12:52.
Az ajtót szinte kirántottuk a helyéről, végig rohantunk az udvaron a kocsihoz, rekordsebességgel pattantunk az ülésekre és indítottuk be az autót. Kihajtottunk az utcából, és szerencsékre nem kellett végig ülnünk egy hatalmas dugót, hogy eljussunk a boltig, mert nem volt tőlünk messze.
Zayn nálunk maradt, ha esetleg közben bárki megérkezne hozzánk, hívna a nagyi vagy elkezdődne valami jó film a TV-ben.
A bolthoz érve az első parkolóhelyet el is foglaltuk, kiszálltunk az autóból és a bolt felé kezdtünk szaladni. Beérve mi is szembesülhettünk vele, hogy teljes a káosz, kivételesen nem a Karácsonynak köszönhetően. A hangos bemondóba a nő azt hangoztatta, hogy eladókat kér haladéktalanul Niall Horan-hez, és egy Jim nevű biztonsági őrt valami neveletlen kölyökhöz, aki nem hagyja békén szerencsétlen Télapót. Mivel nem biztos, hogy jó ötlet lenne Louis-nak mennie Niall-hez, ő indult leszedni az öcsémet szegény beöltözött bácsi hátáról. A sorok között haladva nem volt nehéz feladat megtalálnom a sikoltozó rajongótábort, az eladók akiket küldtek nem nagyon tudtak mit tenni, csupán csak annyit, hogy hoztak egy jegyzettömböt és egy tollat az autogram osztogatáshoz. Niall megkérte őket, hogy alakítsanak ki egy sort, hogy mindenki megkaphassa amit szeretne, és úgy tűnt, hogy ez hatott.
Mivel úgy tűnt, Niall elboldogul a rajongókkal, a bátyám keresésére indultam. Először a karácsonyi díszeknél néztem meg, de a sor kongott az ürességtől, így tovább indultam a következő részleghez.
December 24.,13:08.
- Bradley miért kellet lehúznod a Télapóról a szakállát? - kérdeztem immáron a kocsiban.
- Kíváncsi voltam az tényleg ő az igaz.
- És nem ő volt? - kérdezte Louis csodálkozva.
- Nem. - motyogta Bradley lehajtott fejjel.
- Nem tudhatod biztosan. Lehet, hogy csak megborotválkozott és helyette feltett egy műszakállat, mert sima arccal senki nem hinné el, hogy ő az igazi. - mondta Benny.
- De a Télapu-ban visszanőtt a szakálla Tim Allen-nek.
- Az film, ott nem minden igaz. - szált be a beszélgetésbe Lenna.
- Akkor lehet, hogy az igazi Télapónak másztam a hátára? Nem fogok kapni ajándékot?- kérdezte aggódva.
- Ha ezután jó gyerek leszel, talán kapsz valamit. - mosolygott rá Benny.
Bradley igent bólogatva nem mondott többet, mi pedig örültünk, mert az ajándékai érdekében ezek után rendes fiú lesz.
Az út ezután csendesen telt, csak a rádióból szóló halk karácsonyi dalok voltak hallhatóak. Viszont amikor az a bizonyos Mariah Carey dal megszólalt, Louis a hangerőt Benny kérésére felvette és ma már sokadjára újra végig hallgathattam.
És mikor már az ember azt hiszi több rossz nem érheti, akkor jön rá, hogy egy aprócska hiba és máris egy hatalmas dugóba keveredtek, amiből egyhamar nem találnak kiutat.
December 24.,16:28.
Amiatt, hogy Louis véletlenül rossz utcába hajtott be, több órás sorbaállás volt az ára. Mire az egyikből kikeveredtünk, belehajtottunk egy másikba, és ez így ment ez egy darabig.
Mikor végre az utcánkba hajtottunk, valamennyien megnyugvással a hangunkban felsóhajtottunk és leparkolás után egyenként pattantunk ki az autóból. Az égősorokkal a kezünkben indultunk be a házba és beérve meglepődve láttuk, hogy a nappaliban már zajlott az élet. Apa hazaérkezett a fával, ami fel is lett állítva a sarokba és Zayn segítségével el is kezdődött a díszítése.
- Mr. Thomson, szerintem az a zöld túlságosan is beleolvad a fába. Nem lenne jobb egy piros? - kérdezte Zayn.
- Nem is tudom, talán.
- Sziasztok! - köszönt Bradley.
A hirtelen üdvözlésre felkapták a fejüket és felénk fordulva köszöntek ők is. Benny és Niall úgy döntött, hogy addig teszik fel az égőket, amíg valamelyikünk kezébe nem akad, így ők épp, hogy bejöttek a házba, már mentek is ki, Louis pedig nem akarta kihagyni ahogy valamelyik műszaki zsenit agyoncsapja az áram, így rögtön utánuk is ment az udvarra.
Bradley és én levettük a kabátunkat, cipőnket és amíg ő rohant a TV-hez, megnézni milyen karácsonyi műsor megy épp, addig apa félre hívott beszélni.
- Mandy, nyugodtan felhívhattál volna, hogy ha hazaérek ne kapjak szívrohamot a barátodtól.
- Ne haragudj, de akkora volt itt egész nap a forgalom, hogy... - hadartam.
- Semmi baj, csak őt sajnálom, mert azt hittem egy betörő és fejbe akartam vágni egy esernyővel.
- De ugye nem tetted?
- Nem, mert megismertem és azt kiabálta, hogy a szándékai tiszták. De egyébként elmondta, hogy miért vannak itt és megígértem, hogy addig maradhatnak, ameddig akarnak.
Elmosolyodtam, de mielőtt mondhattam volna valamit, a nyitott konyhaablakon keresztül egy hatalmas sikítás ütötte meg a fülünket. Nem is volt kérdés honnan jött és miért, mert a következő percben a kint tartózkodó fiúk rohantak be.
- Apa, mit gondolsz Mrs. Banks-ről?
- Benny, az öregeket tisztelni kell. - rázta a fejét apa.
- Őszintén!
- Egy idegesítő nő.
- Ez remek. Tessék ehhez tartani magát amikor átjön, úgy fél perc múlva. - bólogatott Niall.
A srácoknak igazuk volt abban, hogy átjön. De nem kellett ahhoz fél perc, mert nem sokkal azután, hogy a szőkeség száját az utolsó szó is elhagyta, meghallottuk, ahogy a kövekkel kirakott úton kopog a szomszédunk botja. Hamarosan látvány is társult a hangokhoz, az ajtón mostanra kopogás nélkül jön be és dühös szemekkel meredt ránk.
- Megmondaná nekem valaki, hogy mégis miért ment el az egész házban az áram?
- Mrs. Banks, van egy furi kis izé falon, és villanykapcsolónak hívják... - kezdte a konyhába belépő Bradley.
- Nagyon jól tudom, hogy hívják. - vágott közbe a szomszédunk.
- És használni is tudja? - kérdezte az öcsém.
- Hogyan történt ez fiúk? - fordult apa a tettesek felé.
- Tudod, valahogy égni kell az égősornak, és valahova be is kellett dugni. Mrs. Banks-nek pedig úgy tűnt, hogy nem kell az a hosszabbító. - magyarázta Benny.
- De most már világít. - mutatott vidáman az udvar felé Niall.
- Nos, én nem vagyok villanyszerelő, szóval amíg nem lesz elérhető a városban egy szakember, addig Mrs. Banks-et vendégül látjuk. - mondta apa a szomszédunk felé is nézve.
December 24.,18:56.
Elvileg a közös öröm - ez esetben a karácsony - közelebb hozza az emberek. Na, mi vagyunk erre a szöges ellentét, mert az eltelt pár órában töltöttünk annyi időt szeretett szomszédunkkal, mint amennyit a következő éveben akartunk összesen. Bradley eleinte a szobájában tüntetett, de belátta, hogy most korlátlanul tudja kihasználhatja a különleges helyzetet. Eddig azzal kínozta, hogy utánozta, minden téren és az utóbbi fél órában megállás nélkül énekel neki.
- Miért nem tudsz fiam lenyugodni legalább ünnepekkor? - kérdezte Mrs. Banks.
-
Because of yoooouu, I am afraid... - énekelte Bradley.
- Ezt a dalt szeretem.
-
That's what I like about you! - kiáltotta.
- Bradley, fejezd be!
- This is the end... At skyfall, That skyfall.
- Ha adok neked valamit, befejezed? Mit akarsz? - temette az arcát a tenyerébe Mrs. Banks.
- All I wanna do is love your body...
Mielőtt Mrs. Banks belekezdett volna a fülsiketítő kiabálásba, Bradley felszaladt az emeltre, szerencsére még időben. Louis párnába temetett arccal, Zayn köhögésnek álcázva, Benny pedig az orra alatt nevetett és hogy ezt a szomszédunk ne lássa meg a nagy szidalmazása közben, kimenekültek a nappaliból. Így minket ért az a megtiszteltetés Lenna-val, hogy tovább hallgathattuk a kiabálát.
Pár perc múlva apa szaladt le az emeletről, a telefonjával hadonászott és úgy tűnt, nagyon sürgős hívást kapott.
- Gyerekek! Grace nagyi most hívott, hogy leszállt a gépe. Kimegyek érte a reptérre, és addig ha lehetne ne szedjétek szét a házat. - mondta.
- Lehetek addig főnök? - kérdezte Louis.
- Lehetsz. - nevetett apa.
Az előszobában magára kapta a kabátját, ügyetlenül felrángatta a cipőjét és a kocsikulcsát felkapva lépett is ki a házból.
December 24.,19:25
- Apa, hogy érted azt, hogy eltűnt a nagyi? - kérdezte Benny a kihangosított telefonba.
- Megbeszéltük, hogy hol találkozunk, de nem volt ott. Az egész reptéret átfésültem, de nem láttam sehol, a telefonját pedig nem veszi fel.
- Elindult volna egyedül? - találgattam.
- Valószínűleg. Én még maradok és tovább keresem. Ha esetleg megérkezne, mindenképp hívjatok fel!
- Hívni fogunk. - nyugtatta meg valamennyire apát Benny.
Miután letettük a telefont, Benny arra az elhatározásra jutott, hogy márpedig ő nem fog ölbe tett kézzel ülni és várni. Nem érdekli mennyi az esélye annak, hogy megtalálja a nagymamánkat Londonban kóborolva, ő elindul és megkeresi. Épp ezért nem is várt tovább, elindult az előszobába, felöltözni Lenna-val együtt, Bradley pedig utánnuk.
- Én is menni szeretnék! - ugrándozott.
- Nem lehet, neked már késő van ehhez. - rázta a fejét a bátyám.
- Lenna miért mehet? - duzzogott Bradley.
- Mert nélküle elvesznék a sötétben.
Benny nem mondott ezután semmit, mikor indulásra készen állt megfogta Lenna kezét és kiléptek a bejárati ajtón a hűvös estébe.
December 24.,19:47.
- Azt sem tudják, hol kezdjék a keresést. De azért elmennek. Mi van ha kirabolják őket? - rágtam idegességemben az alsó ajkam.
- Ne aggódj Mandy, a nagymamáddal nem történik semmi gond. Minden rendben lesz. - nyugtatott mosolyogva Zayn.
- Benny-ékről beszélte. De most, hogy mondod, nem is értem, hogy indulhatott el egyedül egy idegen városban...
Mielőtt tovább folytathattam volna, a zsebemben rezegni kezdett a telefonom, a képernyőn Lenna neve villogott, én pedig habozás nélkül húztam el a zöld ikont.
- Ugye nem veszett el most Benny is? - kérdeztem köszönés helyett.
- Még nem. - nevetett - Azért hívtalak, mert az előbb hívta fel Bennyt a nagymamátok, és azt mondta valamelyik hídnál van most.
- Azt nem mondta, hogy néz ki a híd? Akkor hamarabb megtalálnánk.
- Csak annyit mondott, hogy nagy. De, hogy hogyan nézve az, fogalmam sincs.
- Rendben, akkor én is elindulok keresni. Köszi, hogy szóltál. - túrtam idegesen a hajamba.
- Nincs mit.
Miután bontottuk a vonalat, Zayn kirohant a nappaliból és Louis nevét kiáltozva kezdett szaladgálni. A válasz hamarosan meg is érkezett a keresett ember személyében, akit a beszélgetésük után hozzám irányítottak, így Louis egy félig kilógó mézeskaláccsal a szájában lépkedett hozzám.
- Na, megyünk Mama Vadászatra, vagy várunk amíg osztódással szaporodunk?
December 24.,19:59.
- Melyik híd a következő? - kérdezte a hátsó ülésről Zayn.
- Az Albert. - adtam a választ.
Louis bekanyarodott a hídhoz vezető utcába, és hogy oldja a feszültséget dalolászni kezdett. Benny és Lenna a város másik oldalán fekvő hídok környékét nézték át, és állandó kapcsolatban voltunk egymással, ha valaki esetleg szerencsével járna.
Louis dúdolását a táskám aljáról szóló hangos zene szakította félbe, kutatni kezdtem a készülék után, és szinte már rutinos mozdulattal emeltem a fülemhez a telefont.
- Tessék?
- Mandy drágám, te vagy az? - kérdezte a nagymamám.
- Persze, eddig téged kerestünk. Hol vagy?
- Hát szívem, itt elég sötét van. De valami nagy izé, nagyon hangosan kong és nem akarja abba hagyni.
A háttérből a Big Ben harangjainak játéka hallatszott, és ebből nem volt nehéz kitalálni, hogy hol kereseni.
- Nagyi, maradj ott. Hamarosan ott vagyunk!
December 25. 08:06.
Az ajándékok csomagoló papírjai a földön szanaszét hevertek, lassan mindenki szeméből eltűnt az álmosság, valamennyiünk
örömére Bradley szemeiből különösen, mert újra dalra fakadt autózás közben. Zayn, Louis és Niall pedig mostanra teletömött hassal, készen álltak az indulásra, a szőkeség kapott reggeli közben egy üzenetet az anyukájától, hogy reggel lesz neki egy járat, amivel haza tud menni.
A bőröndjeiket szorongatva búcsúzkodtak el mindenkitől, és indulásra készen álltak meg végül előttem.
- Srácok, nagyon szépen köszönöm, hogy segítettek. Fogalmam sincs, hogy mit kezdtem volna nélkületek. - öleltem egyenként őket magamhoz.
- Ugyan, nem kell megköszönnöd. - rázta meg a fejét Louis.
- De igen, nagyon is. - mosolyodtam el.
Még egyszer magamhoz öleltem őket, és kinyitva az ajtót előttük szembesültünk azzal, hogy a meteorológia nem tévedett, az udvart beszínezte a frissen hullott, fehér hó. Már éppen a sereghajtó, Louis is kilépett volna az ajtón, amikor visszafordult felém.
- Ohh, jut eszembe Mandy! - kapott kabátzsebe után - Harry hagyott neked egy üzenetet.
- Igazán? Micsodát? - kérdeztem csodálkozva.
Nem szólt semmit, csak mosolyogva a kezembe nyomott egy névre szóló, ketté hajtott papírt. Széthajtottam a kis fecnit, a szívem pedig megállás nélkül gyorsabban és nagyobbakat dobbant.
Most az egyszer, majd' kicsattantam a boldogságtól, hogy elolvashattam a dalszöveget...
Sziasztok! :)
Remélem tetszett ez a kis karácsonyi különkiadás Nektek. Sajnálom, hogy már nagyon régóta nem tudtam jelentkezni, de azért megpróbálok igyekezni. Nem is szólnék itt többet feleslegesen, remélem jól telt a karácsonyotok és sok szép ajándékot kaptatok. :))
Sajnos új év előtt nem hiszem, hogy találkozunk, így sikerekben gazdag új évet kívánok Mindenkinek! :)
Eleanor P. xxx <33
