Sziasztok! :D
Meg is hoztam a következő részt. :) Először is szeretném megköszönni a feliratkozóknak, hogy itt vannak, mert sok erőt adott az, hogy van aki szereti és olvassa a történetemet.És a több, mint 480 (!) oldalmegtekintést.:D Még azt szeretném elmondani, hogy a részeket igyekszem időben megírni és felrakni, csak ugye, mint ti is tudjátok elkezdődött a suli és tanulnom is kell, ezért megpróbálom minden héten vasárnap hozni nektek az új részeket. Annyit kérhetek, hogy valami visszajelzést adtok, hogy milyen lett a rész? Kérlek pipáljatok vagy kommenteljetek.:)) Még annyit, hogy a chatet már elkezdtem csinálni, és remélhetőleg nemsokára kint is lesz.
-Srácok, ne engedjük őket onnan még ki?-kérdezte Liam, miután a fiúk kikáromkodták magukat.
-Szerintem még ne, olyan szép ez a csend.-nevetett Niall.
-Akkor úgy kérdezem, hogy nem telt még le a fél óra?
Liam meg sem várva a választ, felbaktatott a lépcsőn és egy kis kulcszörgetés után kinyílt az ajtó.
-Először menj ki te, utána megyek én is.-mondta Harry.
Bólintottam, majd a bal lábamat átemeltem Harry felett és négykézláb kimásztam a lépcsőre. A lábam teljesen elzsibbadt, de Liam segítségével talpra tudtam állni. Hamarosan Harry is kikecmergett, felállt mellénk és, mint az öreg nénik, elkezdte fájlalni a hátát. A többi fiú ezt a produkcióját hatalmas nevetéssel díjazta.
-Megmasszírozzam a hátát Mr.Styles?-kérdeztem a nevetéstől fulladozva Zayn.
Erre Niall az eddiginél is hangosabban kezdett kacagni, amiből ragadt át rám is. Harry felegyenesedett a Quasimodo-pózból és szúrós szemekkel nézett Louis és Niall felé.
-Hazza, ne nyomasd a Jedi-nézésed! Kiráz tőle a hideg.-komorodott el Niall.
Elengedve a füle mellett Harry a megjegyzést, tovább szórta a szemeivel a villámokat a két srác felé. Louis hátrálni kezdett az ajtó felé, majd ki is rohant rajta Niall-vel a nyomában. Harry utánuk iramodott, majd maga után jó hangosan be is csapta az ajtót. Épp, hogy kiment a konyhából hangos csörömpölés hallatszott és egy reccsenés ami azt jelezte, hogy valamit odakint eltörtek. Liam ijedten felkapta a fejét, és ki futott a helyiségbe, velünk együtt. A konyha padlón hevert pár serpenyő, egy törött váza és néhány kanál.
-Nee! Megölték Edgart!-kiáltott Liam, majd a kanalakat kikerülve a földre rogyott a kék maradványokhoz.
-Liam, haver ez csak egy váza volt.-mondta neki Zayn.
-Ő nem csak egy váza, érzelmi értéke volt. Olivia nénitől kaptam.-ölelte magához a kerámia egy töredékét.
-Jaj Liam, annyira sajnálom. Ki volt Olivia néni?-guggoltam le hozzá.
-A régi szomszédunk.-felelte Liam.
Ezután elengedte Edgar egyik darabját, felállt a földről és intett Zayn-nek, hogy ő is álljon mellénk.
-Zayn, mondanád a gyászbeszédet?-kérdezte "szipogva" Liam.
-A vázádnak?-kérdezte Zayn, mire Liam bólintott és a kék darabkákra meredt.
-Edgar, különleges váza volt. Már csak azért is, hogy ilyen sokáig bírta épségben ebben a házban.Kék volt, és törékeny. Lelkileg és fizikailag is, ami most meg is mutatkozott.-fojtott el egy mosolyt.-Mindig jó volt hozzánk, sosem mondott ellent, habár nem is tudott volna.
Liam szigorú pillantást vetett rá, mire Zayn újra felvette a komoly arcát és folytatta.
-Hölgyem és uram, ma azért gyűltünk össze, hogy végleges búcsút vegyünk Liam szeretett kerámiájától: Edgartól, a vázától. Nyugodjon a kukában.-fejezte be.
A megindító gyászbeszéd után Liam hozott egy seprűt, és egy lapátot, majd elkezdte felsöpörni Edgar "tetemeit". Zayn összeszedte addig a serpenyőket, és a helyére rakta őket. Felkapkodtam a földről a kanalakat, Zayn megmutatta hol tartják az evőeszközöket, így beraktam őket a helyére. Ezután a tolóajtó kinyílt, és Niall rontott be, utána Louis loholt, és Harry volt a sereghajtó, egy serpenyővel a kezében. Az asztal körül kezdtek el kergetőzni, majd miután ebbe belefáradtak a két jómadár megállt az asztal egyik oldalán, Harry pedig a másikon.
-Egy őrült csöves üldöz minket egy serpenyővel, valaki hívja a Nando's-t!-kiáltott Louis, és kimenekült a konyhából.
Egy hatalmas nevetésben törtünk ki Zayn-vel, mire Niall arcára kiült egy kérdőjel. Harry kihúzta az egyik széket az asztal alól, majd lehuppant rá és fáradtan kifújta a levegőt.
-Miért a Nando's-t hívjuk? Miért nem Schwarzeneggert vagy a Pókembert?-kérdezte Niall.
-Megdobáljuk csirkével!-kiabált a ház valamelyik szegletéből Louis.
Ezután Harry felállt a székről, a földre tett serpenyőt újra a kezébe kapta és kihúzta magát.
-Rendben Horan, kapsz két másodperc előnyt.-mondta Harry.
Niall kifutott a helyiségből, és Louis nevét kiáltozva fejvesztve menekült, Harry elől. Addig Liam, Zayn és én át telepedtünk a nappali kanapéjára. Az emeletről folyamatosan ajtócsapódás, lábdobogás és női sikolyok(?) halladszódtak le. Na meg persze az a pár nem túl szép szó, ami elengedhetetlen volt számukra futás közben. Egy kicsit emlékeztetett ez a szituáció a tegnap esti kergetőzésünkre a bátyámmal. Csak akkor mi üldöztük Bradleyt, és nem volt a kezünkben semmijen konyhai eszköz. Nem sokára Louis robogott le a lépcsőn, és rögtön mögötte Niall. Berohantak a konyhába, a hűtő melletti ajtót kinyitották, azaz feltépték és bemenekültek rajta. Ezután Harry alakja jelent meg a lépcsőn, és felénk vette az irányt.
-Mandy..segítenél..nekem?-kérdezte, levegőért kapkodva.
-Persze.-válaszoltam és felálltam a fotelből.
Benyitottunk a konyhába, és a hűtő melletti ajtó mögött rejlő folyosó felé vettük az irányt.
-Louis, sötét van és büdös! Tudod, hogy klausztrofóbiás vagyok!-hallottuk meg Niall hangját A szekrényből.
-Bocsi. De, Niall, nyugodj már meg.-mondta neki Louis.
-Éhes vagyok!
-Te mikor nem?
-Hozz valamit enni!
-Dehogy hozok, Harry lecsapja a fejem.-szólt Louis.
-Ezt az áldozatot hozd meg értem!
-Nem.
-Nem mondom meg, hogy te törted el Edgart.-nevetett Niall.
Ezután kinyílt a kis nyikorgó ajtó, és Louis mászott ki belőle. Fel állt, és ő is elkezdte fájlalni a hátát.
-Na, többet be nem mászok ide! Öreg vagyok én már ehhez.-dünnyögte, majd megfordult, így szembe találta magát velünk.-Harry, fáradt vagyok, nem fogócskázzunk többet.
-Köszönöm.-szólt megkönnyebülten.-Szedd ki onnan Niallt is.
Majd Harry-vel sarkon fordultunk, visszamentünk a konyhába. Megfogta a kezem és a tolóajtóhoz húzott, onnan pedig a kertbe. Odasétáltunk a grillsütőhöz, az egyik kinti fehér asztalról felkapta a használati útmutatót és tanulmányozni kezdte. Egy darabig csak a homlokát ráncolt, majd arra a döntésre jutott, hogy inkább segítséget kér.
-Liam! Kijönnél egy kicsit?-kiabált be a házba.
Pár percre rá, mind a négy fiú kiáramlott a kertbe és Louis arcán felfedeztem egy elég furcsa vigyort.
-Miről maradtam le?-kérdezte, de először nem értettem.
Zayn biccentett egyett a kezünk felé, mire rájöttem, mit takart Louis kérdése. A kezeink még mindig egymásba voltak gabalyodva, amit ha Louis nem szól, talán fel sem tűnik. Éreztem, ahogy az arcomba vér áramlik, és kissé félénken, de elengedtem Harry kezét. Ezután a nagy grill szakértő hozzánk sétált Liam személyében. Zayn beszaladt a konyhába, Niall leült egy kinti székre, Louis pedig folytatta azt a tevékenységét, amit akkor hagyott abba, amikor megérkeztem. Magyarán újra elkezdte a zsonglőr akcióját az almákkal. Liam összerakta a grillezőt működőképesre, Zayn kihozta bentről a húst, és elkezdték a sütögetést. Leültem az egyik műanyag székre, és onnan néztem a többieket, ahogy a nagy sütő tudományukkal Gordon Ramsay-t játszanak.
-Mi lenne ha addig csinálnánk valamit? Énekelhetnénk a grillsütő mellett.-vetette fel az ötletet Niall.
-Azt nem tábortűz mellet szokás csinálni?-nevettem.
-Most sajnos csak a sütő mellett tudunk énekelni, de az is romantikus, a maga módján.-nevetett velem, majd felállt a székéből, és bement a házba.
-Úgy is megígérted, hogy megmutatod hangosabban az ének tudományodat.-kacsintott rám Harry.
Nem sokára Niall is megérkezett a gitárjával, és felrakta az asztalra. A székeket Harry-vel lerakták kör alakban, Liam és Zayn lezárták a sütő tetejét. Mindenki elfoglalta a helyét egymás mellett, személy szerint Niall mellett Zayn, majd Louis, én, Harry, és Liam. Niall felkapta a gitárját az asztalról, és az ölébe tette.
-Oké Mandy, ismered a One Thing-et?-kérdezte Zayn.
-Igen.-válaszoltam.-De nincs túl sok hangom.
-Én már hallottam, szerintem gyönyörű.-mondta hatalmas mosollyal az arcán Harry.
-Szeretnél egyedül énekelni vagy inkább valakivel együtt?-kérdezte Liam.
-Inkább énekelek valakivel együtt.
-Oké, akkor Niall-vel és Zayn-vel.-mondta.
-Akkor kezdhetjük?-szólalt meg Niall, és elkezdte játszani a dalt.
-I've tried playing it cool, but when I'm looking at you. I can ever be brave, cos you make, my heart race.-kezdte Liam.
-Shot me out the sky.-kezdett bele Harry.-You're my kryptonite, you keep making me weak, yeah frozen and can't breathe.
-Something's gotta give now, cos I'm dying just make you see.-énekeltük Zayn-vel.-That I need you here with me now, cos you you've got that one thing.
-So get out, get out, get out of my head anf fall into my arms instead. I don't, I don't, I don't know what it is. But I need that one thing and you've got that one thing.-hangzott egyszerre.
-Now I'm down in the wars.-énekeltük Niall-vel.-But you don't notice at all. That I'm going out of my mind, all day and all night.
-Something's gotta give now, cos I'm dying just to know yout name and I need you here with me now. Cos you've got that one thing.-folytatta Louis.
-So get out, get out, get out of my head and fall into my arms instead. I don't, I don't, I don't know what it is. But I need that one thing and you've got that one thing. So get out, get out, get out of my head and fall into my arms instead. I don't, I don't, I don't know what it is. But I need that one thing any you've got that one thing. So get out, get out, get out of my mind and come on come into my life. I don't, I don't, I don't know what it is, but I need that one thing and you've got that one thing.-énekeltük egyszerre.
-You've got that one thing.-nézett rám Harry, miközben énekelte.
-Get out, get out, get out my head. And fall into my arms instead.-hangzott fel Liamtől.
-So get out, get out, get out of my head and fall into my arms instead. I don't, I don't, I don't know what it is. But I need that one thing and you've got that one thing.-fejezték be a dalt.
Annyira fantasztikus volt amit csináltak, hogy az egyszerűen leírhatatlan. Mindegyik fiú annyira tehetséges, és öröm volt hallgatni, ahogy együtt énekelnek. Csak vigyorogni tudtam, mint a tejbetök.
-Gyönyörű hangod van!-dicsért meg a mellettem ülő Louis.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.-Ti is fantasztikusak voltatok.
-Köszönjük.-mondták egyszerre. Ezt vajon gyakorolják?
-Énekeljünk még!-kiáltott Niall.
-Rendben, de mit?-kérdezte Zayn.
-Barney az egy kedves dinó, a képzeletünkből, és mindig ott volt, hogyha hívtuk. A semmiből tűnt föl.-énekelte Louis.
-Ted kicsi huga, minden évben cuki, és ha végre látnám, megkapná a...-énekelte Harry, de nem tudta befejezni mert Liam a kezével betapasztotta a száját.
-Van köztünk egy nő is, a perverz dalaidat hagyd későbbre.-nevetett Liam, mire Harry "szomorúan" lehajtotta a fejét.
-Magas hegyek között, hol a tenger hupikék, ott laknak ők a törpikék..-énekelte Zayn.
-Megnyílt az óvoda.-röhögött Niall.
Ezután Louis arcán feltűnt egy furcsa fintor, és elkezdte szagolgatni a levegőben. Majd ugyan ezt a reakciót láttam Liam-nél, végül mindegyikünknek elére az orrát az égett szag. A grillsütő zárt fedele alól szálingózott ki némi füst, mire Zayn felugrott a székéből. Niall is felpattant, majd berohant a házba és nemsokára, kifutott egy Superman köpenyben, a kezében egy poroltóval és a fején egy tésztaszűrővel.
-Látod Zayn, amikor megvettem azt mondtad ez az izé felesleges. De most remekül hasznát veszem.-mutatott a köpenyére, majd elkezdett szaladgálni körbe-körbe, hogy megmutassa menyire lebeg a piros anyag.
Miután kifulladt, odament Zayn-hez, aki felnyitotta a sütő tetejét és egy hatalmas füstfelhő szállt ki belőle. A hús szinte szénné égett, ezért Niall, szükségét érezte annak, hogy lefújja poroltóval azt.
-Szóval..Ki kér pizzát?-húzta elő a farzsebéből a telefonját Louis.
Pötyögött rajta valamit, a füléhez emelte és visszaült a székére. Közben Liam és Zayn kidobálták a kukába az odakozmált ételt, míg Super Horan vígan futkározott az udvaron. Párszor el is esett nagy káromkodások közepette, majdnem felborította a forró sütőt, és megkockáztatta felrángatni magával Louist, és egy Batman köpenyt ráhúzni Harryre.
-Még mindig nem tudom, hogy tudtál erre rávenni.-nyögdécselt Louis, miközben átlendítette a lábát, egy nagyobb ágon.
-A csáberőm.-húzta ki magát büszkén.
Közben Harry is kibaktatott a Liamtől kapott, kölcsön Batman köpenyében, amiben hadd mondjam meg, igen jól nézett ki.
-Nem tudom megkötni, tiszta csomó! Liam, kösd meg nekem!-mondta Harry, miközben próbálta kibogozni a zsinórt.
-Most nem érek rá.-adta a választ Liam.
Épp a sütőt próbálta ki takarítani a hús cafatoktól, Zayn mellette állva karba tett kézzel ellenőrizte a műveletet. Louis a fán küszködött, majdnem bele esett a medencébe, amin Niall elkezdett jó hangosan nevetni. Így felém indult segítségért. Elém érve szólásra nyitotta a száját, de belé folytva a szót, kezelésbe vettem a csomót. Fogalmam sincs mit művelt ezzel, de ennyire eddig azt hittem, nem lehet "megkötni".
-Köszönöm.-mosolygott rám, miután sikeresen kiszabadítottam a köpeny szorításából.
-Nincs mit, lassan olyan leszek, mint a pót anyukád.-nevettem.
-Inkább, mint egy szerető feleség.-hajtotta le a fejét, még mindig széles mosollyal az arcán.
Éreztem, ahogy újra elpirulok ismételten miatta, ezért inkább a fán szenvedő Louist kezdtem el kémlelni. Sikerült idő közben felmásznia, és most Niall-ön volt a sor. Miután belátta, hogy kissé veszélyes lenne felmásznia köpenyben, mert bele akadhat valamibe, kikötötte a zsinórt, és Zayn fejére dobta. Megdöntötte a nyakát jobbra-balra, csinált a biztonság kedvéért csinált egy fekvőtámaszt és elkezdett Jackie Chan-féle karate mozdulatokat csinálni. Miután elvégezte a szükséges tornáját, amit elmondása szerint meg kell csinálnia, pont csengettek. Hanyat-homlok rohant a bejárati ajtóhoz, hogy kinyissa a pizzafutárnak az ajtót. Nem sokára egy nagy dörrenés jelezte, hogy hamarosan esni fog, így a fiúk bevitték a kerti bútorokat a házba. Louist is leszedték a fáról, aki fejvesztve rohant a pizza irányába. A szöszi már, javában nyammogott egyen a kanapén, és követve a példáját egy-egy szelet pizzával mi is csatlakoztunk hozzá.
-Mit nézzünk?-kérdezte Zayn.
-Másnaposok.-mondta teli szájjal Niall.
-Titanic.-szólalt meg Louis.
-Nagyfiúk.-javasolta Liam.
-Titanic.
-Sillent Hill.-dünnyögte Harry.
-Titanic!
-Louis, nem nézünk Titanicot.-mondta Liam.
-Akkor lesz a Másnaposok.-döntötte el Zayn.
A DVD-s polcról kikereste a tokot, a benne lévő lemezt behelyezte a lejátszóba és elindította a filmet. Számtalanszor láttam már ezt a filmet, de a srácok verziójában volt a legjobb. Az egészet végig ökörködték, minden egyes hozzászólásuknál szakadtam a röhögéstől. Volt, hogy ők szinkronizálták vagy elmondták azt, ahogy szerintük történt az eset. A végén már a padlón fetrengtem, Niall mellett.
-Azt hiszem, lassan mennem kellene.-álltam fel a földről, miután sikeresen abba tudtam hagyni a nevetésemet.
-Ne, maradj még!-húzott le a kanapéra Louis.
-Maradnék, de holnap dolgoznom kell.-húztam el a szám.
-Hazaviszlek.-pattant fel Harry, és gyorsan megfutott az emeletre.
Feltápászkodtam a kanapéról és az előszobában magamra kaptam a cipőmet és a táskámat. Ezután Harry is leért, a kezében egy lila pulcsit szorongatva, amit rögtön a kezembe is nyomott.
-Vedd fel, hideg van odakint.-mondta.
Belebújtam a pulóverbe, ami egy kiscit nagy volt rám és Harry illata áradt belőle. A srácoktól érzékeny búcsút vettem egy-egy öleléssel. Harry felkapta magára a cipőjét, a bőrkabátját és a kocsi kulcsot, majd kiléptünk a házból. Igaza volt a göndörnek, hideg is volt és az eső is szakadt. Elfutottunk a kocsijáig, bepattantunk mind a ketten és elindultunk. Az út alatt nem sokat beszéltünk, eléggé zavarban éreztem magam. Csak az eső halk kopogása hallatszott, és a rádióból szűrődő szintén halk zene. Egy idő után már Harry is megunta a csöndet, így nyögdécselve bele kezdett a mondanivalójába.
-Szóval..öm..Hogy érezted magad?-kérdezte.
-Remekül.-mosolyogtam.-Még Edgar temetése is vicces volt.
Először értetlenül nézett már, majd bevillant neki a kergetőzés.
-Ki mondta a gyászbeszédet?-nevetett.
-Zayn.
Ezután beindult a beszélgetésünk, és egészen hazáig jártattuk a szánkat. Annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy már csak azt vettem észre, hogy nem mozdul alattunk a kocsi.
-Köszönöm, hogy elhoztál.-mosolyogtam rá hálásan.
-Nincs mit. Egyébként holnap meddig leszel a kávézóban?-fordult felém.
-Fél hatig, miért?-kérdeztem.
-Majd megtudod.-kacsintott rám.
Kiszállt az autóból, körbe ment és úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót, és kisegített a kocsiból. Nem igazán értettem miért, hiszen egyedül is ki tudtam volna szállni, így meg ő is megázik. Az értetlen arckifejezésem végett elmosolyodott.
-Tőlem nem köszöntél még el.-nyitotta nagyra a karjait.
Az arcomra kiült egy mosoly és befészkeltem magam, az erős karok közé. Hosszú percekig csak élveztem a jelenlétét, még az sem érdekelt, ha szarrá ázok, mert az ő karjaiban teszem ezt. Mélyet szippantottam a jellegzetes Harry illatból ami kezdett egészen megszédíteni. Nagy nehezen, de elengedtük egymást, kinyitottam a kocsi ajtaját és beszállt rajta. Még intett egyet, és kihajtott az utcából. Benyitottam a kapunkon, végig mentem a kis úton az ajtóig. Felszaladtam a lépcsőn, és benyitottam a házba. A bátyám szokáshoz híven, most is Bradleyt kergette, viszont amikor megláttak megálltak előttem.
-Kié az a pulcsi?-kérdezte Benny.
Csak most vettem észre, hogy Harry pulcsija rajtam maradt, és még mindig áradt belőle Harry illata.