2013. december 12., csütörtök

10.rész

Sziasztok! :)
Itt is volnék az új résszel. :) Népes kis családunk 2 új taggal bővült, aminek láttán sikongatni kezdtem, mint valami őrült. Persze erre a lakásban tartózkodók berontottak, hogy mi a bajom... Na mindegy. :) Köszönöm, hogy az előző részhez érkezett pipákat és kommentet, sokat segített.  Remélem tetszeni fog ez a is rész. :))

Eleanor xx
                              *Mandy Thomson*

Ha azt mondom, hogy csak egy kicsit tartottam az otthoni állapotoktól, az nem lenne kifejezés. Persze Benny felnőtt ember, legalábbis annak vallja magát, biztos nem lesz maradandó kár vagy sérülés. Bár, ha igaz amit a telefonba mondott, akkor akadnak kétségeim afelől, hogy felelősség teljes felügyeletre hagytuk-e a testvéreinket. Lenna csak rátesz egy lapáttal a jelenlétével, ugyanis akkor a bátyámnak se kép, se hang. Amikor akkora voltam, mint most Bradley, én sem erősítettem a 'Jó gyerekek' táborát, ahogy Benny sem, de mintha a kettőnk keveréke lenne az öcsénk. Ő felszabadultabb, felelőtlenebb, rosszabb,  a makacssága pedig páratlan. Csodálkoztam volna, ha ma kivételesen nem csinált volna valamit, de mivel Keyla is ott van, lehet úgy fogalmazni, hogy senki és semmi nem állhat az útjukba.
Legnagyobb meglepetésemre, Harry úgy hajtott az úton, mintha épp egy autós üldözés kellős közepén lennék vagy sürgős kórházi ellátásra lenne szükségünk. Nem tudom mennyire vette komolyan azt, mikor pár perce a parkolóban azt mondtam neki, hogy akadt egy kis családi probléma, de ezek szerint komolyan vette a helyzetet. Rettentően hálás voltam neki ezért, hogy csapot, papot, Niallt otthagyva segít nekem. Az úton nem kérdezősködött, inkább a forgalmat fixírozta, én pedig nem kezdtem bele a felesleges száj járatásba, helyette a rajtam lógó bőrkabátjának ujját kezdtem el piszkálgatni. Mivel ez a tevékenység nem tudta lekötni a teljesen figyelmemet, a mellettem helyet foglaló sofőrt kezdtem vizsgálni. Zöld szemei az útra meredtek, az ujjait szorosan a kormány köré fonta. Néha puffogott az úton haladók miatt, hogy a lámpa zöldebb már nem lesz vagy a lassan haladó autók tolatni nem akarnak-e. Idegességében néha beletúrt tökéletesen belőtt göndör hajába, a sebváltón tartott keze volt, hogy a rádióból szóló halk zene ritmusát ütötte vagy épp erőteljesen rángatta előre és hátra. Miután átmentünk a nagyvárosi dugón és London viszonylag nyugalmas részére érkeztünk, az arcára kiült egy féloldalas mosoly, melytől lányok ezrei olvadnak el, hacsak meglátják.
-Ha így nézel, nem tudok az útra koncentrálni.-szólalt meg.
Tekintetét egy pillanatra felém fordította, mire nekem teljesen elakadt a szavam. Arcomat elöntötte a forróság, nagyokat pislogtam és elfordítottam a fejem, ezzel megszakítva a kontaktust. Egész végig látta, hogy figyelem őt, bár nem lehetett nehéz kiszúrni, hogy minden mozdulatát árgus tekintetekkel fürkészem.
Fejemet ezután nem fordítottam felé, inkább a házakat és a járdán haladó embereket kezdtem bámulni. Harry az előbbi tevékenységemet viszont annál inkább, persze egyikünk sem akart a sürgősségin kikötni, így csak lopva pillantott rám. Ezt pedig megpróbálta nem feltűnően tenni, de valahogy nem jött ez neki össze.
Nem sokára behajtott az utcánkba, én pedig keresgélni kezdtem az árulkodó jeleket, miszerint a Thomson család otthon maradt tagjai újra kitettek magukért. Hál' Istennek nem láttam rendőr autót vagy rohamosztagot, így félig meg tudtam nyugodni. Hamarosan leállt a kocsi a házunk előtt, Harry pedig kipattant belőle. Megkerülte a járművet, végül az én oldalamon kötött ki és segített ki onnan. Az ajtót még előtte kitártam, így felém nyújtott segítő kezét elfogadtam és kiszálltam.
-Köszönöm, hogy...-kezdtem bele a mondatomba, ám befejezni már nem tudtam.
Fülsikítő rikácsolásra lettünk figyelmesek és a hang tulajdonosa nem volt más, mint jó öreg szomszédunk, Mrs.Banks, aki épp a mi házunkból csörtetett kifelé. Természetesen most is a szokásos jelmezében tett jelenést, ugyan abban a ruhában, hajjal és bottal, amivel mindig jön át hozzánk átkozódni. Csak panaszkodni tud a folytonos gyerek zaj miatt, hogy mi milyen hangosak és szófogadatlanok vagyunk, komor tekintete és a szájtartása, csak még jobban az sugározza belőle, hogy nem a kedves, cukrot osztogató és galambot etető fajtából való. Persze az időseket tisztelni kell, nem szabad róluk rosszat mondani. Igen, előttük...
Kiabáló szomszédunk után Benny rohant, aki egy átlátszó Tescos szatyorban cipelt egy döglött macskát és úgy nézett ki, mint egy transzvesztita. A szája csak úgy csillogott a szájfénytől, homlokáról leolvasható volt a 'Hülye vagyok' felirat, de mivel az alapozót sem  sajnálták, így alig lehetett látni. Az orra tiszta fehér volt, mint aki megfejelte a púderes dobozt vagy a lisztes zsákot, az arca teljesen piros volt, mint akit épp most hoztak zavarba vagy pofoztak volna meg. Barna hajában néhol felfedezhető volt egy pár narancssárga csík, amitől olyan volt, mint egy tigris, az orra alatt pedig egy bajusz volt látható. Látványára elnevettem magam, míg Harry csak kikeredett szemekkel bámulta. A zacskót magától eltartva futott, a korához képest gyorsan haladó Mrs. Banks után, aki még mindig nem hagyott fel a kiabálással.
-...Bezzeg az én koromban nem voltak ilyenek a kölykök! Nem elég, hogy tönkre tették a lámpámat és megkopasztották a bokromat, még az én kis drágaságomat is megölték! Ha ezt elmondom Peter-nek mind mehettek innen, Bradley pedig katonai iskolában! Nehogy azt higgyétek, hogy ilyen könnyen megússzátok!-állt meg az úton Benny felé fordulva.
-Mrs. Banks, tessék megnyugodni! Bradley még gyerek...
-Ez nem gyerek, ez egy ördög! -fojtotta Bennybe a szót.-Ha még egyszer meglátom a házam közelébe, én esküszöm, hogy...
A kis jelenetet nem bírtam tovább nézni, sem hallgatni, így kézen ragadtam Harryt és transzibátyám segítségére siettem.
-Csókolom, hogy tetszik lenni?-kérdeztem.
-Ne tereld a szót aranyoskám, mert csípős kedvemben vagyok! Tudod mit csinált már megint az öcséd? Hát elmondom!
-Mrs. Banks, én elhiszem, hogy miket tett, egy fedél alatt élek vele. Megtenné, hogy ejti ezt a kis incidenst, ha az öcsém megígéri, hogy többet nem megy a háza közelébe?-kérdeztem.
-Nem, amit tett, az megbocsáthatatlan és büntetést von maga után.
-De...-kezdett bele Benny, de nem tudta befejezni.
-Semmi de fiacskám, megyek és fel is hívom apátokat! Ne próbáljatok meg visszatartani!-kiáltozott.
Kezében tartott botját megmarkolta, szúrós tekintetét újra ránk vetette és elhaladt mellettünk. A kapuig persze csak puffogott és szidott, mint ahogy általában ezt szokta. Mikor halló és látó távolságon kívülre került, Benny undorodva és magától jó messzire tartott Tescos szatyrot a legközelebb utcai szemetes kukába száműzte és fintorogva tért vissza hozzánk.
-Ez olyan undorító!
-Egyetértek, a rózsaszín nem a te színed.-bólogattam.
Harry ezt a hozzászólásomat egy visszafogott nevetéssel díjazott, amit csupán a bátyám jelenléte miatt egy köhögésnek álcázott.
-Te olyan vicces vagy, de tényleg.-forgatta meg a szemeit Benny.-Keyláék csinálták, csak 10 percre aludtam el, erre ez vár.
-Ne aggódj, a narancssárga csíkok a hajadban passzolnak a homlokodon szétkent alapozóhoz.-kacsintottam rá.-És az a hülye felirat, elképesztően illik a szemed színéhez.
-Olyan hülye vagy.-rázkódó vállakkal rázta meg csíkos fejét, majd az egyik karját átdobta a vállamon és magához húzott. Testvéri ölelésének bónusza egy cuppanós puszi volt a fejem búbjára és ezt követően, mint mindig, megjegyezte milyen kicsi vagyok és, hogy még nőhetnék, mert távcsővel kell majd  megkeresnie. Ő a colos, nekem épp elég ez a magasság ahhoz, hogy segítség nélkül érjem el a középső polcot.
A megható pillanatunkat azonban Lenna és egy testes ürge távozása zavarta meg. A pali szemmel láthatóan egy szerelő volt, a ruhájából és a doboz oldaláról pedig virított, hogy vízvezeték. A lépcső tetején váltottak még pár szót egymással, majd beszélgetésük végén Lenna illedelmesen megköszönte a segítségét. Kifizette a neki járó összeget és elmenve mellettünk, kikísérte a kapun, egészen a kocsijáig.
-Remélem borravalót nem adtál.-mondta Benny Lennának, mikor mellénk ért.
-Szerinted nem érdemelte meg?
-Még szép, hogy nem! Dörömbölt az ajtón, neki hála, most nincs a konyhában víz és munka közben felhúzhatná a gatyáját rendesen. Milyen szerelő az ilyen?-kérdezte felháborodottan Benny.
-Jó, a kőműves dekoltázs nem volt egy szép látvány, de időben kiért és elnézte Bradley hülyeségeit. Ezért még én is megérdemelnék egy kis borravalót!
-És a konyha?
-Azt mondta holnap visszajönnek.
 -Jönnek?
-Egyedül kemény meló.-mondta Lenna.
Szinte villámcsapásként ért minket a felismerés, mikor a házból egy hangos puffanás hallatszott ki, miszerint egyetlen nagykorú sem tartózkodik a házban, de a bajkeverök pedig igen. Benny beszaladt a házba, őt a rémült rekintetű Lenna követte. Sosem kerültem még ilyen helyzetbe, nem tudtam mit kellene tennem, hiszen ki tudja melyik világháború játszódik odabent és nem szeretném cserben hagyni Benny-éket, de közben Harry is itt van. Első kósza ötletem szerint Harry felé fordultam, aki épp a házunkat fürkészte zöld szemeivel.
-Öhm...-kezdtem bele bizonytalanul, mire felém fordította tekintetét.
-Nem megyünk?-kérdezte.
-Figyelj, nem kötelező jönnöd. Nagyon köszönöm, hogy elhoztál, de ha nem akarsz, nem kell itt maradnod. Biztos rengeteg dolgod van, ne pazarold ránk az időd.
-De ez nekem nem teher, szeretek veled lenni..mármint veletek, nem lenne gond, szívesen maradok.-hadarta zavartan.
Egy halvány mosolyt váltott ki belőlem a válasza, miszerint nem illedelmességből, hanem saját akaratából szeretne segíteni. Zavart arcának látványát hamarosan a gödröcskés mosolya váltotta fel és gyönyörű, csillogással teli szemeit az enyémibe furta. Hálám kifejezéséből, meg persze más okból is, apró termetemből lábujjhehyre álltam és egy puszit nyomtam puha arcára, majd kézen ragadtam és behúztam a házunkba.

                                   *Jane Harris*

Lélegzet visszafolytva figyeltem az előttem guggoló fiú tetteit. Körölöttünk az emberek megbámultak, hiszen egy ilyen szituáció nem mindenap játszódhat le, főleg nem itt. Most kivételesen a merev tekintetek és az, hogy az állásom forog kockán, nem bírt lekötni, teljesen eltörpültek ezek, hiszen nemtúl gyakran terpeszkednek előttem félistenek. A felém nyújtott tollat kivettem a kezéből és visszatettem a jegyzetfüzetem mellé, ám ő az arcom és szemeim meghitt bámulását nem szüntette meg. Ezt a gyönyörű, idili és mesébe illő pillanatot egy ismerősen dörmögő férfi hang zavarta meg.
-Miss Harris.
A libabőr és az ijedség keveréke átjárta testem minden porcikáját, ugyanis ez a hang a főnököm tulajdona volt. Persze, hogy akkor jön be, amikor nem kellene... Jelenlegi helyzetemből rekord sebességgel tápászkodtam fel, hogy szembe nézzek tetteim következményének megszabójával. Karjait szorosan összefonta a mellkasa előtt, szemöldökei táncot jártak hatalmas homlokán és szigort sugárzó íriszeit köztem és guggoló szőke között jártatta.
-Ha nem tévedek, én azért fizetem magát, hogy kiszolgálja a vendégeket és nem azért, hogy élő felmosóként csúszkáljon, nemde Miss Harris?-kérdezte.
-De igen és nagyon sajnálom.
-Még egyszer elő ne forduljon. Talált valakit Miss Johnson helyére?
-Igen.-feleltem.
Erre csak egy bólintással reagált. Távozása előtt vetett egy utolsó pillantást rám, majd a mellette elhelyezkedő székről felkapta a kabátját és kiszáguldozott a hatalmas alakja a kávézóból. A megkönnyebültség érzésétől kifújtam a hosszú idő óta bent tartott levegőt és a szőke felé fordultam. Azóta felegyenesedett a kényelmetlen pózból és összefont karokkal nézett előre. Habár még most sem értem, miért viseli a napszemüvegét, hiszen idebent nem süt verőfényesen a nap, de ha nem veszi le, azt sem bánom.
-Ne haragudj.-szólalt meg hirtelen.
-Ne kérj bocsánatot, nem a te hibád.
Erre csak rám mosolygott, ezzel kivillantva a fogaira rögzített fogszabályzót. Na igen, ez az a dolog, ami kevés embernek áll jól, legalábbis az utcán velem szembe haladó embereken nem állt ennyire mutatósan, mint rajta. Egyáltalán nem zavart, hogy fogszabályzója van, valaki ettől undorodik, van aki a kontaklencsétől és van olyan, aki egyiktől sem. Pilóta napszemüvegét a legnagyobb csodálkozásomra levette magáról és amint megláttam kit rejtett, hirtelen jött is a felismerés. Niall Horan, volt az én titokzatos lovagom, aki miatt felsikáltam a ruhámmal a fél kávézót, aki miatt a kirúgás szélén álltam pár perce, akinek a látvány rabul ejtett. Az égszínkék szemeivel engem kémlelt, várta a reakciómat. Vajon azt hiszi, hogy hasra fogok előtte esni vagy várja mikor kezdek őrült sikongatásba a puszta jelenlététől? Tőlem aztán várhatja...
-Niall vagyok.-mutatkozott be.
-Tudom.-mondtam.-Jane.

                                     *Mandy Thomson*

Nos, ha a jelenlegi helyzetet kellene vázolnom, akkor egy szóval tudnám jellemezni: katasztrófa. Bradley görkorcsolyával a lábán száguldozik a házban fel és alá, Lenna a villanyszerelővel vitatkozik az emeleten, Benny Keyláért ment fel a fára, de lejönni már nem mer, Harry a konyhában játsza az ezermestert, nekem pedig maradt Bradley elkapása, a legnehezebbnek nyilvánuló feladat. Természetesen a rendetlenség sem maradhatott el, így a fejre állított asztalokat és szőnyeg bunkereket kikerülve futottam a görkoris testvérem után. Mikor megérkeztünl, épp hokizott Keylával, aki ijedségében a fára menkült. Mindenki megkapta a maga feladatát, de még senkinek sem sikerült teljesíteni ezt, pedig már mindenki megpróbálta. Jelenleg a kanapé körül gurul, amibe ha így folytatja bele fogok szédülni. Hirtelen irányt váltott és kisebb botlásokkal, de kimenekült a házból.
-Valaki szedjen le!-hallatszott a nyitva maradt bejárati ajtón keresztül kint sipákoló bátyám hangja.
-Légy férfi!-szólt rá Keyla.
-Látod milyen magasan vagyunk?
Már egy ideje veszekednek, mivel Benny jobbam fél, mint Keyla. A sok futkározástól teljesen kifáradtam, így hamár a nappaliban maradtam, ledőltem az ágyra. Másra sem vágytam, minthogy egy kicsit tudjak pihenni, de ez persze lehetetlennek bizonyult, mivel az udvarosn felváltva sikongattak és kiabáltak, a szerelő pedig csak hangosan tud beszélni és nem hagyhatok mindenkit cserben. Felálltam a kényelmes testhelyzetemből és a konyhában szerelő Harryhez mentem, aki a "nagy munkájának" közepette kakaót szűrcsölgetett a pultnak dőlve.
-Ugye nem baj?-kérdezte, miután meglátott.
-Dehogy is.-mosolyogtam rá.
-Felhívtam a srácokat, mindjárt itt lesznek.-jelentette be.-Gondoltam több kéz, többet segít.
-Köszönöm, de jó ötlet volt őket idehívni?
-Van benne valami.
Pár perc múlva úgy is lett, ahogy Harry mondta. A megérkezett fiúk jókedvű hangja töltötte be az utcát, ahogy Louis azt hírdette, hogy el akar lovagolni 'hűséges paripájának hátán a naplementében, ahogy Zayn, az élő Overdose ezt nevetve, olykor nyökögve tűri. Liam a hangok alapján nem tudta, hogy nevessen vagy leszállítsa Louis-t Zayn-ről, de az első mellett döntött a jóízű kacajból.  Nem sokára Zayn beállított, látszólag a cipelt súly miatt teljesen kifáradva, Louis pedig Bradley-vel a hóna alatt.
-Találtam egy gyereket!-szólt nevetve, a szabad kezével a kapálózó öcsém felé mutatva.
-Tegyél le te répa szagú óriás!-kiáltozott Bradley.
Louis hirtelen a szívéhez kapott és megjátszva a mélyen megbántottat, letette a földre a kis méregzsákot. Elmorzsolt egy könnycseppet, a zsebéből előkapott egy kitömött galambot és beszélni kezdett hozzá.
-Ugye te nem hagysz el Kevin?-kérdezte szipogva.
-Mandy, valami transzvesztita rabul ejtett egy kislányt a fátokon!-szaladt be az ajtón Liam.
-Ő a bátyám.-válaszoltam nevetve.
-Oh.. A transzibátyád elrabolt egy kislányt!-kiáltozott.
-Milyen emberek vannak mostanában. Előbb a  cukros bácsi, majd ez.-rázta rosszallóan a fejét Zayn.
-Nem rabolt el senkit, ő a barátnője húga.-magyaráztam.
-Akkor miért vannak a fán?-kérdezte Liam.
-Miért sminkeli magát?-vonta fel a szemöldökét Zayn.
-Nem vagy éhes Kevin?-faggatta Louis a galambját.
-Eredetileg Keyla nem tudott lejönni, aztán Benny utána ment és ez lett belőle.-mondtam.
-Mentem volna én is, de megjavítottam a polcot.-mondta büszkén Harry.
-Te csináltál valamit és még nem dőlt vagy esett össze?-csodálkozott Zayn.
-Hol van Niall?-kérdezte Liam.
-A kávézóban.-felelte a göndörke.
-Ott hagytad? Van nála pénz? Telefon? Mondtad, hogy ne álljon szóba idegenekkel? Hogy hagyhattad egyedül?-tette fel egymás után a kérdéseket Liam
-Nyugi Liam, nagyfiú, tudja mit csinál.
-De Niall-ről van szó! Sose tudni...
-Valaki szedjen le!-kiáltozott kintről Benny.
-Valaki üsse le!-kiáltott Bradley.
Liam ezt hallva kötelességének érezte, hogy ő menjen el segíteni, de persze előbb karon ragadta kreol barátunkat, miszerint ő se maradjon ki egy ilyen "buliból". Harry-vel mi is követtük őket az udvarra és ahogy kiértünk, beállított egy öreg nő. (?)
-Jó napot, az E-Bay-en megvásárolt dolgaimért jöttem.-jelentette be.
És én még azt hittem tudok pihenni... Mi jöhet még?


2 megjegyzés: