2013. december 20., péntek

11.rész

                   *Mandy Thomson*

-Elnézést, miért tetszett jönni?-kérdezte a bátyám döbbenten.
-Az interneten megvásárolt dolgokért. Tegnap mutattam meg a kisunokám, hogy kell használni azt a zúgó micsodát és ma találtam rá az oldalra.-magyarázta a néni.
-De mi nem is...
-Mennyiért tetszett megvenni?-vágott közbe Louis.
Harry jóleső nevetést hallatatott, Zayn értetlen pillantásokkal illette a barátját, Liam pedig, miután leesett neki a kérdés lényege, enyhén beleboxolt Lou vállába.
-Elnézést, a barátom nyilván valóan úgy értette, hogy miket tetszett megvenni és hol?-mentett ki a helyzetből Liam.
-Az E-Bay-en és rengeteg mindent. Akciós volt, nemrég jött meg a nyugdíjam. Eredetileg a fiamnak akartam venni egy pár macis zoknit, nemrég volt a 40.születésnapja. Mondtam már, hogy milyen nagy áldás az a gyerek...
A néni, utólag, mint kiderült Abbigail, ezután elkezdte mesélni élete történetét. Hogy találkozott az elhunyt férjével, tegnap volt egy éve, hogy átesett egy csípő műtéten, hogy az unokája milyen jól balettozik és, hogyha szeretnénk köt nekünk pulcsit. Persze Louis automatikusan jelentkezni kezdett az ajánlat hallatán, mire Zayn lenyomta alap helyzetbe a karját. Az általa elmesélt történet elég hosszúra és fordulatosra sikeredett, habár voltak megható részek, de egyaránt olyanok is, amikor Harry a fülembe súgta, hogy hogy is kötöttünk ide. Egyik témából a másikba váltott és néha belefeledkezett a mondani valójába ,így zavaros részek is voltak, nem is kevesek.
-...És ezért lakik még mindig nálam a kisebbik fiam. Úriember, kedves, szingli és alig múlt 30.-pillantott rám mosolyogva, mire nekem teljesen elállt a szavam. Köpni, nyelni nem tudtam, amin Louis és Zayn jót kacagott, Liam elfolytott egy mosolyt, Harry fején pedig ugyan az az értetlen arckifejezés ült, mint a fán lógó bátyáémon.
-Öhm...
-Van barátja.-vágott közbe Louis.
Értetlen arcok tömlegét kapta ez a kijelentése. Eltolta magát a fától, aminek eddig támaszkodott és mellém lépett. Bal kezét átdobta a vállam fölött, arcomra nyomott cuppanós puszit és rákacsintott. Vettem az adást, így felé fordultam, megöleltem és fejemet a mellkasához nyomtam. A bennem rejlő, mélyről jövő nevetést nehéz volt visszatartani, de látszólag az ideiglenes barátom sem bírja sokáig.
-Oh, de helyes pár.-csapta össze a tenyerét. Nem könnyíti meg a helyzetet...
-Akkor miért is tetszett jönni?-tért vissza az eredeti témára Benny.
-Jaj, igen. Egy mikróért, vezetékes telefonért, és a kiskutyáért.-sorolta.
-A lámpát nem viszi el?-motyogta jól hallhatóan Benny.
-Sajnálom, azt hiszem félre értés történt. Mi nem akarunk eladni semmit.-mondtam.
-Úgy szeretem, amikor ilyen komoly vagy.-mosolygott Louis a szerephez méltóan.
-Akkor csak a kutyát viszem el.-mondta a néni.
-Kutyánk sincs.
-Pedig egy Benny nevű kutya is ott volt a tárgyak között.
-Benny én vagyok!-háborodott fel a bátyám.
-Oh... Akkor gyere le szépen a fáról, mosakodj meg, vegyél fel egy csinos szoknyát és indulhatunk. Ha jó leszel, kapsz jutalom falatkát.
-Hallod ezt Benny, kihagyhatatlan ajánlat.-nevetett Keyla.
-Hölgyem, minek tetszik engem nézni?-háborodott fel.
-Tudod a sok smink miatt már nem is tudom.-gondolkodott el.
-Én sem.-motyogtam, amit csak a "pasim" halott. Jóízű nevetés hagyta el a száját, majd egy 'El fogom mondani' pillantással rendezte le a kertben álldogálók fura pillantásait.
-Én fiú vagyok!-mondta Benny.
-Mindig ilyen hirtelen haragú? Mert unokáim is vannak...-fordult felénk Abbigail.
Szinte robbanás szerűen söpört végig rajtunk a nevés, amit percek óta voltunk kénytelenek bent tartani. Zayn leült a földre, ám nem bírta sokáig, így hanyatt dőlt a fűben, Liam összegörnyedve engedte szabadjára a kacaját, Harry megtámaszkodott Louis-ban és én sem tettem másképp.
Miután mindenki kinevette magát, Benny-vel sikeresen megértettük Abbigail-vel, hogy nem
nyitottunk bolhapiacot a neten és bátyámat sem akarjuk odaadni senkinek. Eltartott jó darabig míg felfogta, hiszen közben próbált alkudozni az árral kapcsolatban. Benny közben nagyban mutogatta nekem, hogy nehogy el merjem adni őt pár fontért, de tudhatná, hogy nem csinálok ilyet, főleg nem ilyen olcsón. A fiára is közben megpróbált rábeszélni, de mint hűséges barátnő, kitartottam Louis mellett. A csínytevő feltehetőleg a gyerek duó volt, hiszen kinek juthat ilyen az eszébe, ha nem nekik? Mindenesetre Abbigail furán nézett ránk a magyarázatunk után. Illdelmesen elköszöntünk tőle, megcsípkedte Harry arcát, majd elhagyta az udvarunkat.
-Valaki leszedni innen végre? Egy ág nyom egy olyan helyet, ahol nem kellene.-panaszkodott a bátyám.
-Jó, először a kislányt, utána a nagylányt.-nevetett Zayn, majd Liam-et karon ragadt és a segítségükre siettek.
Louis is elszakadt tőlem, nyomott egy puszit a fejem búbjára, én pedig megköszöntem az életmentő rögtönzést.
-Semmiség, számíthatsz rám.-mosolygott.-Tiéd a pálya Harry.
Göndörke felé fordulva vettem csak észre, hogy végig árgus szemekkel nézte a jelenetet. A szólításra először Lou-ra kapta zölden csillogó íriszeit, majd féloldalas ködröcskés mosollyal felém irányította azokat. Az "exem" megadta a kezdő lökést, amire Harry mellett találtam újra magam, az irányító pedig jókedvűen a srácok segítségére sietett, amint elnéztem, pont időben. Liam kapta Keyla leszállítását, ami nem tűnt könnyű feladatnak, mivel, míg Benny mozdulni sem mert az ágról, a hercegnő Tarzant játszott a lombok között.
A lehető legmagasabban lévő helyet szúrta ki magának, így Liam-nek odaíg fel kellett másznia a utána. Sikeresen, sérülés mentesen érte el a legkisebb Harrist, felkapta az ölébe és úgy indultak lefelé. Lélegzet visszafolytva figyeltük a mutatványt, ahogy Liam egyik ágról a másikra pakolgatja Keylát, majd utána lejjebb mászik és ez ment egészen addig, amíg le nem értek a földre.
-Köszönöm!-ölelte meg Liam-at az apró termetével, aki szeretetteljesen vissza ölelte.
-Nincs mit.-mosolygott.
Ezután a fentmaradt bátyám mentőakciója következett. Na igen, ha eddig azt hittük, hogy egy 6 évest volt nehéz lerángatni, akkor nem láttuk a bátyám mutatványát. Kezdjük azzal, hogy az összes ember kellett ehez. A fiúk, Lenna, Keyla, Bradley, én, márcsak Mrs.Banks-et nem hívtuk át. Az eredeti terv az volt, hogy 'Zayn lekapja onnan', ebből az lett, hogy Liam felmászott mellé, hogy beszéljen a fejével. Ezzel hivatalosan is megnyílt a kibeszélő körük, amihez utána Zayn is csatlakozott. A szent beszéd nem hatotta meg, pont ellenkezőleg. Tovább sipákolt, csapkodott és kapálózott, mint valami hisztis 4 éves. B tervünk is, volt miszeint a fent tartózkodók lelökik és valaki elkapja, de ez az eltervezés is kudarcba fulladt, mivel olyan erősen és görcsösen ragaszkodott az ághoz, hogy lehetetlen volt őt onnan elmozdítani. Következőnek azt eszeltük ki, mivel Benny kicsi kora óta fél az egerektől, ismeretlen oknál fogva, hogy valamelyikünk elmegy a legközelebbi jelmezboltba és kikéri az első ilyen ruhát. A zseniális terv kieszelője Louis volt, de végül is ez is terv és nem veszítünk vele semmit. Önkéntes megvalósító nem akadt, így igazságos kő-papír-ollóban eldőlt a kérdés. Így Bradley és Lou bepattant a házunk előtt parkoló fekete járműbe és szélsebesen száguldottak el egy jelmezes boltba. A többiekkel újabb tervet próbáltunk kieszelni, de eddig egyik ötlet sem tűnt biztonságosnak vagy megfelelhetőnek.
-És ha mondjuk a lábánál fogva húznánk le?-vetette fel az ötletet Lenna.
-De akkor összenyom.-mondta Keyla.
-Ha lefűrészelném a faágat?-kérdezte Harry.
-Veszélyes.
-Létra?-nézett körbe Lenna.
-Nincs.-mondtam.
-Nekünk van.-szólt közbe Harry.-Kellene?
-Azzal le lehetne onnan pakolni.-helyeselte Lenna.
-Megyek veled, segítek.-ajánlottam fel.
Széles mosolya elég volt válaszként, hogy tudjam, nem ellenzi, hogy vele tartsak. Zsebéből előkapta Range Roverének kocsikulcsát , hogy előre menjen a járművéhez. Elköszönt az itthon maradottak lent tartózkodójáéktól, intett a srácoknak, majd az úton végig haladva pattant be a fekete színben pompázó kocsiba. Beszaladtam a házba, fel az emeletre, és a szombámban pihenő táskámat felkapam. A lefelé tartó utam közben átnéztem, hogy minden szükséges holmim benne van-e és amikor meggyőződtem, hogy minden a helyén van, magabiztos léptekkel haladtam át az előszobán. Harry-hez hasonlóan köszöntem el a többiektől, végig mentem a kapuhoz vezető úton, a vadul integető fán csücsülő Zayn-nek intettem még egyet, majd kiléptem.
Az autó vezető ülésében Harry ült és nyomkodta a mobilját, én pedig abba hagytam a bámulást és bepattantam mellé. Érkezésemre felkapta a fejét, rám mosolygott, majd eltette a telefonját a zsebébe és elforgatta a kulcsot a gyújtásban. Bekötöttem magam a mellettem lógó övvel, Harry sem tett másképp, és kiálltunk az autók közül. Sikeres és ütközés mentes kiparkolásunk után elindultunk az előttünk fekvő úton, és mire észhez kaptam, már az utcánkat is a hátunk mögött hagytuk.
Az út nem ment zökkenő mentesen, mivel a dugó keresztbe tett a mihamarabbi megérkeztünkhöz, szótlanok voltunk, újra csak a rádió dalai töltötték be a kocsit. A kinti boltokat és nevezetességeket kémlelve jutott eszembe az, amit Jane-vel beszéltem reggel  a vezetéssel kapcsolatban. A tekintetemet elkaptam az üveg irányából, és a sofőr szerepét betöltő Harry felé fordultam, aki a hirtelenségem miatt összerezzent az ülésen.
-Nem akartalak megijeszteni.-kuncogtam.
-Csak hirtelen volt.-mosolyodott el.-Mi jutott eszedbe?
-Honnan tudtad?-döbbentem le.-Egyébként pedig az, hogy ugye nemsokára betöltöm a 18.-at, ami azt is jelenti, hogy jogosítványom is lehet. Szóval arra gondoltam, hogy...
-Gyakorolhatunk, ha szeretnél. De ne legyél ennyire bátortalan, nem foglak megenni.-nevetett fel.
-Gondoltam.
-Légy önmagad, előttünk ne szégyelld, mi sem tesszük.-mosolygott rám.
-Köszönöm, Harry.
-Nincs mit.-kacsintott rám.-Szóval, mikor lenne neked jó?
-Bármikor, itt te vagy az elfoglaltabb.
-Mondjuk holnap?
-Nekem rendben.
-Ha máskor nem érnék esetleg rá, akkor ott van Louis is. Bár küldöm Liam-et is, kell egy felnőtt is oda.-nevetett.
-Louis, mint oktató?-vontam fel kuncogva a szemöldököm.
-Maradjunk inkább nálam.-helyeselt.
Válaszra nyitottam már a szám, mikor a telefonom zajára lettetem figyelmes, amely az ölembe pihenő táskából szűrődött ki. A kutatni kezdtem a készülék után, ami természetesen, a legalján volt. A kijelzőn Jane mosolygós arca és neve villogott, elhúztam a zöld telefont és a fülemhez emeltem.
-Hol vagy?-kérdezte rögtön.
-Kocsiban.
-Mikor mentél el és miért nem szóltál? Egyáltalán miért?-zúdította rám a kérdéseket.
-Nagyjából másfél órája és azért nem szóltam, mert el voltál foglalva. Benny hívott, hogy baj van.
-Oké, de máskor szólj, mert a férfi wc-be is bementem, mert nem találtalak sehol. De, hogy jöttél el olyan gyorsan és mi van Benny-ékkel?
-Majd el fogom mondani, de most le kell tennem, mert megérkeztünk. Szia!-hadartam.
-Szia!
Épp, hogy bontottuk a vonalat, Harry behajtott az utcába. Bekanyarodott, majd a garázs előtti felhajtón leállította a motort. Kipattantunk a kocsiból, illetve csak ő, mivel nekem segített kiszállni. A táskámat a vállamra kaptam, Harry kezeit a zsebébe csúsztatta és így indulunk a bejárati ajtóhoz. Benyitottunk, így rálátásom nyílt a rendezett nappalira és a konyhából kitartó, szendvicset majszoló Niall-re, aki amint meglát minket elénk fut. A derekamnál fogva felkap, a szendvicses tálat lepasszolja Harry-nek, aki amint észreveszi, hogy a haspók nem rá figyel, a ketté vágott harapnivaló érintetlen darabjába beleharap. A táskámat leejtettem, egy viszonylag hangos puffanás ér földet, de jelenleg ez volt a legkisebb problémám, ugyanis a hányinger kerülgetett a pörgetésem miatt. A hosszadalmas, ám jól eső Horan ölelés után az osztogatója letesz a földre, Harry-hez lép és mérges pillantásokkal illeti, mivel morzsákon kívül, semmi nem maradt.
-Ott hagytál a kávézónál és most a kajámat is megeszed?-kérdezte felháborodva.
-Sajnálom, de Mandy-nek kellett segítenem.-magyarázta Harry .
-És maradjak éhen?
-Csinálok másikat.
-Menjünk a Nando's-ba. Kérlek!!-könyörgött a szöszi.
-Rendben.-adta be a derekát Harry.
Niall örömében Harry nyakába ugrott, nem sok híja volt, hogy mindketten eldőlnek, de szerencsére még időben megkapaszkodott a göndör a cipős szekrénybe. Miután Niall kitombolta magát Harryn, ugrándozva ment a konyhába, majd pár perc múlva egy zacskó chips társaságában telepedett le a kanapéra. A földön elnyúló táskámat a lábbeliket tartalmazó szekrényre tettem, majd Harry megragadta a kezem és a konyha felé húzott.
-Hú, lesz ott valami!!-kiáltozott nevetve Niall.
Harryt hidegen hagyta a beszólása, csak tovább ment, mígnem a hűtő melletti ajtóhoz ért. Kinyitotta azt, elindultunk fel a lépcsőn és megállított A szekrény előtti ajtónál. Mint utóbb kiderült, ez az ő raktáruk, főként ételek sorakoztak a felszerelt vaspolcokon, de volt pár olyan tárgy, amit itt tartottak. Ilyen volt a létra, amit könnyedén kiemelt a porszívó mellől és maga előtt tartva, kihozott a szűk helyről. Lerángatta a lépcsőn, az ajtókat magunk után becsuktam és őt követve indultam ki a konyhából. A keresett nehéz eszközt Harry neki támasztotta a falnak és a kocsikulcsát pörgetve várta míg Niall felrángatja magára a cipőjét. A táskámat elvettem az állványról, és miután a cipő felvétel is megvolt, Harry megfogta a létra egyik végét, Niall a másikat és így cipelték el az autóig.
Először nem tudtuk, hogyan kellene berakni, mivel nagy volt és a csomagtartóba sehogy nem fért be. Többszöri próbálkozás után arra jutottunk, hogy betesszük a hátsó ülésre Niall mellé, de persze ez neki nem tetszett. Hosszú alkudozás után, végül bele egyezett, hogy a létrával az ölébe üljön, de erre csak egy kosárnyi csirkével lehetett rávenni. Előre beült a mögöttem lévő ülésre, betoltuk neki a létrát, ő pedig odabent elhelyezte.
-Harry! Ez nehéz! Szedd le rólam!-kiáltozott.
-Csak az egyik lábadat foglalja el.
-Hát ez az! Ha szétnyomja, le kell vágni, olyan leszek Hook!
-De Hook-nak kampó keze volt. Mert ugye az volt?-fordult felém.
-Az volt.-bólintottam mosolyogva.
-Én Hook anti változata leszek. Beszerzek egy szemkötőt, kölcsön kérem Louis-tól Kevint és megtévesztő lesz a hasonlóság.
-Hát hogyne.-nevetett Harry.
Rácsukta Niall-re az ajtót, az enyémet úriember módjára kinyitotta, én pedig beszálltam. Megkerülte az autót, hogy a maga részére tudjon ülni, bekötöttem magam, majd Harry beindította a kocsit. A motor felpördült, bekapcsolta magát, majd kezei útra keltek az irányítókon. Legördültünk a felhajtóról, ki az útra és elindultunk a házunk felé.
                                                      ~*~
Mire behajtottunk az utcánkba, Niall ódákat zengett a lábáról, amit teljességgel megértettem, hiszen nem lehet pihekönnyű. Voltak vicces megnyilvánulásai, kétségbeesései, összeségeben, akkor is poénosan adta elő, amikor nem akarta.
A házunkhoz megérkezve, a hangokból ítélve, már állt a bál a kertben. Kipattantunk a kocsiból, a hátsó ülésről kivettük a lábfájós Niallt és a létrát. Ahogy benyitottunk a kapun, a vártnál is furcsább szituáció tárult a szemünk elé. A kertben szanaszét hevertek a felfújható   rózsaszín gumi matracok és úszógumik, a bátyám még mindig a fán gubbasztott, ám mostanra már egyszáll magába, mivel a fa körül jelmezes fazonok ugrabugráltak. Az egérnek öltözött Bradley a fűben parádézott, Keyla a tündéres jelmezében a Batman ruhában flangáló Liam-en csüngött. Louis giga répának beöltözve rohangált a fa körül, Liam-et és Keylát üldözve.
-A valaha volt összes megevett répa, most elkap Payne! Megbántad már, hogy megetted a nénikém, te piszok?-kiáltozott Louis.
Zayn egy viking jelmezbe feszített és épp pizza futárnak beöltöző Lenna-val beszélgetett a lépcső tetején. Megérkezésünk csak az utóbbi két embernek tűnt fel, akik gyorsan le is száguldottak onnan és elénk siettek.
-Itt meg mi történt?-kérdeztem a látványtól döbbenten.
-Hosszú történet.-legyintett Lenna.
-Louis beállított egy halom jelmezzel, azt mondta, hogy megtetszettek neki és ránk aggatta.-mondta Zayn.
-Na végre!-kiáltott a háttérből a Répa.-Nektek is hoztam ám ruhát!
Beszaladt a házba, és rá pár percre izgatottan tért vissza három zacskóval a kezében. Narancssárga harisnyába bújtatott lábaival felénk jött, hozzánk érve a kezünkbe nyomta a nekünk szánt ruhákat, elvette Harry-től a létrát és kitámasztotta a fához.
-Azt akarod, hogy én ezt felvegyem?-kérdezte Niall.
-Még szép, megy a szemed színéhez.-kacsintott rá Lou.
-Oké.-rántott lazán vállat.
Ezzel a mondatával igyekezett be a házba, majd el is tűnt az ajtó mögött. Louis látva, hogy nem akarunk se bemenni, se felvenni a kölcsönzött ruhákat, a hátunknál fogva tolt be
inket az ajtón. Harryt beterelte az emeleti fürdőszobába, engem pedig a sajátomba. A kezembe tartott fehér szatyor tartalmát kiöntöttem az ágyamra, amit most már kiegészített egy zöldes színű ruha, egy fejpánt, egy pár cipő és megannyi nyaklánc. Louis a lelkemre kötötte, hogy legalább próbáljam fel és mivel már megígértem neki, ugyanakkor a kíváncsiság is hajtott.
Amikor megállapítottam, hogy minden stimmel kinyitottam az ajtót. Lementem a lépcsőn, ki az udvarra, ahol javában zajlott az élet és már mindenki jelen volt rajtam kívül. Niall-t középkori lovagnak öltöztették be, Harryt pedig vámpírnak. Az összes közül az ő jelmeze tetszett a legjobban, jól állt neki a szexi vérszívó szerepe. Louis elvigyorodott mikor meglátott, Niall csak mosolygott, Harry pedig tágra nyílt szemekkel vizslatott.
-Mondtam én, hogy jó lesz.!-kiáltott felém Lou.
-Valaki végre leszedhetne innen, lassan horpadás lesz a fenekemen!-panaszkodott Benny.
Ekkor villámcsapásként ért minket a házunk előtt leálló autó zaja, melyből az apám szált ki az aktatáskájával. Épp, hogy belépett a kapun, az arcára kiült a kérdőjel és a látványtól feleszmélve hangot adott a gondolatainak.
-Itt meg mi folyik? Ki ez a sok ember? Miért van itt ekkora kupi és drága fiam, te mit csinálsz a fán?-áramlottak egymás után a kérdések.
-Ülök.-válaszolta lazán Benny.
-Azt látom, de miért vagy kisminkelve?
Kérdések százai következtek ezután, hogy miért van ennyi jelmezes ember itt, miért nyírtuk ki Mrs.Banks macskáját és miről nem tud még. Hosszú beszélgetésnek ígérkezik, főleg ennyi emberrel.

Sziasztok! :)
Ezuttal a végére hagytam a beszédet, remélem tetszett. :) Nagyon köszönöm, hogy a részekhez írtok nekem vagy pipáltok, mivel ezekkel a kis apróságokkal csak jobb kedvre derítetek, hogy amit csinálok, az másnak is tetszik és ez az érzés fantasztikus :) A legnagyobb karácsonyi ajándék idén az lenne, ha újra megtennétek ezeket nekem. 
Boldog Karácsonyt Mindenkinek! :)

Eleanorxx

4 megjegyzés:

  1. nekem nagyon tetszett :DD siess a kövivel *o*

    VálaszTörlés
  2. nagyon szeretem a blogod annyira csodálatosan írsz, ahogy mindent pontosan megtudsz fogalmazni és amikor minden tele van hülyeséggel is:))<3
    mikor teszed fel az új részt?:)

    VálaszTörlés