12.rész

Sziasztok! :)

Meg is hoztam a következő részt. :) Köszönöm, hogy írtatok és pipáltatok nekem, el sem tudjátok hinni, mekkora segítséget és örömöt okoztok nekem ezzel.(Persze aki blogol, az tudja milyen érzés.) Az olvasók száma is gyarapodott, és ha lehet nem részletezném, miket vittem véghez és mennyire nézett bolondnak a családom, ahogy egymagamban visítok. Mindegy :) 

Remélem tetszeni fog és jövőre is velem tartotok. Boldog Új Évet! :))

Eleanor xx

                                          *Mandy Thomson*

A tegnapi nap sikerült talán a legérdekesebben a fiúkkal való megismerkedésem óta. Miután apa megérkezett és felelősségre vont minket, illetve elkezdte Bennyt faggatni a folyó állapotokról, az még csak a kezdet volt. A jelmezek feleslegesnek bizonyultak, mivel apa egy 'Gyere le édes fiam'-mal elintézte az egészet, mire Benny fejjel előre dőlt és szívélyes üdvözléssel köszöntötte az anyaföldet egy öleléssel. Jó atyánk itt még nem állt meg, mivel a következő kérdését mi kaptuk, miszerint miért van egy rakás idióta a pázsiton, jelmezbe bújva és gyerekként visongva. Az álla a földet súrolta, mikor elmondtam, hogy a "titokzatos lovagjaim" rejtőznek az álruha mögött, és összehúzott szemöldökkel kezdte őket méregetni. Az első találkozás a legfontosabb minden téren, így apa kételkedett elméjük épségében, direkt meg is kérdezte tőlük, hogy minden nap így járkálnak-e London forgalmas utcáin. Louis 'Répa' Tomlinson kezdte a bemutatkozást, mint rangidős és állítása szerint a legjobb jelmezes, apával egy férfias kézfogást váltott. Utólag megkérdezte, hogy jól van-e, mire Lou büszkén kijelentette, hogy az ég világon semmi baja. Ezután mindenki egyesével bemutatkozott, és, hogy a megismerkedés kerek legyen, mindenkinél megkérdezte, hogy a dolgok odabent rendesen forognak-e. A megismerkedés nem ment épp zökkenő mentesen, de legalább nem mondja majd folyamatosan, hogy nem ismeri őket, viszont így örök emlék marad. Ezután nem sokkal Jane is beállított, aki amint megpillantotta a lovagi ruhába bújt Niallt, beesett a bokorba. Mire onnan kirángattuk, Mrs.Banks újra átjött panaszkodni a hangzavar és a mi viselkedésünk miatt. Apa rögtön a védelmünkre kelt, de Mrs. Banks hajthatatlan volt, csak mondta és mondta a magáét, mire Zayn, Liam és Louis a védelmünkre kelt. 'Ne mondjon semmit, a későbbiekben felhasználható ön ellen', 'Gyerünk harcos', 'Ne tessék feladni, annak nem most jött el az ideje', és ehhez hasonló mondatokkal bíztatták a srácok apát a "tárgyalás" közben, mint Harvardon végzett ügyvédek. Banks kontra Thomson per, végül húzósabb lett, ahogy apa szerette volna lebonyolítani, mivel míg Louisék előkészítették a terepet egy kerti asztallal, pár székkel és játék kalapáccsal, addig Harry, Niall, Keyla és Bradley előszeretettel csináltak papírból táblákat, amikre a jelenlevők nevét és szerepét firkantották. Így történt, hogy a felállított asztal egyik végén ült apa a 'Peter Thomson Vádlott' kártyájával, mellette pedig 'Zayn Malik, Liam Payne, Niall Horan, Harry Styles, Mandy Thomson, Keyla Harris Ügyvéd(ek)' felirat.A túloldalon ' Hilda Banks Vádló' és mellette 'Bradley Thomson Ügyvéd' papír díszelgett. Eleinte Mrs. Banks nem rajongott azért, hogy ilyen nagy dolgot csinálunk ebből és miután megkapta a kirendelt ügyvédét, csak még jobban dühítette a dolog. Mivel bíró nélkül sem maradhattunk, ezt a szerepet végül Louis-ra ruháztuk rá, aki addigra már a kalapácsot is lestoppolta.
Az egész tárgyalásnak kikiáltott dolgot végig poénkodtunk, Zayn anyatigrisként védte a védencét,  Liam és az ölében csücsülő Keyla vitatkozni kezdett  a túloldalon lévő Bradley-vel. Niall-vel egymást faggattuk vagy a Jane-vel való találkozásukról vagy simán a barátnőmről, Harry felváltva játszotta az ügyvédett és Louis mellett Judy bírónőt. Az eredeti bíró feszült figyelemmel kísérte apa és a szomszédunk közötti vitatkozást, vadul csapkodott az öcsémtől kapott kalapáccsal az asztalon és a szerinte jogos mondatok után bekiabált egy ' Bünös'-t vagy egy 'Mégsem bűnös'-t. Ez egészen addig ment, míg fél óra elteltével a Tanuk bokrába besorolt Benny megunta a hangzavart és rendet teremtett a két fél között. Erre Lou bevágta a sértődöttet, mivel a döntés az ő dolga és mint bíró, kiszabott neki 10 év letöltendőt, engedély nélküli beleszólás és a bírói kalapács eltulajdonítása miatt. Hogy vissza szerezze a becses kincsét, nagylelkűen alkudozni kezdett, hogyha legközelebb jön, hoz neki gumicukrot vagy egy Donald kacsás jelmezt. Benny csak, hogy elhallgattassa, vissza adta a műanyag kalapácsot jogos tulajdonosának és, tovább próbálkozott a kibékítéssel, ám ez utólag kiderült, hogy ez egyenlő a Lehetetlen Küldetéssel. Mrs.Banks fenyegetőzött, apa tovább győzködött, Benny csak fújta a magáét, Zayn hősiesen védett, Liam már nem annyira.  Bradley Harry-vel az oldalán kakaót iszogatott a lépcsőn, Jane újra beleesett a bokorba és Niall focizni kezdett Louis-val és Keyla-val.
Hogy hogyan lett ennek vége? Jane szülei beállítottak, miszerint a lányok nem voltak otthon, így ide indultak megkeresni. Az arcukon ugyan az az arckifejezés ült, mint apáén mikor haza jött. Az egymást követő kérdésekre egy emberként kezdtünk válaszolni, mindenki mondta a maga szemszögéből a történteket. Egy idő után hatalmas hangzavar keletkezett, így a vendégeink össze szedték a gyerekeiket és egy 'Otthon meséljétek el'-lel letudták a magyarázkodások áradatát. Mire Janet kirángatták, Mrs. Banks haza ment, mivel ekkora kiáltozásba megfájdult a feje és nem hajlandó tovább ilyen elmezavarosokkal tovább egy percig sem maradni. Míg Lenna öltözött át az emeleten, addig Keylát próbálták leszedni Liam-ről, mivel mióta megmentette, árnyékként követi őt.
Hamarosan az összes ember haza poroszkált, így nekünk maradt a kőkemény takarítás. A srácok elkezdték velünk, de az első szék és felállítása után, Liam telefonja megszólalt, ők pedig pár perc múlva már itt sem voltak. A menedzserük sürgősen hívatta őket próbára, mivel hamarosan lesz egy fellépésük amire én is hivatalos vagyok. Nem tudom Harry, hogy akar engem vezetni tanítani, hogyha koncert lesz, hiszen próbálniuk kellene és nem végig nézni, ahogy egy idióta összetör egy kocsit. Ültem már vezető ülésben, ki is próbáltam magam, nem tartott 2 percnél tovább, mivel nekitolattam az út szélén árválkodó kukának és azóta nem nagyon próbálkoztam.
Gondolat menetemből egy hangos dudaszó zökkentett ki, mely a házunk előtt beguruló Range Roverből szólt. Felpattantam a helyemről, a táskámat a vállamra csúsztattam, a rövidnadrágomat eligazítottam és a konyhában szorgoskodó bátyámtól elköszöntem. A cipőm felvételével nem kellett bajlódnom, így magabiztos léptekkel indultam ki a meleg londoni napsütésbe. Ahogy közeledtem a kapuig, annál jobban kirajzolódott a vadul integető Louis arca és hozzá társuló hangja. Alig, hogy kiléptem felkapott és erősen ölelgetni kezdett a járda közepén.
-Tedd le mielőtt megfullad!-szállt ki az autóból Liam
 -De olyan puha. Tisztára, mint egy giga plüss maci.-nyilatkozott Lou.
-Sose jutunk el a parkolóig.
-Jól van na.-egyezett bele.-De ha megkapja a jogsiját, veszek neki egy hatalmas macit.
-Ne költsd rám a pénzed.-mondtam, miután letett.
-De igen, az enyém és azt csinálok vele amit akarok.-kacsintott rám.
-Nem kell nagynak lennie.
-A legnagyobb lesz.
-Direkt csinálod?-kérdeztem rá.
-És ha tudnád mennyire élvezem.-nevette el magát.
-Szálljatok már be!-kiáltottak a kocsiból.
Louis kinyitotta nekem a hátsó ajtót, beszálltam, és Liam-vel találtam szemben magam. A sofőr szerepét Harry töltötte be, aki épp telefonált, de az érkezésemre megfordult a helyén és üdvözlés képen egy mosolyt küldött felém. Az üres anyós ülést hamarosan Louis töltötte be, kiáltott egy 'Indulhatunk Harold!'-ot, mire Liam lepisszegte, Harry pedig megcsapta a karját a szabad kezével. Miután letette a telefonját, beindította a kocsit, és elindultunk kifelé az utcánkból.
-Csak merő kíváncsiságból, hol akartok ti vezetni tanítani?-dőltem előre az ülésen.
-Arra gondoltunk, hogy elmegyünk a legközelebbi erdőbe és amikor nem figyelsz...
-Olyan hülye vagy.-rázta lemondóan a fejét Liam Louis mondatára, amit ezzel megszakított.-Van egy régi bevásárló központ a város szélén egy hatalmas parkolóval.
-Ott fogunk gyakorolni?-kérdeztem csodálkozva.
-Annál jobb és nagyobb nincs is a városban.-gondolkodott el Lou.
-Nagyobb is van.-szólt közbe Harry.
-Én is tudom, de az göröngyös.-legyintett.
-Szerintetek Niall-ék hazaértek már?-töprengett Harry.
-Nando's vagy Meki?-kérdeztem.
-Ennyire kiismerhető?-nevetett fel.-Az szerintem a bónusz lesz.
-Sokszor emlegeti ezt a 2 helyet.
Mire átvergődtünk a város dugóin, addigra Louis beszámolt nekünk a tegnapi napjáról, mielőtt eljöttek volna hozzánk és a hangpróbán történt kisebb vitákról és balesetekről. A menedzser, mint kiderült Paul Higgins, rendesen ki volt akadva a srácokra, mennyire felelőtlenek és gyerekesek. Az utóbbit Lou szerint jelmezre értette, mivel átöltözni sem volt idejük, így az új Fantasztikus Ötösként kellett végig csinálniuk a műsort. Volt ennek előnye, de ugyanakkor megannyi hátránya. A rajongók, a testőrök, a sminkesek és stylistok először azt hitték, hogy valami rossz keleti banda jött fosztogatni, Paul egyszerűen nem értette és ezen a srácok jót röhögtek. Énekléskor elcsúsztak a köpenyek és játék kardokban, az extra művérrel pedig átvertek mindenkit.
-...Lou pedig ezért leordította a fejemet.-ért a történet végére Louis.
-Ő a fodrászunk.-magyarázta Liam.
-Megjöttünk!-kiáltott Harry.
A mondatra felkaptam a fejem, az övemet kicsatoltam és kipattantam a kocsiból. Úgy volt, ahogy a fiúk mondták, egy hatalmas parkoló közepén álltunk. Előttünk egy lepukkant áruház, tetején óriása betűkkel kiírva az egykori neve, egy-két bevásárlókocsi "raktárral". Hasonlított a Tescora, csak annyi különbséggel, hogy ez pirosra volt lefestve.
Bámulásomból a derekamra fonódó kezek hoztak vissza, melyhez hamarosan egy hang is társult.
-Hát nem gyönyörű?-kérdezte Louis az épületre értve.
-De -kuncogtam.-Ahogy a G betű mindjárt lezuhan, a rozsdafoltok pedig olyan szívmelengető látványt nyújtanak. Beleszerettem.
-És még nem láttad milyen csodálatos belülről.-nevetett.
-El tudom képzelni.-nevettem most már én is.
-Mi a helyzet?-ért hozzánk Liam.
-Építetek ide egy házat, hogy mindennap lássam ezt a csodát.-mondta Louis.
-Az öreg áruházat?-kérdezte furcsállva.
-Hát nem egyértelmű?
Az eddig telefonáló (?) Harry is hamarosan csatlakozott hozzánk.
-Kezdhetjük?-irányította felém a kérdést.
Egy bólintással reagáltam, Lou elengedett és az autóhoz siető Harry után mentem. Ő beült a kormányhoz, én pedig a mellette lévő ülésen foglaltam helyet. A kulcsát visszatette a gyújtásba, nem forgatta el, helyette felém fordult.
-Bocs a telefonokért, szerettem volna bérelni egy autót, amiben gyakorolhatunk, de azt mondták ezeket előre le kell foglalni.-magyarázta.
-Félsz, hogy összetöröm?-mosolyodtam el.
-Nem, csak gondoltam egy olyan kocsiba kezdjük el, ami öregebb és lassabb, hogy megszokd.
-Köszönöm, de úgysem fogok még ma vezetni.
-Dehogyis nem.
-Tessék?-döbbentem le.
-Nyugi, nem lesz gáz. Itt leszek és Louis-ék is.-mosolygott rám bíztatóan.
Elnézve, hogy odakint bevásárló kocsikkal bonyolítanak le Forma 1-et, nem biztos az, amit Harry mondott. Egy bottal tolják magukat, aminek a következménye az lett, hogy Liam kishíján felborult a kocsival, amit Louis egy nevetéssel díjazott.  Harry a jelenet végignézése után gondolkodó arccal felém fordult.
-A lényeg, hogy én itt leszek.

                                             ~*~*~

-Készen állsz?-kérdezte.
-Azt hiszem.-fújtam ki a bent tartott levegőt.
Átgondoltam minden apró részletet amit mondott. A sebességváltó üresben volt, így elfordítottam a kulcsot a gyújtásban.
-Oké, akkor most nyomd ki a kuplungot.-utasított Harry.
A bal lábammal megtettem amit mondott, jobb kezemet átvezette a sebességváltóra és egyenesbe tettük. A jobb lábbal szép lassan gázt adtam, ballal pedig a kuplungot. Az autó alattunk elindult, így megtartottam a kuplungot és amikor gurulni kezdett felengedtem a bal lábammal, a jobbal pedig a gázt tolni. Arcomra egy hatalmas mosoly ült ki, a kint kocsikázó Liam is hasonló arckifejezéssel gratulált, Louis pedig vad tapsolásba kezdett. Előre haladtam körülbelül egy métert, ami nem tűnik soknak, viszont nekem annál többet jelentett. Harry utasításai szerint kinyomtam a kuplungot és üresbe tettem tettem a sebváltót, majd lenyomtam a féket. Behúztam a kéziféket, a kulcsot visszafordítottam és kivettem. Örömömben szinte kiugrottam a kocsiból, a másik oldalról kiszálló Harry-re pedig ráugrottam. A derekamnál fogva tartott, pörgetni kezdett, miközben nevetett.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm.-visongtam.
-Nincs mit, büszke vagyok rád!-tett le a földre.
-Nélküled nem ment volna.
-Ügyes vagy.-dicsért meg.
A testemet teljesen átjárta az adrenalin, ki tudtam volna csattanni az örömtől. Lábujjhegyre álltam, kezeimet széles vállára tettem, ő az övéit a derekamra csúsztatta és gödröcskésen mosolygó arcára nyomtam egy puszit. A hátunk mögül hangos kiabálásra lettünk figyelmesek, hamarosan Louis karjait éreztem magam körül, amik maguk felé fordítottak és szorosan öleltek engem. Ugrálni kezdett velem, mint egy szöcske, felkapott a hátára és futott velem egy kört az üres parkolóban. Miután elfáradt, átadott Liam-nek, aki egy hatalmas ölelésben részesített.