2014. január 16., csütörtök

13. rész

 Sziasztok! :) 
Hát...itt vagyok ezzel a résszel. Köszönöm, hogy írtatok és pipáltatok nekem. Nem tudom észre vettétek-e, hogy a pipákat levettem. Kérlek írjatok nekem, nem számít, hogy mennyit vagy, hogy mit, csak tudjam, hogy mit gondoltok róla :) 

u.i.: Kissé megkésve, de annál Boldogabb Születésnapot a mi Bradford Bad Boy-unknak, Zayn Malik-nak! <3


Eleanor xx


                                               *Mandy Thomson*


-Mikor lesz a koncert?-kérdezte Benny.
-Este 8-tól.
Egy bólintással jelezte, hogy megértette. Felállt az asztaltól, a kiürült müzlis tányérját a mosogatóba küldte, majd a kanalát is erre a sorsra juttatta. Kicammogott a konyhából, kikerülte a helyét felváltó zombi külsejű öcsémet és levetette magát a kanapén elnyúló, újságot olvasó apa mellé. A tányéromon pihenő reggelinek szánt szendvicsem utolsó darabkáját is lenyeltem, feltápászkodtam a székemről és a tányéromat Benny-é mellé tettem. Frissen kelt Bradley a  hátam mögött elhaladva elesett a felmosó vödörbe, a karjánál fogva felsegítettem a földről és leültettem egy székre. Köszönés képen motyogott nekem valamit csukott szemekkel, és leborult az étkező asztalra. Nem értem, amikor még félig alszik, minek jön le? De, hogyha fáradt is, hogy tud egész nap pörögni és minket fárasztani? Mi hajtja ezt a gyereket, négy ceruza elem?
Épp, hogy átléptem a konyha küszöbét, halk horkolás zaja ütötte meg a fülemet, amit a kifeküdt öcsém adott ki magából. Görnyedt, valószínüleg kényelmetlen testhelyzetben való alvását nem nézhettem tovább tétlenül, így a kanapén elnyúló férfiakhoz siettem segítségül.
-Fel kellene vinni Bradley-t.-léptem eléjük.
-Elaludt?-vigyorodott el Benny.
Na igen, ez volt az a mosoly az arcán, ami sose jelentett túl jót, főleg ha őt nézzük. Még mindig nem bocsátotta meg neki a múltkori fás/sminkelős/macskás esetet és napok óta a bosszún agyal.
-Igen, de te nem használhatod ezt ki.-nézett fel az újságjából apa.
-De miért nem?-nyafogott.
-Mert ő még kicsi.
-Én meg nagy vagyok. Ő is kihasználta a helyzetet, azóta se sikerült lemosnom az összes alapozót magamról. Olyan helyeken is volt, ahova még nők sem kenik...Ugye?-nézett rám kíváncsi tekintettel.
-Akkor sem használhatod ki, hogy alszik.-rázta a fejét apa.
-Te kinek a pártján állsz?
Mosolyogva néztem végig a rövid jelenetet, Benny továbbra sem hagyott fel a tervével, apa pedig fejcsóválva végig hallgatta. A vége az lett, hogy a bátyámra maradt az a feladat, hogy vigye fel a szundító Bradley-t, az én felügyeletem alatt, nehogy valami hülyeséget csináljon amíg nem
figyelünk. Puffogva tápászkodott fel, lomha léptekkel haladt előttem, az étkezőbe érve azonban a durcáskodása alább hagyott. Hátra fordult felém, kiskutya szemekkel könyörgött egy kis csínyért, de miután látta rajtam, hogy nem hat meg a két szép szeme, vissza fordult. Felkapta Bradleyt a székről és 'mennyasszony-pózban' indult meg vele az emeletre. A szobájához érve kinyitottam nekik az ajtót, Benny letette a Toy-Storys ágyneművel befedett ágyra, a földre zuhant macit a karja alá nyomta és betakarta.
-Csak egy kis rúzst!-suttogott felém fordulva.
-Nem.-fojtottam el egy mosolyt.
-Miért?
-Gyere már...
Az ágyhoz sétáltam, karon ragadtam és kifelé kezdtem húzni Bradley Birodalmából. A folyosóra érve egy férfias nyelvnyújtással jelezte nem tetszését, sarkon fordult és lebaktatott a lépcsőn. Én a magam részéről a nyitva hagyott ajtajú szobámba igyekeztem, magam után bezártam, majd a zárban pihenő kulcsot elfordítottam. Tölgyfa szekrényemhez lépve, ajtajait szélesre tártam, pásztázni kezdtem az egymásra rakott ruhadarabokat, míg végül megakadt a tekintetem egy fekete hosszított ujjatlan felsőn. Kirántottam egy összehajtott kék póló alól és az ágyamra dobtam. Következő választásom egy csőnadrágra, egy fehér Converse-re és vékony kabátra esett. A pizsama felsőmet és rövidnadrágom helyét felváltották ezek a darabok, végezetül a tükörben néztem meg az eredményt. Az éjjeli szekrényemen fekvő telefonomból hirtelen megszólalt, nem várakoztattam sokáig a keresőmet, odaérve a kezembe kaptam. A képen Harry mosolygós arca nézett vissza
rám, a neve alatti világító zöld telefont elhúztam és a fülemhez emeltem a készüléket.
-Niall maradj már! -csitította le a vonalon keresztül Liam az ír bandatársukat. Ezek szerint ki vagyok hangosítva.
-Nem is vagyok hangos!-védte meg rögtön magát.
-Hé, gyerekek csendet kérek! Rómeó épp hívja Mercutio-ót!-szólal meg Louis a háttérből.
-Akkor még nem is volt telefont!-nevetett fel Niall.
-Hello!-szóltam bele.
-Ő a barátja volt.- szólalt meg rekedtes hangján Harry.
-Pont azért mondtam őt. Júlia nem lehet, mert te, drága barátom még mindig nem...
-Srácok, itt vagyok!-szóltam bele hangosabban, ezzel félbe szakítva Lou-t és felhívva magamra a figyelmet.
-Szia Mandy!-köszöntek hirtelen együtt.
-Mióta vagy vonalban?-tette fel a kérdést Zayn.-Csak nem hallgatóztál?
-De, a házatokat is bepoloskáztam...
-Tudtam én, hogy valaki figyel!
-Az alagsorban eldugott aranyamat akartad  megtudni, hogy hol van?-gyanúsított meg a szöszi.
-Ha eddig nem tudta, most már tudja...-szólalt meg Liam.
-Miért?
-Mert most mondtad el, hogy hol van.
-Van lent arany? Hozom a csákányom! Mandy, leszel Hófehérke?-kérdezte Louis.
-Én leszek Kuka!-döntötte el Niall.
-Ugyan, te Éhes vagy!-szólalt meg Zayn.
-Csinálsz nekem szendvicset?-kérdezte Niall.
-Mármint a törpe...
-Olyan nincs is!
-Harry lesz a gonosz királyné!-kiáltott nevetve Louis.
-Most miért?
-Mikor fog esni az eső?-tette fel a kérdést Liam.
-Miért?
-Ha lent nincs kincs, akkor a szivárvány végén lesz.-magyarázta.
-Megyek, megnézem az időjárás jelentést!-szólalt meg Lou, majd utána már csak az egyre halkuló sebes lábdobogását lehetett hallani, ahogy lohol felfelé a lépcsőn.
-Várj Vidor, én is megyek!-kiáltott Zayn, majd a szaladása zaja jelezte, hogy Tommo után ment.
-Ez London, bármikor eshet!-szólt utánuk Liam.
-De hülyék.-röhögött a göndör a telefonba.-Londonban ugye vannak szivárványok?
-Vannak Harry.-nevettem fel.
-Éhes vagyok.-dünnyögött a vonalba Niall.
-A törpe?
-Akkor menj és csinálj magadnak valamit.-javasoltam.
-De az nehéz! Harry, csinálsz nekem egy rántottát?
-Nem.-jött a tömör válasz.
-Miért nem? Gonosz vagy, legyél Morgó.
-Legközelebb nem hangosítalak ki.-jelentette ki.
- 6 órára ott vagyunk értetek. Ha látsz a házatok előtt egy fekete furgont, azok mi leszünk, nem egy rabló banda.-kiáltott a telefonba Niall.
-Biztos?.-kuncogtam.
-Barátságos símaszkos bűnözök vagyunk.-ez már Harry volt.
-Micsoda szerencsém van.
-Harry, gyere, ezt látnod kell!-kiáltott valaki a háttérből.
-Mindjárt!-szólt vissza a göndör.
-De folyik!
-Uramisten...
-Hazza, vigyázz!!-kiáltott Louis, majd hangok helyett a monoton csipogást hallottam.
Leraktam én is a telefont, a zsebem mélyére süllyesztettem. Az ajtómban elfordítottam a kulcsomat és amikor kinyitottam, a bátyámat pillantottam meg egy laptoppal a kezében. Jöttemre felemelte a fejét képernyőből, a gépe tetejét sietősen lecsukta és kézen ragadott. Egészen a szobájáig húzott, ahol leültetett az ágyára és az ölembe tette a laptopját. Előttem állt és kíváncsi tekintettel kezdte fürkészni a tetteimet, de mivel fogalmam sem volt mihez kezdjek gépével, szólásra nyitottam a számat.
-Mi ez a titokzatosság?
-Nyisd fel!
A figyelmemet az izgatottságtól ujját tördelő bátyámról a gépre vezettem, kíváncsian felnyitottam a tetejét és rálátásom nyílt Benny idegességének forrására. Egy weblap volt megnyitva, amelyen eladó lakásos sorakoztak vevőkre várva. Egy lakásnál volt megnyitva a lap, ránézésre gyönyörű volt. Elnyíló ajkakkal néztem fel Benny-re, aki kíváncsian nézett vissza rám.
-Jó lesz?
-Tökéletes.-mosolyogtam rá.-Örülni fog neki.
Széles mosoly ült ki az arcára, felkapta a gépét és az ágyára tette. Felálltam mellé, ő pedig maga felé fordított és megölelt. Fejemet a mellkasának nyomtam, karjaimmal vissza öleltem és kiélveztem azt, ahogy örül.
-Már csak apának kell elmondanom.-nevetett fel kínosan.
-Állj elé!
-Most?
-Igen.-húzódtam el tőle.
-Biztos?
Válasz képen csak bólintottam egyet. Egy gyors puszit nyomott a homlokomra, felkapta a laptopját az ágyáról és velem együtt elhagytuk a szobáját. A fürdőszobába mentem ezután, ő pedig apa elé. A tükör előtt hagyott fésűmet felkaptam, végig vezettem a sötét hajamon. Az egyik hullámos tincsemet egy csattal púposra csatoltam, a hajamat pedig egy hajgumival felkötöttem. Egy alap sminket vittem fel az arcomra, fogaimat alaposan megmostam és a készülődés befejeztével elhagytam a fürdőszobát. A szobámban hagyott táskámat kihoztam, a telefonomat kicsúsztattam a zsebemből és beledobtam. Lerobogtam a földszintre, a nappaliban épp Benny tartott kis előadást a lakásról, így jobbnak láttam minél előbb eljönni és nem zavarni.

                                                              ~*~

A kávézóban szokás szerint ma is pörgött az élet. A pincérek fel-alá járkálnak, a vendégek pedig ki és be. A nagy forgalom közben végül sikerült pár szót váltanom Jane-vel a ma esti koncertről. Igen, Jane is velünk tart a jeles alkalomra. Az eltelt 2 nap alatt teljesen megváltozott a véleménye  a srácokról, igaz, hogy főleg Niall-ről, de a fő az, hogy már nem tartja őket elkényesztetett sztároknak. A munkaidőnk hamarosan lejár, így szólok Adam-nek, hogy Jane-vel elmegyünk mire ő bólogatni kezd, hogy felfogta. Jane is hasonló képen tesz Melissa-val, kikászálódik a sütispult mögül és utánam jön az öltözőbe. A szekrénybe tett cuccaimat kipakolom, a munkaruhámat átveszem, és összehajtva visszateszem a helyére. Jane velem egy időben lett kész, így egyszerre hagyjuk el az öltözőt és vágunk át az embertömegen. Az utcára érve beszállunk a barátnőm kocsijába, ő a vezető ülésbe én pedig az anyósba. Beindítja, a visszapillantók segítségével megnézi jön-e valaki mögöttünk és mikor látja, hogy tiszta a terep, kifarol a parkoló helyről.
A hozzánk vezető utat viszonylag hamar megtettük , lehet, hogy azért mert be nem állt a szánk vagy, hogy most nem volt akkora dugó, mint szokott lenni. Behajtottunk az utcánkba, a házunk előtt Jane leállította a motort és kicsatolta az övét. Én is megismételtem ezt a saját övemmel, kipattantam az autóból és a kapunk felé vettem az utat. Az ajtónkhoz vezető utat magabiztos léptekkel tettem meg Jane-t követve, majd felmentünk a lépcsőn és benyitottunk. Nem is az én családom lett volna, hogyha most nem arra nyitok be, hogy a bátyám és az öcsém testvér harcot vív az előszoba szőnyegen. Nem kell olyan véresre gondolni, csupán annyi, hogy Bradley Benny hátán ül egy győzedelmes mosollyal.
-Szállj le rólam!-nyökögött Benny.
-Micsoda puhány vagy, nem tudsz elkapni még egy hét évest sem! Hogy boldogulsz te a játszótéren?
-Nem járok játszótérre.
-Aha, a helyedben én is ezt mondanám. Leszakadt az egyik hinta, tuti, hogy azért mert egy magafajta dagadék beleült.
-Bradley!-szóltam rá.
-Jó, leszállok.
Szép lassan felemelkedett Benny-ről, a térdéről a lábára nehézkedett, majd felszaladt az emeletre. A bátyám is felállt a fekvő pózából, kérdő pillantásokat küldött felém, hogy Bradley miért rám hallgat és miért nem inkább rá, ezután megcsörrenő telefonját kihalászta a
nadrágzsebéből és elvonult vele a konyhába. Lekaptuk a cipőnket és a kabátunkat magunkról, felbaktattunk az emeletre és bementünk a szobámba. Mivel egyikünk sem szeretett volna úgy menni a koncertre, hogy munkából beesve jelenjünk meg, így arra jutottunk, hogy készülődjünk nálam. Jane a hozott magával ruhát, így kirángatta az XXL méretű táskájából a darabokat és elvonult a fürdőszobába. Tanácstalanul a nyitott szekrényem elé állt ma már másodszorra és
kémlelni kezdtem a bent rejlő holmijaimat. Egy bő öt perces gondolkodás után egy világos, egy-két helyen koptatott csőszárú farmert húztam elő, egy halvány rózsaszín rövid ujjú pólóval és fekete, könyökig érő zakóval. A szekrény aljában talált szürke tornacipőt a szettem mellé tettem, ahogy a színben passzoló vékony körsálamat. Kiegészítőnek egy egyszerű fehér fülbevalót választottam, pár nyakláncot a pólóra tettem és előkerestem a szürke táskám. Mire mindennel megvoltam, Jane is elkészült. Egy farmer volt rajta, lila pólóval ami lelógott a válláról, így a kíváncsi szemek láthatták a melltartó pántját. Színben illő lila cipőt a kezében hozta, szíves medálja a nyakán lógott, a két karján karkötők. Fejére egy nyújtott sapkát tett, kivasalt szőkés barna haja a két vállára omlott le. Összeszedtem a ruháimat, kiléptem a folyosóra és a fürdőszobába érve magamra csuktam az ajtót. A szekrényből előhalásztam a göndörítőmet, habár így is olyan, szerettem volna még formázni rajta egy kicsit. Míg melegedett, átcseréltem a ruháimat, a hajamat kiszabadítottam a hajgumi és csat fogságából és egy fésűvel gubanc mentessé varázsoltam. Kezembe kaptam a most már felmelegedett formázót, kezelésbe vettem a tincseim. A munka végeztével kihúztam a konnektorból, biztonságos helyre letettem hűlni és nekiláttam a sminkem helyre rakásához. Mivel nem volt extrém a helyzet, csak a szempillaspirálomnak vettem a segítségét. Miután ezzel is végeztem, összekapkodtam a cuccaim és elhagytam a fürdőszobát. A földszintről ismerős hangok és rég nem halott nevetések zaja szűrődött fel, így nem is csodálkoztam, mikor a szobámba benyitva az ágyamon hülyéskedő Niall-t és Jane-t találtam. Eddig ahányszor meglátott a szöszi, üdvözlésként és felkapást kaptam, egy kisebb sikoly hagyta el számat, mikor pár perc múlva felkapott. A ruháimat a földre ejtettem, karjaimat szorosan a nyaka köré fogtam, míg ő addig pörgetett, hogy újra úgy éreztem bármelyik pillanatban letaccsolom a kék pólóját. Épp, hogy letett a földre, új kezeket éreztem magamon. Az illető hatalmas mancsai eltakarták előlem a külvilágot, a fülemhez hajolt és mély, dörmögő hangjával beszélni kezdett. A jellegzetes illatát szinte azonnal felismertem, szívem automatikusan nagyobbakat dobbant, nem volt kérdéses ki az.
-Na, kitalálod ki vagyok?
-Louis?-kuncogtam.
-Nem is hasonlítunk.
-Hm.. akkor Zayn?
-Annyit elárulok, hogy göndör haja van és nagyon helyes.
-Liam.-jelentettem ki.
Kezeit leszedtem az arcomról, megpördültem, hogy szembe kerüljek vele és találkozásunkkor egy  csillogó zöld szempárt pillantottam meg
-Nem találtad ki, pedig segítettem is.-hajtotta le a kobakját.
-Nem mondtad, hogy ilyen szép zöld szemei vannak.-mosolyodtam el.
A mondatomra felkapta a fejét, nyomtam egy puszit a puha arcára, karjait lehámozta a derekamról és utamra engedett. Jane-t éppen Niall csikizte agyon, míg Liam rájuk nem szólt, hogy indulni kellene. Felkaptam a táskám, a vállamra toltam és a többiekkel együtt hagytam el a szobámat. Lent Zayn és Louis beszélgetett Benny-vel, Bradley újra felöltötte magára az aggódó apa szerepét és karon ragadta Harry-t, hogy 'Elbeszélgessen vele, mint férfi a férfival'. Pár percre rá apa is betoppant, és felvont szemöldökkel kezdett körbe tekingetni.
-Mi ez a sok ember itt?-tette fel a kérdést.
-Ma lesz a koncert.-adtam neki választ.
-De..de ugye nem itt?
-Nem.-nevettem fel.-Csak beugrottak, de mindjárt megyünk.
-Ne aggódjon Mr.Thomson, nem lesz semmi baj.-jött oda hozzánk Liam.
-Tudom, hogy vigyáztok rá.
-Főleg Harry...-kiáltott Lou.
A beszélgetés után, apa nyugtázta magában, hogy vannak még normális emberek a bandában, így Liam-re bízva engedett utamra. Lassan mindenki összeszedte magát, elköszöntünk az itthon maradt családomtól és kiléptünk a házból. Végig csörtettünk az udvaron, majd bepattantunk a házunk előtt álló kisbuszba, ami meg sem állt az O2-ig.

6 megjegyzés:

  1. ÓÓÓÓÓÓHHH...Mikor fogja végre megcsókolni?!?? :33 :$ Kérlek csókolja meg!! xoxo
    Ölel új olvasód: Nessa® xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annak is el fog jönni az ideje :33 Örülök, hogy itt vagy :)
      Eleanor xx

      Törlés
  2. Nagyon jó lett <3
    Siess a kövivel :))

    VálaszTörlés