2014. február 2., vasárnap

14.rész

Hello! :))
Íme, itt van történetünk következő fejezete. Mint mindig, most is szeretném megköszönni a kommenteket, amiket kaptam, csodálatosak vagytok! :) Nagyon sajnálom, hogy csak most hozom és, hogy rövid lett de a betegség teljesen leszívta az agyam. Megpróbálom a következőt hosszabra írni.  
Remélem azért tetszeni fog. :)

u.i.: Megint csak utólag, de nagyon Boldog Születésnapot Harry! <3



Eleanor xx     

                             *Mandy Thomson*



Egyenként pattantunk ki a kisbuszból, amint megérkeztünk az arénához. Két hústornyot is rendeltek mellénk, így velük kiegészülve léptünk be a hátsó ajtón. Paul egész úton a fiúkat csitította, vagy ha nem fegyelmezte őket, akkor atyai jótanácsokat osztogatott. Minden teljesen be volt zsongva a hamarosan induló koncerttől, de Niall volt az, akit egyszerűen nem lehetett lelőni. Persze nem szó szerint, csak 5 percig nem tudott egy helyben maradni, amit a mellette ülő Liam a helyzethez képest, egész jól tűrte.
Az épületbe belépve számomra szokatlan jelenetek játszódtak le, emberek rohangáltak ide-oda, kiáltoztak és volt, aki ezt a két dolgot egyszerre csinálta. Mindegyik szoba különböző rejtelmeket tartogatott, a stylistok ruhafogasokkal és vállfákkal rohangáltak egyik öltözőből a másikba a fiúk ruháival, a sminkesek és fodrászok azonnal letámadtak minket. Egy rövid barna hajú lány elrángatta Niallt mellőlünk, ez persze nem tetszett neki, így az utolsó pillanatban megragadta   Liam karját és együtt távoztak.  Alig, hogy Niall-ékat elhurcolták, egy hosszú szőke hajú nő sétált mellénk és arra kért minket, hogy kövessük.
-Ő Lou, a stylistunk-magyarázta a mellettem álló Zayn.
-És az az előbbi lány?-kérdezett rá Jane.
-Sarah.-válaszolta.
Utunk nem tartott sokáig, egy újabb szobába vezettek minket, ahol a srácokat beültették egy-egy székbe a rohangáló sminkesek és neki láttak a munkájuknak. Jane-vel leültünk a falnál elnyúló kanapéra és onnan néztük a folyó eseményeket, amelyek igen viccesen alakultak, tekintettel arra, hogy fiúkról beszélünk szépségápolási szerek között. Fintorogtak az alapozó láttán, szétprüszkölték a por változatát és alig lehetett őket a fenekükön tartani.
-Louis, ennyi smink kell.
-De ez nekem túl sok, ne adjak neked is? Van rajtam bőven.- eresztett bociszemeket a felette álló lány felé, aki mérges tekintettel figyelte.
-Harry, maradj már nyugton! Mindjárt kész vagy!-kérlelték a göndört a szomszédos székben.
A szobába nem sokára Lou lépett be, a kezében egy kislányt tartva, akit le is tett mellénk, majd rögtön Zayn-hez lépett. Harry azon nyomban fel pattant a helyéről amint meglátta a csöppséget és a 'Lux' nevet kiáltva rohant mellénk. Széles mosollyal az arcán kapta fel az apró szőkeséget,
gügyögni kezdett neki, a kislány pedig csak kacagott rajta. Az addig rajta babráló lány nem tetszését kifejezve szólt utána, és miután Harry is belátta, hogy nem érdemes vitába szállni ellene, a kezembe adta a apró szőkeséget. Gyönyörűen csillogó kék szemeivel nagyokat pislogva fordult felém, és apró kezeivel Harry távolodó alakja felé mutatott és száját szólásra nyitotta.
-Harry bácsi hova ment?-kérdezte vékony hangján.
-Visszament a nénihez, hogy megcsinálja a haját.-feleltem neki mosolyogva.
Fejét visszafordította a székben helyet foglaló göndör felé, aki integetett neki a tükörből visszapillantva. Kis kezeivel visszaintett neki, majd újra felém fordult.
-Te ki vagy?
-Mandy.-válaszoltam.-Téged, hogy hívnak?
-Ő Lux, Harry keresztlánya.-válaszolt az apróság helyett egy akcentusos férfi hang.
Niall férkőzött be mellénk, most már a fellépőruhájába. Nyomott egy puszit Lux puha arcára, ám ezzel a kislány nem tudott betelni, így átadtam Niall-nek. Jane felé fordult, majd hamarosan mindhárman felálltak a kanapéról, és Lux-szal középen kézenfogva elhagyták a szobát.
Helyüket felváltotta a szobába belépő Eleanor, és az eddig székében ülő Louis most felpattant és barátnője elé sietett, hogy üdvözölje. Hamarosan egy újabb lány érkezett meg, göndör haját első látásra mindenki megirigyelhetné, így én sem voltam kivétel. Tekintetével nagyon keresett valakit, de miután látta, hogy a keresett személy nem tartózkodik a helyiségben, néhány embert megkérdezett nem látta-e.
-Szia, nem láttad Liam-et?-kérdezte hozzám érve.
-Az egyik lány elvitte átöltözni, de szerintem mindjárt jön.-válaszoltam.
-Oké, köszönöm.-mosolygott rám hálásan.-Danielle vagyok, Liam barátnője.
-Szia, Mandy vagyok.
Danielle a bemutatkozás után, leült mellém a kanapéra és a várakozási időt beszélgetéssel ütöttük el. Kiderült, hogy táncos, ami megmagyarázta azt, miért volt olyan ismerős az arca. Csillogó szemekkel és széles mosollyal az arcán mesélt a Liam-vel való kapcsolatáról, rá volt írva, hogy mennyire szereti a fiút. Szinte be sem állt a szánk, a csacsogó klubunkhoz idővel csatlakozott Eleanor is, akiről kiderült, hogy ugyanannyira szeret beszélni, mint mi.
Sajnos ezt is megzavarta valami, az pedig nem volt más, mint Liam érkezte. Az addig nyugton ülő Danie hirtelen felpattant, és a szobába belépő barátja elé sietett. A stylist következő áldozatai az itt maradt fiúk lettek, így könnyes búcsút vettünk tőlük.
-Hiányozni fogok?-kérdezte Louis a barátnője felé fordulva.
-Itt fogok sírni, amíg vissza nem jössz.-válaszolt El.
A válaszra Louis drámaian megtörölgette a szemét, miközben a srácokat kifelé toloncolták, így lemaradt a tömeggel. Eleanor erre csak nevetve felállt hozzá, nyomott egy búcsú csókot a szájára, ezzel újult erővel a többiek után ment. Épp, hogy átcsörtett a küszöbön, a Payzer páros kiburkolózott az ölelésből, Liam-et leültették egy székbe, Danielle pedig visszaült mellém, majd utólag Eleanor is csatlakozott, és ott folytattuk a beszélgetést, ahol abba hagytuk.
Hamarosan Niall-ék is visszatértek köreinkbe, akit rögtön Louise le is támadt, hogy hol volt. Jane meglepődött pillantásokkal nézett ránk, eléggé ismerem ahhoz, hogy tudjam, idegen neki a környezet. Szerencsére ezt a lányok is észrevették, így Eleanor felállt hozzá és egy ölelés kíséretében bemutatkozott. Ezután minden ment, mint a karikacsapás, úgy beszélgettünk négyen, mintha ezer éve ismernénk egymást, be sem állt a szánk.
Mivel egy újabb adag sminkről van szó és új játékosokról, a fintorgások itt sem maradhattak el, habár Liam egy fokkal jobban bírta a "kínzást", mint Niall. A hajukkal babráló fodrászokat egy fokkal jobban bírták, mivel itt nem érezték azt, hogy elmondásuk szerint nemet kellene váltaniuk.
Egy mappát szorongató, szemüveges lány nyitott be, szemüvege mögül keresgélni kezdett, látszólag fontos ember lehetett, mivel a fején lévő mikrofonba tartotta a kapcsolatott a rendezővel.
-Hol vannak a srácok?-rikácsolta.
-Itt.-válaszolt Niall.
-Nagyon vicces, de a One Direction ha jól tudom 5 tagból áll, szóval hol van Louis, Harry és Zayn?
-Megkötöztem és beraktam őket a szekrénybe.-nevetett a szöszi.
A lányt látszólag nagyon idegesítette, de mielőtt válaszolhatott volna, beállítottak a többiek így gyorsan hívta is őket maga után. Eleanor és Danie is felállt, így mi se tétováztunk, követtük a mozdulataikat és a srácok után mentünk. A két lány útközben elvált tőlünk, hogy a párjaikhoz menjenek még a koncert előtt.
Hátra érve a srácok arcára az izgatottság jelei teljesen láthatók voltak, mindenki ölelgetett valakit.
Épp Zayn-től szakadtam el, mikor Paul szólt, hogy ideje menniük, így lassan mindenki elengedte a másikat. Paul a biztonság kedvéért leellenőrizte, hogy mindegyikük megvan-e, majd amikor nyugodt szívvel megállapította, hogy senkit nem hagyott el, elindította maga után a srácokat.
Harry egy utolsó pillantást vetett rám, mielőtt elindultak voltak, nyugtatás képpen küldtem felé egy mosolyt, mire ezt a tettem viszonozta, ő volt az egyetlen, akitől nem tudtam elbúcsúzni.
A csapat menedzserük vezetésével megindult, és mire mindegyikünk azt hitte, hogy már távol járnak, egy göndör hajú srác visszarohant hozzánk. Az egész olyan gyorsan történt, hogy márcsak arra figyeltem fel, hogy Harry áll előttem újra életnagyságba.
Karjaimat gyorsan a nyaka köré fontam, az ő kezei a derekamon állapodtak meg és vontak magához közelebb. Arcát a hajamba fúrta, egyenletes lélegzetvételnek korán sem mondható szuszogásától ez egész testemben kirázott a hideg és hozzá hasonlóan én is arra törekedtem, hogy a levegő vételem egyenletes legyen, mégha nem is futottam. Fejét elhúzta tőlem, vadul csillogó zöld szemeit az enyéimbe fúrta, amiből keresve sem találtam kiutat. Az egyetlen dolog ami innen kihúzott, az puha ajkai voltak, melyek egy rövid másopercre az arcomra tapadtak, majd el is húzodtak.
Az idili pillanatot természetesen most sem hagyták tovább játszódni, Paul ideges hangja töltötte be az amúgy is zajos teret, így Harry elhúzódott és újult erővel indult neki.
Miután Harry elment, mert ugyebár a koncert nem lenne az igazi nélküle,  a srácok mikrofonnal a kezükbe berobbantak a színpadra, melyet lányok ezrei egy hangos, együttes sikítással jutalmaztak. Felcsendült a What Makes You Beautiful elején hangosan szóló kolomp, ezzel hivatalosan is elkezdve a koncertet.
Az egészet végig tomboltuk, énekeltük és táncoltuk, az érzelmes daloknál egymásnak osztogattuk a zsepiket, mondhatni itt is olyan buli volt, mint a színpadon, azt az egy dolgot kivéve, hogy a hangunk rémes, nem vagyunk a hím egyed oszlopos tagjai és a lányok nem hevernek a lábaink előtt. A szívemet teljességében a büszkeség töltötte be, ahogy őket néztem, hatalmas szerencsém van, hogy megismerhettem őket, mondhatni azon a napon minden téren megütöttem a főnyereményt.

6 megjegyzés:

  1. Szia :) Igen,benne vagyok a cserébe.Nálam már kinn vagy. http://perfectlifewithharryornot.blogspot.hu/

    Puszillak!Katy S.
    U.i:Tetszik a blogod ;)

    VálaszTörlés
  2. Annyira tetszik:))<3
    Mikor hozod a következőt?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök neki :) <3 Még nem tudom.

      Törlés
  3. Nagyon jó!!!! hozd légyszi a kövit

    VálaszTörlés