12.rész

Sziasztok! :)

Meg is hoztam a következő részt. :) Köszönöm, hogy írtatok és pipáltatok nekem, el sem tudjátok hinni, mekkora segítséget és örömöt okoztok nekem ezzel.(Persze aki blogol, az tudja milyen érzés.) Az olvasók száma is gyarapodott, és ha lehet nem részletezném, miket vittem véghez és mennyire nézett bolondnak a családom, ahogy egymagamban visítok. Mindegy :) 

Remélem tetszeni fog és jövőre is velem tartotok. Boldog Új Évet! :))

Eleanor xx

                                          *Mandy Thomson*

A tegnapi nap sikerült talán a legérdekesebben a fiúkkal való megismerkedésem óta. Miután apa megérkezett és felelősségre vont minket, illetve elkezdte Bennyt faggatni a folyó állapotokról, az még csak a kezdet volt. A jelmezek feleslegesnek bizonyultak, mivel apa egy 'Gyere le édes fiam'-mal elintézte az egészet, mire Benny fejjel előre dőlt és szívélyes üdvözléssel köszöntötte az anyaföldet egy öleléssel. Jó atyánk itt még nem állt meg, mivel a következő kérdését mi kaptuk, miszerint miért van egy rakás idióta a pázsiton, jelmezbe bújva és gyerekként visongva. Az álla a földet súrolta, mikor elmondtam, hogy a "titokzatos lovagjaim" rejtőznek az álruha mögött, és összehúzott szemöldökkel kezdte őket méregetni. Az első találkozás a legfontosabb minden téren, így apa kételkedett elméjük épségében, direkt meg is kérdezte tőlük, hogy minden nap így járkálnak-e London forgalmas utcáin. Louis 'Répa' Tomlinson kezdte a bemutatkozást, mint rangidős és állítása szerint a legjobb jelmezes, apával egy férfias kézfogást váltott. Utólag megkérdezte, hogy jól van-e, mire Lou büszkén kijelentette, hogy az ég világon semmi baja. Ezután mindenki egyesével bemutatkozott, és, hogy a megismerkedés kerek legyen, mindenkinél megkérdezte, hogy a dolgok odabent rendesen forognak-e. A megismerkedés nem ment épp zökkenő mentesen, de legalább nem mondja majd folyamatosan, hogy nem ismeri őket, viszont így örök emlék marad. Ezután nem sokkal Jane is beállított, aki amint megpillantotta a lovagi ruhába bújt Niallt, beesett a bokorba. Mire onnan kirángattuk, Mrs.Banks újra átjött panaszkodni a hangzavar és a mi viselkedésünk miatt. Apa rögtön a védelmünkre kelt, de Mrs. Banks hajthatatlan volt, csak mondta és mondta a magáét, mire Zayn, Liam és Louis a védelmünkre kelt. 'Ne mondjon semmit, a későbbiekben felhasználható ön ellen', 'Gyerünk harcos', 'Ne tessék feladni, annak nem most jött el az ideje', és ehhez hasonló mondatokkal bíztatták a srácok apát a "tárgyalás" közben, mint Harvardon végzett ügyvédek. Banks kontra Thomson per, végül húzósabb lett, ahogy apa szerette volna lebonyolítani, mivel míg Louisék előkészítették a terepet egy kerti asztallal, pár székkel és játék kalapáccsal, addig Harry, Niall, Keyla és Bradley előszeretettel csináltak papírból táblákat, amikre a jelenlevők nevét és szerepét firkantották. Így történt, hogy a felállított asztal egyik végén ült apa a 'Peter Thomson Vádlott' kártyájával, mellette pedig 'Zayn Malik, Liam Payne, Niall Horan, Harry Styles, Mandy Thomson, Keyla Harris Ügyvéd(ek)' felirat.A túloldalon ' Hilda Banks Vádló' és mellette 'Bradley Thomson Ügyvéd' papír díszelgett. Eleinte Mrs. Banks nem rajongott azért, hogy ilyen nagy dolgot csinálunk ebből és miután megkapta a kirendelt ügyvédét, csak még jobban dühítette a dolog. Mivel bíró nélkül sem maradhattunk, ezt a szerepet végül Louis-ra ruháztuk rá, aki addigra már a kalapácsot is lestoppolta.
Az egész tárgyalásnak kikiáltott dolgot végig poénkodtunk, Zayn anyatigrisként védte a védencét,  Liam és az ölében csücsülő Keyla vitatkozni kezdett  a túloldalon lévő Bradley-vel. Niall-vel egymást faggattuk vagy a Jane-vel való találkozásukról vagy simán a barátnőmről, Harry felváltva játszotta az ügyvédett és Louis mellett Judy bírónőt. Az eredeti bíró feszült figyelemmel kísérte apa és a szomszédunk közötti vitatkozást, vadul csapkodott az öcsémtől kapott kalapáccsal az asztalon és a szerinte jogos mondatok után bekiabált egy ' Bünös'-t vagy egy 'Mégsem bűnös'-t. Ez egészen addig ment, míg fél óra elteltével a Tanuk bokrába besorolt Benny megunta a hangzavart és rendet teremtett a két fél között. Erre Lou bevágta a sértődöttet, mivel a döntés az ő dolga és mint bíró, kiszabott neki 10 év letöltendőt, engedély nélküli beleszólás és a bírói kalapács eltulajdonítása miatt. Hogy vissza szerezze a becses kincsét, nagylelkűen alkudozni kezdett, hogyha legközelebb jön, hoz neki gumicukrot vagy egy Donald kacsás jelmezt. Benny csak, hogy elhallgattassa, vissza adta a műanyag kalapácsot jogos tulajdonosának és, tovább próbálkozott a kibékítéssel, ám ez utólag kiderült, hogy ez egyenlő a Lehetetlen Küldetéssel. Mrs.Banks fenyegetőzött, apa tovább győzködött, Benny csak fújta a magáét, Zayn hősiesen védett, Liam már nem annyira.  Bradley Harry-vel az oldalán kakaót iszogatott a lépcsőn, Jane újra beleesett a bokorba és Niall focizni kezdett Louis-val és Keyla-val.
Hogy hogyan lett ennek vége? Jane szülei beállítottak, miszerint a lányok nem voltak otthon, így ide indultak megkeresni. Az arcukon ugyan az az arckifejezés ült, mint apáén mikor haza jött. Az egymást követő kérdésekre egy emberként kezdtünk válaszolni, mindenki mondta a maga szemszögéből a történteket. Egy idő után hatalmas hangzavar keletkezett, így a vendégeink össze szedték a gyerekeiket és egy 'Otthon meséljétek el'-lel letudták a magyarázkodások áradatát. Mire Janet kirángatták, Mrs. Banks haza ment, mivel ekkora kiáltozásba megfájdult a feje és nem hajlandó tovább ilyen elmezavarosokkal tovább egy percig sem maradni. Míg Lenna öltözött át az emeleten, addig Keylát próbálták leszedni Liam-ről, mivel mióta megmentette, árnyékként követi őt.
Hamarosan az összes ember haza poroszkált, így nekünk maradt a kőkemény takarítás. A srácok elkezdték velünk, de az első szék és felállítása után, Liam telefonja megszólalt, ők pedig pár perc múlva már itt sem voltak. A menedzserük sürgősen hívatta őket próbára, mivel hamarosan lesz egy fellépésük amire én is hivatalos vagyok. Nem tudom Harry, hogy akar engem vezetni tanítani, hogyha koncert lesz, hiszen próbálniuk kellene és nem végig nézni, ahogy egy idióta összetör egy kocsit. Ültem már vezető ülésben, ki is próbáltam magam, nem tartott 2 percnél tovább, mivel nekitolattam az út szélén árválkodó kukának és azóta nem nagyon próbálkoztam.
Gondolat menetemből egy hangos dudaszó zökkentett ki, mely a házunk előtt beguruló Range Roverből szólt. Felpattantam a helyemről, a táskámat a vállamra csúsztattam, a rövidnadrágomat eligazítottam és a konyhában szorgoskodó bátyámtól elköszöntem. A cipőm felvételével nem kellett bajlódnom, így magabiztos léptekkel indultam ki a meleg londoni napsütésbe. Ahogy közeledtem a kapuig, annál jobban kirajzolódott a vadul integető Louis arca és hozzá társuló hangja. Alig, hogy kiléptem felkapott és erősen ölelgetni kezdett a járda közepén.
-Tedd le mielőtt megfullad!-szállt ki az autóból Liam
 -De olyan puha. Tisztára, mint egy giga plüss maci.-nyilatkozott Lou.
-Sose jutunk el a parkolóig.
-Jól van na.-egyezett bele.-De ha megkapja a jogsiját, veszek neki egy hatalmas macit.
-Ne költsd rám a pénzed.-mondtam, miután letett.
-De igen, az enyém és azt csinálok vele amit akarok.-kacsintott rám.
-Nem kell nagynak lennie.
-A legnagyobb lesz.
-Direkt csinálod?-kérdeztem rá.
-És ha tudnád mennyire élvezem.-nevette el magát.
-Szálljatok már be!-kiáltottak a kocsiból.
Louis kinyitotta nekem a hátsó ajtót, beszálltam, és Liam-vel találtam szemben magam. A sofőr szerepét Harry töltötte be, aki épp telefonált, de az érkezésemre megfordult a helyén és üdvözlés képen egy mosolyt küldött felém. Az üres anyós ülést hamarosan Louis töltötte be, kiáltott egy 'Indulhatunk Harold!'-ot, mire Liam lepisszegte, Harry pedig megcsapta a karját a szabad kezével. Miután letette a telefonját, beindította a kocsit, és elindultunk kifelé az utcánkból.
-Csak merő kíváncsiságból, hol akartok ti vezetni tanítani?-dőltem előre az ülésen.
-Arra gondoltunk, hogy elmegyünk a legközelebbi erdőbe és amikor nem figyelsz...
-Olyan hülye vagy.-rázta lemondóan a fejét Liam Louis mondatára, amit ezzel megszakított.-Van egy régi bevásárló központ a város szélén egy hatalmas parkolóval.
-Ott fogunk gyakorolni?-kérdeztem csodálkozva.
-Annál jobb és nagyobb nincs is a városban.-gondolkodott el Lou.
-Nagyobb is van.-szólt közbe Harry.
-Én is tudom, de az göröngyös.-legyintett.
-Szerintetek Niall-ék hazaértek már?-töprengett Harry.
-Nando's vagy Meki?-kérdeztem.
-Ennyire kiismerhető?-nevetett fel.-Az szerintem a bónusz lesz.
-Sokszor emlegeti ezt a 2 helyet.
Mire átvergődtünk a város dugóin, addigra Louis beszámolt nekünk a tegnapi napjáról, mielőtt eljöttek volna hozzánk és a hangpróbán történt kisebb vitákról és balesetekről. A menedzser, mint kiderült Paul Higgins, rendesen ki volt akadva a srácokra, mennyire felelőtlenek és gyerekesek. Az utóbbit Lou szerint jelmezre értette, mivel átöltözni sem volt idejük, így az új Fantasztikus Ötösként kellett végig csinálniuk a műsort. Volt ennek előnye, de ugyanakkor megannyi hátránya. A rajongók, a testőrök, a sminkesek és stylistok először azt hitték, hogy valami rossz keleti banda jött fosztogatni, Paul egyszerűen nem értette és ezen a srácok jót röhögtek. Énekléskor elcsúsztak a köpenyek és játék kardokban, az extra művérrel pedig átvertek mindenkit.
-...Lou pedig ezért leordította a fejemet.-ért a történet végére Louis.
-Ő a fodrászunk.-magyarázta Liam.
-Megjöttünk!-kiáltott Harry.
A mondatra felkaptam a fejem, az övemet kicsatoltam és kipattantam a kocsiból. Úgy volt, ahogy a fiúk mondták, egy hatalmas parkoló közepén álltunk. Előttünk egy lepukkant áruház, tetején óriása betűkkel kiírva az egykori neve, egy-két bevásárlókocsi "raktárral". Hasonlított a Tescora, csak annyi különbséggel, hogy ez pirosra volt lefestve.
Bámulásomból a derekamra fonódó kezek hoztak vissza, melyhez hamarosan egy hang is társult.
-Hát nem gyönyörű?-kérdezte Louis az épületre értve.
-De -kuncogtam.-Ahogy a G betű mindjárt lezuhan, a rozsdafoltok pedig olyan szívmelengető látványt nyújtanak. Beleszerettem.
-És még nem láttad milyen csodálatos belülről.-nevetett.
-El tudom képzelni.-nevettem most már én is.
-Mi a helyzet?-ért hozzánk Liam.
-Építetek ide egy házat, hogy mindennap lássam ezt a csodát.-mondta Louis.
-Az öreg áruházat?-kérdezte furcsállva.
-Hát nem egyértelmű?
Az eddig telefonáló (?) Harry is hamarosan csatlakozott hozzánk.
-Kezdhetjük?-irányította felém a kérdést.
Egy bólintással reagáltam, Lou elengedett és az autóhoz siető Harry után mentem. Ő beült a kormányhoz, én pedig a mellette lévő ülésen foglaltam helyet. A kulcsát visszatette a gyújtásba, nem forgatta el, helyette felém fordult.
-Bocs a telefonokért, szerettem volna bérelni egy autót, amiben gyakorolhatunk, de azt mondták ezeket előre le kell foglalni.-magyarázta.
-Félsz, hogy összetöröm?-mosolyodtam el.
-Nem, csak gondoltam egy olyan kocsiba kezdjük el, ami öregebb és lassabb, hogy megszokd.
-Köszönöm, de úgysem fogok még ma vezetni.
-Dehogyis nem.
-Tessék?-döbbentem le.
-Nyugi, nem lesz gáz. Itt leszek és Louis-ék is.-mosolygott rám bíztatóan.
Elnézve, hogy odakint bevásárló kocsikkal bonyolítanak le Forma 1-et, nem biztos az, amit Harry mondott. Egy bottal tolják magukat, aminek a következménye az lett, hogy Liam kishíján felborult a kocsival, amit Louis egy nevetéssel díjazott.  Harry a jelenet végignézése után gondolkodó arccal felém fordult.
-A lényeg, hogy én itt leszek.

                                             ~*~*~

-Készen állsz?-kérdezte.
-Azt hiszem.-fújtam ki a bent tartott levegőt.
Átgondoltam minden apró részletet amit mondott. A sebességváltó üresben volt, így elfordítottam a kulcsot a gyújtásban.
-Oké, akkor most nyomd ki a kuplungot.-utasított Harry.
A bal lábammal megtettem amit mondott, jobb kezemet átvezette a sebességváltóra és egyenesbe tettük. A jobb lábbal szép lassan gázt adtam, ballal pedig a kuplungot. Az autó alattunk elindult, így megtartottam a kuplungot és amikor gurulni kezdett felengedtem a bal lábammal, a jobbal pedig a gázt tolni. Arcomra egy hatalmas mosoly ült ki, a kint kocsikázó Liam is hasonló arckifejezéssel gratulált, Louis pedig vad tapsolásba kezdett. Előre haladtam körülbelül egy métert, ami nem tűnik soknak, viszont nekem annál többet jelentett. Harry utasításai szerint kinyomtam a kuplungot és üresbe tettem tettem a sebváltót, majd lenyomtam a féket. Behúztam a kéziféket, a kulcsot visszafordítottam és kivettem. Örömömben szinte kiugrottam a kocsiból, a másik oldalról kiszálló Harry-re pedig ráugrottam. A derekamnál fogva tartott, pörgetni kezdett, miközben nevetett.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm.-visongtam.
-Nincs mit, büszke vagyok rád!-tett le a földre.
-Nélküled nem ment volna.
-Ügyes vagy.-dicsért meg.
A testemet teljesen átjárta az adrenalin, ki tudtam volna csattanni az örömtől. Lábujjhegyre álltam, kezeimet széles vállára tettem, ő az övéit a derekamra csúsztatta és gödröcskésen mosolygó arcára nyomtam egy puszit. A hátunk mögül hangos kiabálásra lettünk figyelmesek, hamarosan Louis karjait éreztem magam körül, amik maguk felé fordítottak és szorosan öleltek engem. Ugrálni kezdett velem, mint egy szöcske, felkapott a hátára és futott velem egy kört az üres parkolóban. Miután elfáradt, átadott Liam-nek, aki egy hatalmas ölelésben részesített.

11.rész

                   *Mandy Thomson*

-Elnézést, miért tetszett jönni?-kérdezte a bátyám döbbenten.
-Az interneten megvásárolt dolgokért. Tegnap mutattam meg a kisunokám, hogy kell használni azt a zúgó micsodát és ma találtam rá az oldalra.-magyarázta a néni.
-De mi nem is...
-Mennyiért tetszett megvenni?-vágott közbe Louis.
Harry jóleső nevetést hallatatott, Zayn értetlen pillantásokkal illette a barátját, Liam pedig, miután leesett neki a kérdés lényege, enyhén beleboxolt Lou vállába.
-Elnézést, a barátom nyilván valóan úgy értette, hogy miket tetszett megvenni és hol?-mentett ki a helyzetből Liam.
-Az E-Bay-en és rengeteg mindent. Akciós volt, nemrég jött meg a nyugdíjam. Eredetileg a fiamnak akartam venni egy pár macis zoknit, nemrég volt a 40.születésnapja. Mondtam már, hogy milyen nagy áldás az a gyerek...
A néni, utólag, mint kiderült Abbigail, ezután elkezdte mesélni élete történetét. Hogy találkozott az elhunyt férjével, tegnap volt egy éve, hogy átesett egy csípő műtéten, hogy az unokája milyen jól balettozik és, hogyha szeretnénk köt nekünk pulcsit. Persze Louis automatikusan jelentkezni kezdett az ajánlat hallatán, mire Zayn lenyomta alap helyzetbe a karját. Az általa elmesélt történet elég hosszúra és fordulatosra sikeredett, habár voltak megható részek, de egyaránt olyanok is, amikor Harry a fülembe súgta, hogy hogy is kötöttünk ide. Egyik témából a másikba váltott és néha belefeledkezett a mondani valójába ,így zavaros részek is voltak, nem is kevesek.
-...És ezért lakik még mindig nálam a kisebbik fiam. Úriember, kedves, szingli és alig múlt 30.-pillantott rám mosolyogva, mire nekem teljesen elállt a szavam. Köpni, nyelni nem tudtam, amin Louis és Zayn jót kacagott, Liam elfolytott egy mosolyt, Harry fején pedig ugyan az az értetlen arckifejezés ült, mint a fán lógó bátyáémon.
-Öhm...
-Van barátja.-vágott közbe Louis.
Értetlen arcok tömlegét kapta ez a kijelentése. Eltolta magát a fától, aminek eddig támaszkodott és mellém lépett. Bal kezét átdobta a vállam fölött, arcomra nyomott cuppanós puszit és rákacsintott. Vettem az adást, így felé fordultam, megöleltem és fejemet a mellkasához nyomtam. A bennem rejlő, mélyről jövő nevetést nehéz volt visszatartani, de látszólag az ideiglenes barátom sem bírja sokáig.
-Oh, de helyes pár.-csapta össze a tenyerét. Nem könnyíti meg a helyzetet...
-Akkor miért is tetszett jönni?-tért vissza az eredeti témára Benny.
-Jaj, igen. Egy mikróért, vezetékes telefonért, és a kiskutyáért.-sorolta.
-A lámpát nem viszi el?-motyogta jól hallhatóan Benny.
-Sajnálom, azt hiszem félre értés történt. Mi nem akarunk eladni semmit.-mondtam.
-Úgy szeretem, amikor ilyen komoly vagy.-mosolygott Louis a szerephez méltóan.
-Akkor csak a kutyát viszem el.-mondta a néni.
-Kutyánk sincs.
-Pedig egy Benny nevű kutya is ott volt a tárgyak között.
-Benny én vagyok!-háborodott fel a bátyám.
-Oh... Akkor gyere le szépen a fáról, mosakodj meg, vegyél fel egy csinos szoknyát és indulhatunk. Ha jó leszel, kapsz jutalom falatkát.
-Hallod ezt Benny, kihagyhatatlan ajánlat.-nevetett Keyla.
-Hölgyem, minek tetszik engem nézni?-háborodott fel.
-Tudod a sok smink miatt már nem is tudom.-gondolkodott el.
-Én sem.-motyogtam, amit csak a "pasim" halott. Jóízű nevetés hagyta el a száját, majd egy 'El fogom mondani' pillantással rendezte le a kertben álldogálók fura pillantásait.
-Én fiú vagyok!-mondta Benny.
-Mindig ilyen hirtelen haragú? Mert unokáim is vannak...-fordult felénk Abbigail.
Szinte robbanás szerűen söpört végig rajtunk a nevés, amit percek óta voltunk kénytelenek bent tartani. Zayn leült a földre, ám nem bírta sokáig, így hanyatt dőlt a fűben, Liam összegörnyedve engedte szabadjára a kacaját, Harry megtámaszkodott Louis-ban és én sem tettem másképp.
Miután mindenki kinevette magát, Benny-vel sikeresen megértettük Abbigail-vel, hogy nem
nyitottunk bolhapiacot a neten és bátyámat sem akarjuk odaadni senkinek. Eltartott jó darabig míg felfogta, hiszen közben próbált alkudozni az árral kapcsolatban. Benny közben nagyban mutogatta nekem, hogy nehogy el merjem adni őt pár fontért, de tudhatná, hogy nem csinálok ilyet, főleg nem ilyen olcsón. A fiára is közben megpróbált rábeszélni, de mint hűséges barátnő, kitartottam Louis mellett. A csínytevő feltehetőleg a gyerek duó volt, hiszen kinek juthat ilyen az eszébe, ha nem nekik? Mindenesetre Abbigail furán nézett ránk a magyarázatunk után. Illdelmesen elköszöntünk tőle, megcsípkedte Harry arcát, majd elhagyta az udvarunkat.
-Valaki leszedni innen végre? Egy ág nyom egy olyan helyet, ahol nem kellene.-panaszkodott a bátyám.
-Jó, először a kislányt, utána a nagylányt.-nevetett Zayn, majd Liam-et karon ragadt és a segítségükre siettek.
Louis is elszakadt tőlem, nyomott egy puszit a fejem búbjára, én pedig megköszöntem az életmentő rögtönzést.
-Semmiség, számíthatsz rám.-mosolygott.-Tiéd a pálya Harry.
Göndörke felé fordulva vettem csak észre, hogy végig árgus szemekkel nézte a jelenetet. A szólításra először Lou-ra kapta zölden csillogó íriszeit, majd féloldalas ködröcskés mosollyal felém irányította azokat. Az "exem" megadta a kezdő lökést, amire Harry mellett találtam újra magam, az irányító pedig jókedvűen a srácok segítségére sietett, amint elnéztem, pont időben. Liam kapta Keyla leszállítását, ami nem tűnt könnyű feladatnak, mivel, míg Benny mozdulni sem mert az ágról, a hercegnő Tarzant játszott a lombok között.
A lehető legmagasabban lévő helyet szúrta ki magának, így Liam-nek odaíg fel kellett másznia a utána. Sikeresen, sérülés mentesen érte el a legkisebb Harrist, felkapta az ölébe és úgy indultak lefelé. Lélegzet visszafolytva figyeltük a mutatványt, ahogy Liam egyik ágról a másikra pakolgatja Keylát, majd utána lejjebb mászik és ez ment egészen addig, amíg le nem értek a földre.
-Köszönöm!-ölelte meg Liam-at az apró termetével, aki szeretetteljesen vissza ölelte.
-Nincs mit.-mosolygott.
Ezután a fentmaradt bátyám mentőakciója következett. Na igen, ha eddig azt hittük, hogy egy 6 évest volt nehéz lerángatni, akkor nem láttuk a bátyám mutatványát. Kezdjük azzal, hogy az összes ember kellett ehez. A fiúk, Lenna, Keyla, Bradley, én, márcsak Mrs.Banks-et nem hívtuk át. Az eredeti terv az volt, hogy 'Zayn lekapja onnan', ebből az lett, hogy Liam felmászott mellé, hogy beszéljen a fejével. Ezzel hivatalosan is megnyílt a kibeszélő körük, amihez utána Zayn is csatlakozott. A szent beszéd nem hatotta meg, pont ellenkezőleg. Tovább sipákolt, csapkodott és kapálózott, mint valami hisztis 4 éves. B tervünk is, volt miszeint a fent tartózkodók lelökik és valaki elkapja, de ez az eltervezés is kudarcba fulladt, mivel olyan erősen és görcsösen ragaszkodott az ághoz, hogy lehetetlen volt őt onnan elmozdítani. Következőnek azt eszeltük ki, mivel Benny kicsi kora óta fél az egerektől, ismeretlen oknál fogva, hogy valamelyikünk elmegy a legközelebbi jelmezboltba és kikéri az első ilyen ruhát. A zseniális terv kieszelője Louis volt, de végül is ez is terv és nem veszítünk vele semmit. Önkéntes megvalósító nem akadt, így igazságos kő-papír-ollóban eldőlt a kérdés. Így Bradley és Lou bepattant a házunk előtt parkoló fekete járműbe és szélsebesen száguldottak el egy jelmezes boltba. A többiekkel újabb tervet próbáltunk kieszelni, de eddig egyik ötlet sem tűnt biztonságosnak vagy megfelelhetőnek.
-És ha mondjuk a lábánál fogva húznánk le?-vetette fel az ötletet Lenna.
-De akkor összenyom.-mondta Keyla.
-Ha lefűrészelném a faágat?-kérdezte Harry.
-Veszélyes.
-Létra?-nézett körbe Lenna.
-Nincs.-mondtam.
-Nekünk van.-szólt közbe Harry.-Kellene?
-Azzal le lehetne onnan pakolni.-helyeselte Lenna.
-Megyek veled, segítek.-ajánlottam fel.
Széles mosolya elég volt válaszként, hogy tudjam, nem ellenzi, hogy vele tartsak. Zsebéből előkapta Range Roverének kocsikulcsát , hogy előre menjen a járművéhez. Elköszönt az itthon maradottak lent tartózkodójáéktól, intett a srácoknak, majd az úton végig haladva pattant be a fekete színben pompázó kocsiba. Beszaladtam a házba, fel az emeletre, és a szombámban pihenő táskámat felkapam. A lefelé tartó utam közben átnéztem, hogy minden szükséges holmim benne van-e és amikor meggyőződtem, hogy minden a helyén van, magabiztos léptekkel haladtam át az előszobán. Harry-hez hasonlóan köszöntem el a többiektől, végig mentem a kapuhoz vezető úton, a vadul integető fán csücsülő Zayn-nek intettem még egyet, majd kiléptem.
Az autó vezető ülésében Harry ült és nyomkodta a mobilját, én pedig abba hagytam a bámulást és bepattantam mellé. Érkezésemre felkapta a fejét, rám mosolygott, majd eltette a telefonját a zsebébe és elforgatta a kulcsot a gyújtásban. Bekötöttem magam a mellettem lógó övvel, Harry sem tett másképp, és kiálltunk az autók közül. Sikeres és ütközés mentes kiparkolásunk után elindultunk az előttünk fekvő úton, és mire észhez kaptam, már az utcánkat is a hátunk mögött hagytuk.
Az út nem ment zökkenő mentesen, mivel a dugó keresztbe tett a mihamarabbi megérkeztünkhöz, szótlanok voltunk, újra csak a rádió dalai töltötték be a kocsit. A kinti boltokat és nevezetességeket kémlelve jutott eszembe az, amit Jane-vel beszéltem reggel  a vezetéssel kapcsolatban. A tekintetemet elkaptam az üveg irányából, és a sofőr szerepét betöltő Harry felé fordultam, aki a hirtelenségem miatt összerezzent az ülésen.
-Nem akartalak megijeszteni.-kuncogtam.
-Csak hirtelen volt.-mosolyodott el.-Mi jutott eszedbe?
-Honnan tudtad?-döbbentem le.-Egyébként pedig az, hogy ugye nemsokára betöltöm a 18.-at, ami azt is jelenti, hogy jogosítványom is lehet. Szóval arra gondoltam, hogy...
-Gyakorolhatunk, ha szeretnél. De ne legyél ennyire bátortalan, nem foglak megenni.-nevetett fel.
-Gondoltam.
-Légy önmagad, előttünk ne szégyelld, mi sem tesszük.-mosolygott rám.
-Köszönöm, Harry.
-Nincs mit.-kacsintott rám.-Szóval, mikor lenne neked jó?
-Bármikor, itt te vagy az elfoglaltabb.
-Mondjuk holnap?
-Nekem rendben.
-Ha máskor nem érnék esetleg rá, akkor ott van Louis is. Bár küldöm Liam-et is, kell egy felnőtt is oda.-nevetett.
-Louis, mint oktató?-vontam fel kuncogva a szemöldököm.
-Maradjunk inkább nálam.-helyeselt.
Válaszra nyitottam már a szám, mikor a telefonom zajára lettetem figyelmes, amely az ölembe pihenő táskából szűrődött ki. A kutatni kezdtem a készülék után, ami természetesen, a legalján volt. A kijelzőn Jane mosolygós arca és neve villogott, elhúztam a zöld telefont és a fülemhez emeltem.
-Hol vagy?-kérdezte rögtön.
-Kocsiban.
-Mikor mentél el és miért nem szóltál? Egyáltalán miért?-zúdította rám a kérdéseket.
-Nagyjából másfél órája és azért nem szóltam, mert el voltál foglalva. Benny hívott, hogy baj van.
-Oké, de máskor szólj, mert a férfi wc-be is bementem, mert nem találtalak sehol. De, hogy jöttél el olyan gyorsan és mi van Benny-ékkel?
-Majd el fogom mondani, de most le kell tennem, mert megérkeztünk. Szia!-hadartam.
-Szia!
Épp, hogy bontottuk a vonalat, Harry behajtott az utcába. Bekanyarodott, majd a garázs előtti felhajtón leállította a motort. Kipattantunk a kocsiból, illetve csak ő, mivel nekem segített kiszállni. A táskámat a vállamra kaptam, Harry kezeit a zsebébe csúsztatta és így indulunk a bejárati ajtóhoz. Benyitottunk, így rálátásom nyílt a rendezett nappalira és a konyhából kitartó, szendvicset majszoló Niall-re, aki amint meglát minket elénk fut. A derekamnál fogva felkap, a szendvicses tálat lepasszolja Harry-nek, aki amint észreveszi, hogy a haspók nem rá figyel, a ketté vágott harapnivaló érintetlen darabjába beleharap. A táskámat leejtettem, egy viszonylag hangos puffanás ér földet, de jelenleg ez volt a legkisebb problémám, ugyanis a hányinger kerülgetett a pörgetésem miatt. A hosszadalmas, ám jól eső Horan ölelés után az osztogatója letesz a földre, Harry-hez lép és mérges pillantásokkal illeti, mivel morzsákon kívül, semmi nem maradt.
-Ott hagytál a kávézónál és most a kajámat is megeszed?-kérdezte felháborodva.
-Sajnálom, de Mandy-nek kellett segítenem.-magyarázta Harry .
-És maradjak éhen?
-Csinálok másikat.
-Menjünk a Nando's-ba. Kérlek!!-könyörgött a szöszi.
-Rendben.-adta be a derekát Harry.
Niall örömében Harry nyakába ugrott, nem sok híja volt, hogy mindketten eldőlnek, de szerencsére még időben megkapaszkodott a göndör a cipős szekrénybe. Miután Niall kitombolta magát Harryn, ugrándozva ment a konyhába, majd pár perc múlva egy zacskó chips társaságában telepedett le a kanapéra. A földön elnyúló táskámat a lábbeliket tartalmazó szekrényre tettem, majd Harry megragadta a kezem és a konyha felé húzott.
-Hú, lesz ott valami!!-kiáltozott nevetve Niall.
Harryt hidegen hagyta a beszólása, csak tovább ment, mígnem a hűtő melletti ajtóhoz ért. Kinyitotta azt, elindultunk fel a lépcsőn és megállított A szekrény előtti ajtónál. Mint utóbb kiderült, ez az ő raktáruk, főként ételek sorakoztak a felszerelt vaspolcokon, de volt pár olyan tárgy, amit itt tartottak. Ilyen volt a létra, amit könnyedén kiemelt a porszívó mellől és maga előtt tartva, kihozott a szűk helyről. Lerángatta a lépcsőn, az ajtókat magunk után becsuktam és őt követve indultam ki a konyhából. A keresett nehéz eszközt Harry neki támasztotta a falnak és a kocsikulcsát pörgetve várta míg Niall felrángatja magára a cipőjét. A táskámat elvettem az állványról, és miután a cipő felvétel is megvolt, Harry megfogta a létra egyik végét, Niall a másikat és így cipelték el az autóig.
Először nem tudtuk, hogyan kellene berakni, mivel nagy volt és a csomagtartóba sehogy nem fért be. Többszöri próbálkozás után arra jutottunk, hogy betesszük a hátsó ülésre Niall mellé, de persze ez neki nem tetszett. Hosszú alkudozás után, végül bele egyezett, hogy a létrával az ölébe üljön, de erre csak egy kosárnyi csirkével lehetett rávenni. Előre beült a mögöttem lévő ülésre, betoltuk neki a létrát, ő pedig odabent elhelyezte.
-Harry! Ez nehéz! Szedd le rólam!-kiáltozott.
-Csak az egyik lábadat foglalja el.
-Hát ez az! Ha szétnyomja, le kell vágni, olyan leszek Hook!
-De Hook-nak kampó keze volt. Mert ugye az volt?-fordult felém.
-Az volt.-bólintottam mosolyogva.
-Én Hook anti változata leszek. Beszerzek egy szemkötőt, kölcsön kérem Louis-tól Kevint és megtévesztő lesz a hasonlóság.
-Hát hogyne.-nevetett Harry.
Rácsukta Niall-re az ajtót, az enyémet úriember módjára kinyitotta, én pedig beszálltam. Megkerülte az autót, hogy a maga részére tudjon ülni, bekötöttem magam, majd Harry beindította a kocsit. A motor felpördült, bekapcsolta magát, majd kezei útra keltek az irányítókon. Legördültünk a felhajtóról, ki az útra és elindultunk a házunk felé.
                                                      ~*~
Mire behajtottunk az utcánkba, Niall ódákat zengett a lábáról, amit teljességgel megértettem, hiszen nem lehet pihekönnyű. Voltak vicces megnyilvánulásai, kétségbeesései, összeségeben, akkor is poénosan adta elő, amikor nem akarta.
A házunkhoz megérkezve, a hangokból ítélve, már állt a bál a kertben. Kipattantunk a kocsiból, a hátsó ülésről kivettük a lábfájós Niallt és a létrát. Ahogy benyitottunk a kapun, a vártnál is furcsább szituáció tárult a szemünk elé. A kertben szanaszét hevertek a felfújható   rózsaszín gumi matracok és úszógumik, a bátyám még mindig a fán gubbasztott, ám mostanra már egyszáll magába, mivel a fa körül jelmezes fazonok ugrabugráltak. Az egérnek öltözött Bradley a fűben parádézott, Keyla a tündéres jelmezében a Batman ruhában flangáló Liam-en csüngött. Louis giga répának beöltözve rohangált a fa körül, Liam-et és Keylát üldözve.
-A valaha volt összes megevett répa, most elkap Payne! Megbántad már, hogy megetted a nénikém, te piszok?-kiáltozott Louis.
Zayn egy viking jelmezbe feszített és épp pizza futárnak beöltöző Lenna-val beszélgetett a lépcső tetején. Megérkezésünk csak az utóbbi két embernek tűnt fel, akik gyorsan le is száguldottak onnan és elénk siettek.
-Itt meg mi történt?-kérdeztem a látványtól döbbenten.
-Hosszú történet.-legyintett Lenna.
-Louis beállított egy halom jelmezzel, azt mondta, hogy megtetszettek neki és ránk aggatta.-mondta Zayn.
-Na végre!-kiáltott a háttérből a Répa.-Nektek is hoztam ám ruhát!
Beszaladt a házba, és rá pár percre izgatottan tért vissza három zacskóval a kezében. Narancssárga harisnyába bújtatott lábaival felénk jött, hozzánk érve a kezünkbe nyomta a nekünk szánt ruhákat, elvette Harry-től a létrát és kitámasztotta a fához.
-Azt akarod, hogy én ezt felvegyem?-kérdezte Niall.
-Még szép, megy a szemed színéhez.-kacsintott rá Lou.
-Oké.-rántott lazán vállat.
Ezzel a mondatával igyekezett be a házba, majd el is tűnt az ajtó mögött. Louis látva, hogy nem akarunk se bemenni, se felvenni a kölcsönzött ruhákat, a hátunknál fogva tolt be

inket az ajtón. Harryt beterelte az emeleti fürdőszobába, engem pedig a sajátomba. A kezembe tartott fehér szatyor tartalmát kiöntöttem az ágyamra, amit most már kiegészített egy zöldes színű ruha, egy fejpánt, egy pár cipő és megannyi nyaklánc. Louis a lelkemre kötötte, hogy legalább próbáljam fel és mivel már megígértem neki, ugyanakkor a kíváncsiság is hajtott.
Amikor megállapítottam, hogy minden stimmel kinyitottam az ajtót. Lementem a lépcsőn, ki az udvarra, ahol javában zajlott az élet és már mindenki jelen volt rajtam kívül. Niall-t középkori lovagnak öltöztették be, Harryt pedig vámpírnak. Az összes közül az ő jelmeze tetszett a legjobban, jól állt neki a szexi vérszívó szerepe. Louis elvigyorodott mikor meglátott, Niall csak mosolygott, Harry pedig tágra nyílt szemekkel vizslatott.
-Mondtam én, hogy jó lesz.!-kiáltott felém Lou.
-Valaki végre leszedhetne innen, lassan horpadás lesz a fenekemen!-panaszkodott Benny.
Ekkor villámcsapásként ért minket a házunk előtt leálló autó zaja, melyből az apám szált ki az aktatáskájával. Épp, hogy belépett a kapun, az arcára kiült a kérdőjel és a látványtól feleszmélve hangot adott a gondolatainak.
-Itt meg mi folyik? Ki ez a sok ember? Miért van itt ekkora kupi és drága fiam, te mit csinálsz a fán?-áramlottak egymás után a kérdések.
-Ülök.-válaszolta lazán Benny.
-Azt látom, de miért vagy kisminkelve?
Kérdések százai következtek ezután, hogy miért van ennyi jelmezes ember itt, miért nyírtuk ki Mrs.Banks macskáját és miről nem tud még. Hosszú beszélgetésnek ígérkezik, főleg ennyi emberrel.

Sziasztok! :)
Ezuttal a végére hagytam a beszédet, remélem tetszett. :) Nagyon köszönöm, hogy a részekhez írtok nekem vagy pipáltok, mivel ezekkel a kis apróságokkal csak jobb kedvre derítetek, hogy amit csinálok, az másnak is tetszik és ez az érzés fantasztikus :) A legnagyobb karácsonyi ajándék idén az lenne, ha újra megtennétek ezeket nekem. 
Boldog Karácsonyt Mindenkinek! :)

Eleanorxx

Trailer

Sziasztok! :)
Nemrég kértem egy trailert a blogomhoz, amit szerecsendio volt olyan kedves és meg is csinált nekem. Személy szerint nekem nagyon tetszik, remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket.

http://www.youtube.com/watch?v=UIbQ5SgiaQk&feature=you

További jó hétvégét és sok pihenést! :))

Eleanor xx