Eredmények / Hírek

Sziasztok! :)

Most nem részt, hanem híreket hoztam nektek. Tudom, hogy rendszertelenül és késve hozom a részeket, amit nagyon-nagyon sajnálok,  Remélem, hogy minél hamarabb tudom kitenni és ti sem haragudtok rám. Nemrég jelentkeztem egy blogversenyre, aminek ma tudtam meg az eredményét és őszintén bevallom, hogy alig hittem a szemeimnek. 

A blog 1.helyen végzet a ' Legviccesebb történet' kategóriában. :)

Itt a link, ha valaki meg szeretné nézni: http://amularnyai.blogspot.hu/  

Remélhetőleg hamarosan jelentkezem, nem várok Liam szülinapjáig a rész felrakásával :))

Eleanor xx

14.rész

Hello! :))

Íme, itt van történetünk következő fejezete. Mint mindig, most is szeretném megköszönni a kommenteket, amiket kaptam, csodálatosak vagytok! :) Nagyon sajnálom, hogy csak most hozom és, hogy rövid lett de a betegség teljesen leszívta az agyam. Megpróbálom a következőt hosszabra írni.  

Remélem azért tetszeni fog. :)

u.i.: Megint csak utólag, de nagyon Boldog Születésnapot Harry! <3

Eleanor xx     

                             *Mandy Thomson*

Egyenként pattantunk ki a kisbuszból, amint megérkeztünk az arénához. Két hústornyot is rendeltek mellénk, így velük kiegészülve léptünk be a hátsó ajtón. Paul egész úton a fiúkat csitította, vagy ha nem fegyelmezte őket, akkor atyai jótanácsokat osztogatott. Minden teljesen be volt zsongva a hamarosan induló koncerttől, de Niall volt az, akit egyszerűen nem lehetett lelőni. Persze nem szó szerint, csak 5 percig nem tudott egy helyben maradni, amit a mellette ülő Liam a helyzethez képest, egész jól tűrte.
Az épületbe belépve számomra szokatlan jelenetek játszódtak le, emberek rohangáltak ide-oda, kiáltoztak és volt, aki ezt a két dolgot egyszerre csinálta. Mindegyik szoba különböző rejtelmeket tartogatott, a stylistok ruhafogasokkal és vállfákkal rohangáltak egyik öltözőből a másikba a fiúk ruháival, a sminkesek és fodrászok azonnal letámadtak minket. Egy rövid barna hajú lány elrángatta Niallt mellőlünk, ez persze nem tetszett neki, így az utolsó pillanatban megragadta   Liam karját és együtt távoztak.  Alig, hogy Niall-ékat elhurcolták, egy hosszú szőke hajú nő sétált mellénk és arra kért minket, hogy kövessük.
-Ő Lou, a stylistunk-magyarázta a mellettem álló Zayn.
-És az az előbbi lány?-kérdezett rá Jane.
-Sarah.-válaszolta.
Utunk nem tartott sokáig, egy újabb szobába vezettek minket, ahol a srácokat beültették egy-egy székbe a rohangáló sminkesek és neki láttak a munkájuknak. Jane-vel leültünk a falnál elnyúló kanapéra és onnan néztük a folyó eseményeket, amelyek igen viccesen alakultak, tekintettel arra, hogy fiúkról beszélünk szépségápolási szerek között. Fintorogtak az alapozó láttán, szétprüszkölték a por változatát és alig lehetett őket a fenekükön tartani.
-Louis, ennyi smink kell.
-De ez nekem túl sok, ne adjak neked is? Van rajtam bőven.- eresztett bociszemeket a felette álló lány felé, aki mérges tekintettel figyelte.
-Harry, maradj már nyugton! Mindjárt kész vagy!-kérlelték a göndört a szomszédos székben.
A szobába nem sokára Lou lépett be, a kezében egy kislányt tartva, akit le is tett mellénk, majd rögtön Zayn-hez lépett. Harry azon nyomban fel pattant a helyéről amint meglátta a csöppséget és a 'Lux' nevet kiáltva rohant mellénk. Széles mosollyal az arcán kapta fel az apró szőkeséget,
gügyögni kezdett neki, a kislány pedig csak kacagott rajta. Az addig rajta babráló lány nem tetszését kifejezve szólt utána, és miután Harry is belátta, hogy nem érdemes vitába szállni ellene, a kezembe adta a apró szőkeséget. Gyönyörűen csillogó kék szemeivel nagyokat pislogva fordult felém, és apró kezeivel Harry távolodó alakja felé mutatott és száját szólásra nyitotta.
-Harry bácsi hova ment?-kérdezte vékony hangján.
-Visszament a nénihez, hogy megcsinálja a haját.-feleltem neki mosolyogva.
Fejét visszafordította a székben helyet foglaló göndör felé, aki integetett neki a tükörből visszapillantva. Kis kezeivel visszaintett neki, majd újra felém fordult.
-Te ki vagy?
-Mandy.-válaszoltam.-Téged, hogy hívnak?
-Ő Lux, Harry keresztlánya.-válaszolt az apróság helyett egy akcentusos férfi hang.
Niall férkőzött be mellénk, most már a fellépőruhájába. Nyomott egy puszit Lux puha arcára, ám ezzel a kislány nem tudott betelni, így átadtam Niall-nek. Jane felé fordult, majd hamarosan mindhárman felálltak a kanapéról, és Lux-szal középen kézenfogva elhagyták a szobát.
Helyüket felváltotta a szobába belépő Eleanor, és az eddig székében ülő Louis most felpattant és barátnője elé sietett, hogy üdvözölje. Hamarosan egy újabb lány érkezett meg, göndör haját első látásra mindenki megirigyelhetné, így én sem voltam kivétel. Tekintetével nagyon keresett valakit, de miután látta, hogy a keresett személy nem tartózkodik a helyiségben, néhány embert megkérdezett nem látta-e.
-Szia, nem láttad Liam-et?-kérdezte hozzám érve.
-Az egyik lány elvitte átöltözni, de szerintem mindjárt jön.-válaszoltam.
-Oké, köszönöm.-mosolygott rám hálásan.-Danielle vagyok, Liam barátnője.
-Szia, Mandy vagyok.
Danielle a bemutatkozás után, leült mellém a kanapéra és a várakozási időt beszélgetéssel ütöttük el. Kiderült, hogy táncos, ami megmagyarázta azt, miért volt olyan ismerős az arca. Csillogó szemekkel és széles mosollyal az arcán mesélt a Liam-vel való kapcsolatáról, rá volt írva, hogy mennyire szereti a fiút. Szinte be sem állt a szánk, a csacsogó klubunkhoz idővel csatlakozott Eleanor is, akiről kiderült, hogy ugyanannyira szeret beszélni, mint mi.
Sajnos ezt is megzavarta valami, az pedig nem volt más, mint Liam érkezte. Az addig nyugton ülő Danie hirtelen felpattant, és a szobába belépő barátja elé sietett. A stylist következő áldozatai az itt maradt fiúk lettek, így könnyes búcsút vettünk tőlük.
-Hiányozni fogok?-kérdezte Louis a barátnője felé fordulva.
-Itt fogok sírni, amíg vissza nem jössz.-válaszolt El.
A válaszra Louis drámaian megtörölgette a szemét, miközben a srácokat kifelé toloncolták, így lemaradt a tömeggel. Eleanor erre csak nevetve felállt hozzá, nyomott egy búcsú csókot a szájára, ezzel újult erővel a többiek után ment. Épp, hogy átcsörtett a küszöbön, a Payzer páros kiburkolózott az ölelésből, Liam-et leültették egy székbe, Danielle pedig visszaült mellém, majd utólag Eleanor is csatlakozott, és ott folytattuk a beszélgetést, ahol abba hagytuk.
Hamarosan Niall-ék is visszatértek köreinkbe, akit rögtön Louise le is támadt, hogy hol volt. Jane meglepődött pillantásokkal nézett ránk, eléggé ismerem ahhoz, hogy tudjam, idegen neki a környezet. Szerencsére ezt a lányok is észrevették, így Eleanor felállt hozzá és egy ölelés kíséretében bemutatkozott. Ezután minden ment, mint a karikacsapás, úgy beszélgettünk négyen, mintha ezer éve ismernénk egymást, be sem állt a szánk.
Mivel egy újabb adag sminkről van szó és új játékosokról, a fintorgások itt sem maradhattak el, habár Liam egy fokkal jobban bírta a "kínzást", mint Niall. A hajukkal babráló fodrászokat egy fokkal jobban bírták, mivel itt nem érezték azt, hogy elmondásuk szerint nemet kellene váltaniuk.
Egy mappát szorongató, szemüveges lány nyitott be, szemüvege mögül keresgélni kezdett, látszólag fontos ember lehetett, mivel a fején lévő mikrofonba tartotta a kapcsolatott a rendezővel.
-Hol vannak a srácok?-rikácsolta.
-Itt.-válaszolt Niall.
-Nagyon vicces, de a One Direction ha jól tudom 5 tagból áll, szóval hol van Louis, Harry és Zayn?
-Megkötöztem és beraktam őket a szekrénybe.-nevetett a szöszi.
A lányt látszólag nagyon idegesítette, de mielőtt válaszolhatott volna, beállítottak a többiek így gyorsan hívta is őket maga után. Eleanor és Danie is felállt, így mi se tétováztunk, követtük a mozdulataikat és a srácok után mentünk. A két lány útközben elvált tőlünk, hogy a párjaikhoz menjenek még a koncert előtt.
Hátra érve a srácok arcára az izgatottság jelei teljesen láthatók voltak, mindenki ölelgetett valakit.
Épp Zayn-től szakadtam el, mikor Paul szólt, hogy ideje menniük, így lassan mindenki elengedte a másikat. Paul a biztonság kedvéért leellenőrizte, hogy mindegyikük megvan-e, majd amikor nyugodt szívvel megállapította, hogy senkit nem hagyott el, elindította maga után a srácokat.
Harry egy utolsó pillantást vetett rám, mielőtt elindultak voltak, nyugtatás képpen küldtem felé egy mosolyt, mire ezt a tettem viszonozta, ő volt az egyetlen, akitől nem tudtam elbúcsúzni.
A csapat menedzserük vezetésével megindult, és mire mindegyikünk azt hitte, hogy már távol járnak, egy göndör hajú srác visszarohant hozzánk. Az egész olyan gyorsan történt, hogy márcsak arra figyeltem fel, hogy Harry áll előttem újra életnagyságba.
Karjaimat gyorsan a nyaka köré fontam, az ő kezei a derekamon állapodtak meg és vontak magához közelebb. Arcát a hajamba fúrta, egyenletes lélegzetvételnek korán sem mondható szuszogásától ez egész testemben kirázott a hideg és hozzá hasonlóan én is arra törekedtem, hogy a levegő vételem egyenletes legyen, mégha nem is futottam. Fejét elhúzta tőlem, vadul csillogó zöld szemeit az enyéimbe fúrta, amiből keresve sem találtam kiutat. Az egyetlen dolog ami innen kihúzott, az puha ajkai voltak, melyek egy rövid másopercre az arcomra tapadtak, majd el is húzodtak.
Az idili pillanatot természetesen most sem hagyták tovább játszódni, Paul ideges hangja töltötte be az amúgy is zajos teret, így Harry elhúzódott és újult erővel indult neki.
Miután Harry elment, mert ugyebár a koncert nem lenne az igazi nélküle,  a srácok mikrofonnal a kezükbe berobbantak a színpadra, melyet lányok ezrei egy hangos, együttes sikítással jutalmaztak. Felcsendült a What Makes You Beautiful elején hangosan szóló kolomp, ezzel hivatalosan is elkezdve a koncertet.
Az egészet végig tomboltuk, énekeltük és táncoltuk, az érzelmes daloknál egymásnak osztogattuk a zsepiket, mondhatni itt is olyan buli volt, mint a színpadon, azt az egy dolgot kivéve, hogy a hangunk rémes, nem vagyunk a hím egyed oszlopos tagjai és a lányok nem hevernek a lábaink előtt. A szívemet teljességében a büszkeség töltötte be, ahogy őket néztem, hatalmas szerencsém van, hogy megismerhettem őket, mondhatni azon a napon minden téren megütöttem a főnyereményt.

13. rész

 Sziasztok! :) 

Hát...itt vagyok ezzel a résszel. Köszönöm, hogy írtatok és pipáltatok nekem. Nem tudom észre vettétek-e, hogy a pipákat levettem. Kérlek írjatok nekem, nem számít, hogy mennyit vagy, hogy mit, csak tudjam, hogy mit gondoltok róla :) 

u.i.: Kissé megkésve, de annál Boldogabb Születésnapot a mi Bradford Bad Boy-unknak, Zayn Malik-nak! <3

Eleanor xx

                                               *Mandy Thomson*

-Mikor lesz a koncert?-kérdezte Benny.
-Este 8-tól.
Egy bólintással jelezte, hogy megértette. Felállt az asztaltól, a kiürült müzlis tányérját a mosogatóba küldte, majd a kanalát is erre a sorsra juttatta. Kicammogott a konyhából, kikerülte a helyét felváltó zombi külsejű öcsémet és levetette magát a kanapén elnyúló, újságot olvasó apa mellé. A tányéromon pihenő reggelinek szánt szendvicsem utolsó darabkáját is lenyeltem, feltápászkodtam a székemről és a tányéromat Benny-é mellé tettem. Frissen kelt Bradley a  hátam mögött elhaladva elesett a felmosó vödörbe, a karjánál fogva felsegítettem a földről és leültettem egy székre. Köszönés képen motyogott nekem valamit csukott szemekkel, és leborult az étkező asztalra. Nem értem, amikor még félig alszik, minek jön le? De, hogyha fáradt is, hogy tud egész nap pörögni és minket fárasztani? Mi hajtja ezt a gyereket, négy ceruza elem?
Épp, hogy átléptem a konyha küszöbét, halk horkolás zaja ütötte meg a fülemet, amit a kifeküdt öcsém adott ki magából. Görnyedt, valószínüleg kényelmetlen testhelyzetben való alvását nem nézhettem tovább tétlenül, így a kanapén elnyúló férfiakhoz siettem segítségül.
-Fel kellene vinni Bradley-t.-léptem eléjük.
-Elaludt?-vigyorodott el Benny.
Na igen, ez volt az a mosoly az arcán, ami sose jelentett túl jót, főleg ha őt nézzük. Még mindig nem bocsátotta meg neki a múltkori fás/sminkelős/macskás esetet és napok óta a bosszún agyal.
-Igen, de te nem használhatod ezt ki.-nézett fel az újságjából apa.
-De miért nem?-nyafogott.
-Mert ő még kicsi.
-Én meg nagy vagyok. Ő is kihasználta a helyzetet, azóta se sikerült lemosnom az összes alapozót magamról. Olyan helyeken is volt, ahova még nők sem kenik...Ugye?-nézett rám kíváncsi tekintettel.
-Akkor sem használhatod ki, hogy alszik.-rázta a fejét apa.
-Te kinek a pártján állsz?
Mosolyogva néztem végig a rövid jelenetet, Benny továbbra sem hagyott fel a tervével, apa pedig fejcsóválva végig hallgatta. A vége az lett, hogy a bátyámra maradt az a feladat, hogy vigye fel a szundító Bradley-t, az én felügyeletem alatt, nehogy valami hülyeséget csináljon amíg nem

figyelünk. Puffogva tápászkodott fel, lomha léptekkel haladt előttem, az étkezőbe érve azonban a durcáskodása alább hagyott. Hátra fordult felém, kiskutya szemekkel könyörgött egy kis csínyért, de miután látta rajtam, hogy nem hat meg a két szép szeme, vissza fordult. Felkapta Bradleyt a székről és 'mennyasszony-pózban' indult meg vele az emeletre. A szobájához érve kinyitottam nekik az ajtót, Benny letette a Toy-Storys ágyneművel befedett ágyra, a földre zuhant macit a karja alá nyomta és betakarta.
-Csak egy kis rúzst!-suttogott felém fordulva.
-Nem.-fojtottam el egy mosolyt.
-Miért?
-Gyere már...
Az ágyhoz sétáltam, karon ragadtam és kifelé kezdtem húzni Bradley Birodalmából. A folyosóra érve egy férfias nyelvnyújtással jelezte nem tetszését, sarkon fordult és lebaktatott a lépcsőn. Én a magam részéről a nyitva hagyott ajtajú szobámba igyekeztem, magam után bezártam, majd a zárban pihenő kulcsot elfordítottam. Tölgyfa szekrényemhez lépve, ajtajait szélesre tártam, pásztázni kezdtem az egymásra rakott ruhadarabokat, míg végül megakadt a tekintetem egy fekete hosszított ujjatlan felsőn. Kirántottam egy összehajtott kék póló alól és az ágyamra dobtam. Következő választásom egy csőnadrágra, egy fehér Converse-re és vékony kabátra esett. A pizsama felsőmet és rövidnadrágom helyét felváltották ezek a darabok, végezetül a tükörben néztem meg az eredményt. Az éjjeli szekrényemen fekvő telefonomból hirtelen megszólalt, nem várakoztattam sokáig a keresőmet, odaérve a kezembe kaptam. A képen Harry mosolygós arca nézett vissza
rám, a neve alatti világító zöld telefont elhúztam és a fülemhez emeltem a készüléket.
-Niall maradj már! -csitította le a vonalon keresztül Liam az ír bandatársukat. Ezek szerint ki vagyok hangosítva.
-Nem is vagyok hangos!-védte meg rögtön magát.
-Hé, gyerekek csendet kérek! Rómeó épp hívja Mercutio-ót!-szólal meg Louis a háttérből.
-Akkor még nem is volt telefont!-nevetett fel Niall.
-Hello!-szóltam bele.
-Ő a barátja volt.- szólalt meg rekedtes hangján Harry.
-Pont azért mondtam őt. Júlia nem lehet, mert te, drága barátom még mindig nem...
-Srácok, itt vagyok!-szóltam bele hangosabban, ezzel félbe szakítva Lou-t és felhívva magamra a figyelmet.
-Szia Mandy!-köszöntek hirtelen együtt.
-Mióta vagy vonalban?-tette fel a kérdést Zayn.-Csak nem hallgatóztál?
-De, a házatokat is bepoloskáztam...
-Tudtam én, hogy valaki figyel!
-Az alagsorban eldugott aranyamat akartad  megtudni, hogy hol van?-gyanúsított meg a szöszi.
-Ha eddig nem tudta, most már tudja...-szólalt meg Liam.
-Miért?
-Mert most mondtad el, hogy hol van.
-Van lent arany? Hozom a csákányom! Mandy, leszel Hófehérke?-kérdezte Louis.
-Én leszek Kuka!-döntötte el Niall.
-Ugyan, te Éhes vagy!-szólalt meg Zayn.
-Csinálsz nekem szendvicset?-kérdezte Niall.
-Mármint a törpe...
-Olyan nincs is!
-Harry lesz a gonosz királyné!-kiáltott nevetve Louis.
-Most miért?
-Mikor fog esni az eső?-tette fel a kérdést Liam.
-Miért?
-Ha lent nincs kincs, akkor a szivárvány végén lesz.-magyarázta.
-Megyek, megnézem az időjárás jelentést!-szólalt meg Lou, majd utána már csak az egyre halkuló sebes lábdobogását lehetett hallani, ahogy lohol felfelé a lépcsőn.
-Várj Vidor, én is megyek!-kiáltott Zayn, majd a szaladása zaja jelezte, hogy Tommo után ment.
-Ez London, bármikor eshet!-szólt utánuk Liam.
-De hülyék.-röhögött a göndör a telefonba.-Londonban ugye vannak szivárványok?
-Vannak Harry.-nevettem fel.
-Éhes vagyok.-dünnyögött a vonalba Niall.
-A törpe?
-Akkor menj és csinálj magadnak valamit.-javasoltam.
-De az nehéz! Harry, csinálsz nekem egy rántottát?
-Nem.-jött a tömör válasz.
-Miért nem? Gonosz vagy, legyél Morgó.
-Legközelebb nem hangosítalak ki.-jelentette ki.
- 6 órára ott vagyunk értetek. Ha látsz a házatok előtt egy fekete furgont, azok mi leszünk, nem egy rabló banda.-kiáltott a telefonba Niall.
-Biztos?.-kuncogtam.
-Barátságos símaszkos bűnözök vagyunk.-ez már Harry volt.
-Micsoda szerencsém van.
-Harry, gyere, ezt látnod kell!-kiáltott valaki a háttérből.
-Mindjárt!-szólt vissza a göndör.
-De folyik!
-Uramisten...
-Hazza, vigyázz!!-kiáltott Louis, majd hangok helyett a monoton csipogást hallottam.
Leraktam én is a telefont, a zsebem mélyére süllyesztettem. Az ajtómban elfordítottam a kulcsomat és amikor kinyitottam, a bátyámat pillantottam meg egy laptoppal a kezében. Jöttemre felemelte a fejét képernyőből, a gépe tetejét sietősen lecsukta és kézen ragadott. Egészen a szobájáig húzott, ahol leültetett az ágyára és az ölembe tette a laptopját. Előttem állt és kíváncsi tekintettel kezdte fürkészni a tetteimet, de mivel fogalmam sem volt mihez kezdjek gépével, szólásra nyitottam a számat.
-Mi ez a titokzatosság?
-Nyisd fel!
A figyelmemet az izgatottságtól ujját tördelő bátyámról a gépre vezettem, kíváncsian felnyitottam a tetejét és rálátásom nyílt Benny idegességének forrására. Egy weblap volt megnyitva, amelyen eladó lakásos sorakoztak vevőkre várva. Egy lakásnál volt megnyitva a lap, ránézésre gyönyörű volt. Elnyíló ajkakkal néztem fel Benny-re, aki kíváncsian nézett vissza rám.
-Jó lesz?
-Tökéletes.-mosolyogtam rá.-Örülni fog neki.
Széles mosoly ült ki az arcára, felkapta a gépét és az ágyára tette. Felálltam mellé, ő pedig maga felé fordított és megölelt. Fejemet a mellkasának nyomtam, karjaimmal vissza öleltem és kiélveztem azt, ahogy örül.
-Már csak apának kell elmondanom.-nevetett fel kínosan.
-Állj elé!
-Most?
-Igen.-húzódtam el tőle.
-Biztos?
Válasz képen csak bólintottam egyet. Egy gyors puszit nyomott a homlokomra, felkapta a laptopját az ágyáról és velem együtt elhagytuk a szobáját. A fürdőszobába mentem ezután, ő pedig apa elé. A tükör előtt hagyott fésűmet felkaptam, végig vezettem a sötét hajamon. Az egyik hullámos tincsemet egy csattal púposra csatoltam, a hajamat pedig egy hajgumival felkötöttem. Egy alap sminket vittem fel az arcomra, fogaimat alaposan megmostam és a készülődés befejeztével elhagytam a fürdőszobát. A szobámban hagyott táskámat kihoztam, a telefonomat kicsúsztattam a zsebemből és beledobtam. Lerobogtam a földszintre, a nappaliban épp Benny tartott kis előadást a lakásról, így jobbnak láttam minél előbb eljönni és nem zavarni.

                                                              ~*~

A kávézóban szokás szerint ma is pörgött az élet. A pincérek fel-alá járkálnak, a vendégek pedig ki és be. A nagy forgalom közben végül sikerült pár szót váltanom Jane-vel a ma esti koncertről. Igen, Jane is velünk tart a jeles alkalomra. Az eltelt 2 nap alatt teljesen megváltozott a véleménye  a srácokról, igaz, hogy főleg Niall-ről, de a fő az, hogy már nem tartja őket elkényesztetett sztároknak. A munkaidőnk hamarosan lejár, így szólok Adam-nek, hogy Jane-vel elmegyünk mire ő bólogatni kezd, hogy felfogta. Jane is hasonló képen tesz Melissa-val, kikászálódik a sütispult mögül és utánam jön az öltözőbe. A szekrénybe tett cuccaimat kipakolom, a munkaruhámat átveszem, és összehajtva visszateszem a helyére. Jane velem egy időben lett kész, így egyszerre hagyjuk el az öltözőt és vágunk át az embertömegen. Az utcára érve beszállunk a barátnőm kocsijába, ő a vezető ülésbe én pedig az anyósba. Beindítja, a visszapillantók segítségével megnézi jön-e valaki mögöttünk és mikor látja, hogy tiszta a terep, kifarol a parkoló helyről.
A hozzánk vezető utat viszonylag hamar megtettük , lehet, hogy azért mert be nem állt a szánk vagy, hogy most nem volt akkora dugó, mint szokott lenni. Behajtottunk az utcánkba, a házunk előtt Jane leállította a motort és kicsatolta az övét. Én is megismételtem ezt a saját övemmel, kipattantam az autóból és a kapunk felé vettem az utat. Az ajtónkhoz vezető utat magabiztos léptekkel tettem meg Jane-t követve, majd felmentünk a lépcsőn és benyitottunk. Nem is az én családom lett volna, hogyha most nem arra nyitok be, hogy a bátyám és az öcsém testvér harcot vív az előszoba szőnyegen. Nem kell olyan véresre gondolni, csupán annyi, hogy Bradley Benny hátán ül egy győzedelmes mosollyal.
-Szállj le rólam!-nyökögött Benny.
-Micsoda puhány vagy, nem tudsz elkapni még egy hét évest sem! Hogy boldogulsz te a játszótéren?
-Nem járok játszótérre.
-Aha, a helyedben én is ezt mondanám. Leszakadt az egyik hinta, tuti, hogy azért mert egy magafajta dagadék beleült.
-Bradley!-szóltam rá.
-Jó, leszállok.
Szép lassan felemelkedett Benny-ről, a térdéről a lábára nehézkedett, majd felszaladt az emeletre. A bátyám is felállt a fekvő pózából, kérdő pillantásokat küldött felém, hogy Bradley miért rám hallgat és miért nem inkább rá, ezután megcsörrenő telefonját kihalászta a

nadrágzsebéből és elvonult vele a konyhába. Lekaptuk a cipőnket és a kabátunkat magunkról, felbaktattunk az emeletre és bementünk a szobámba. Mivel egyikünk sem szeretett volna úgy menni a koncertre, hogy munkából beesve jelenjünk meg, így arra jutottunk, hogy készülődjünk nálam. Jane a hozott magával ruhát, így kirángatta az XXL méretű táskájából a darabokat és elvonult a fürdőszobába. Tanácstalanul a nyitott szekrényem elé állt ma már másodszorra és

kémlelni kezdtem a bent rejlő holmijaimat. Egy bő öt perces gondolkodás után egy világos, egy-két helyen koptatott csőszárú farmert húztam elő, egy halvány rózsaszín rövid ujjú pólóval és fekete, könyökig érő zakóval. A szekrény aljában talált szürke tornacipőt a szettem mellé tettem, ahogy a színben passzoló vékony körsálamat. Kiegészítőnek egy egyszerű fehér fülbevalót választottam, pár nyakláncot a pólóra tettem és előkerestem a szürke táskám. Mire mindennel megvoltam, Jane is elkészült. Egy farmer volt rajta, lila pólóval ami lelógott a válláról, így a kíváncsi szemek láthatták a melltartó pántját. Színben illő lila cipőt a kezében hozta, szíves medálja a nyakán lógott, a két karján karkötők. Fejére egy nyújtott sapkát tett, kivasalt szőkés barna haja a két vállára omlott le. Összeszedtem a ruháimat, kiléptem a folyosóra és a fürdőszobába érve magamra csuktam az ajtót. A szekrényből előhalásztam a göndörítőmet, habár így is olyan, szerettem volna még formázni rajta egy kicsit. Míg melegedett, átcseréltem a ruháimat, a hajamat kiszabadítottam a hajgumi és csat fogságából és egy fésűvel gubanc mentessé varázsoltam. Kezembe kaptam a most már felmelegedett formázót, kezelésbe vettem a tincseim. A munka végeztével kihúztam a konnektorból, biztonságos helyre letettem hűlni és nekiláttam a sminkem helyre rakásához. Mivel nem volt extrém a helyzet, csak a szempillaspirálomnak vettem a segítségét. Miután ezzel is végeztem, összekapkodtam a cuccaim és elhagytam a fürdőszobát. A földszintről ismerős hangok és rég nem halott nevetések zaja szűrődött fel, így nem is csodálkoztam, mikor a szobámba benyitva az ágyamon hülyéskedő Niall-t és Jane-t találtam. Eddig ahányszor meglátott a szöszi, üdvözlésként és felkapást kaptam, egy kisebb sikoly hagyta el számat, mikor pár perc múlva felkapott. A ruháimat a földre ejtettem, karjaimat szorosan a nyaka köré fogtam, míg ő addig pörgetett, hogy újra úgy éreztem bármelyik pillanatban letaccsolom a kék pólóját. Épp, hogy letett a földre, új kezeket éreztem magamon. Az illető hatalmas mancsai eltakarták előlem a külvilágot, a fülemhez hajolt és mély, dörmögő hangjával beszélni kezdett. A jellegzetes illatát szinte azonnal felismertem, szívem automatikusan nagyobbakat dobbant, nem volt kérdéses ki az.
-Na, kitalálod ki vagyok?
-Louis?-kuncogtam.
-Nem is hasonlítunk.
-Hm.. akkor Zayn?
-Annyit elárulok, hogy göndör haja van és nagyon helyes.
-Liam.-jelentettem ki.
Kezeit leszedtem az arcomról, megpördültem, hogy szembe kerüljek vele és találkozásunkkor egy  csillogó zöld szempárt pillantottam meg
-Nem találtad ki, pedig segítettem is.-hajtotta le a kobakját.
-Nem mondtad, hogy ilyen szép zöld szemei vannak.-mosolyodtam el.
A mondatomra felkapta a fejét, nyomtam egy puszit a puha arcára, karjait lehámozta a derekamról és utamra engedett. Jane-t éppen Niall csikizte agyon, míg Liam rájuk nem szólt, hogy indulni kellene. Felkaptam a táskám, a vállamra toltam és a többiekkel együtt hagytam el a szobámat. Lent Zayn és Louis beszélgetett Benny-vel, Bradley újra felöltötte magára az aggódó apa szerepét és karon ragadta Harry-t, hogy 'Elbeszélgessen vele, mint férfi a férfival'. Pár percre rá apa is betoppant, és felvont szemöldökkel kezdett körbe tekingetni.
-Mi ez a sok ember itt?-tette fel a kérdést.
-Ma lesz a koncert.-adtam neki választ.
-De..de ugye nem itt?
-Nem.-nevettem fel.-Csak beugrottak, de mindjárt megyünk.
-Ne aggódjon Mr.Thomson, nem lesz semmi baj.-jött oda hozzánk Liam.
-Tudom, hogy vigyáztok rá.
-Főleg Harry...-kiáltott Lou.
A beszélgetés után, apa nyugtázta magában, hogy vannak még normális emberek a bandában, így Liam-re bízva engedett utamra. Lassan mindenki összeszedte magát, elköszöntünk az itthon maradt családomtól és kiléptünk a házból. Végig csörtettünk az udvaron, majd bepattantunk a házunk előtt álló kisbuszba, ami meg sem állt az O2-ig.