Másnap reggel, a mobilom csörgésére keltem fel. Ki hív engem ilyenkor? Elvettem az ágyam melletti asztalról, nem néztem meg hogy ki az, csak elhúztam a kis zöld telefont, a fülemhez emeltem és bele szóltam.
-Hallo?
-Ne haragudj, felébresztettelek?-hallottam meg a vonal végén egy ismerős hangot.
-Semmi baj, már így is későn keltem.-nyugtattam meg.-Nem boldogulsz a kenegetéssel?
-Nem nagyon. Elég szánalmasnak érzem magam, hogy még egy tubus krémmel sem tudok boldogulni. Tudnál segíteni?-kérdezte Harry a vonal másik végén.
Az órámra pillantottam, ami majdnem elérte a 11-et, nekem pedig fél 1-re be kell érnem a kávézóba.
-Öhm.. Nekem fél egyre be kell érnem a munkahelyemre.-húztam el a szám, még hogyha ő ezt nem is láthatja a telefonon keresztül.
-Akkor hogyha el jössz, miután végeztünk utána elviszlek, ha szeretnéd.-ajánlotta fel.
-Nem szeretnék a terhedre lenni.
-Nekem ez nem lenne teher. Beugrasz hozzánk a munkaidőd előtt, csak azért hogy egy szerencsétlennek segíts, mert túl béna felkenni az orrára egy kis krémet.
-Ha nem teher, akkor rendben. Melyik utcában laktok?-kérdeztem
Gyorsan fogtam egy füzetet és egy tollat, míg diktálta a címüket
-Rendben, akkor kb. fél óra múlva ott vagyok.
-Oké, szia!
-Szia!-köszöntem el én is tőle, majd leraktuk a telefont.
Első utam a konyhába vezetett, ahol a bátyám épp reggelizett.
-Jó reggelt!-köszönt jókedvűen.
-Szia!
Odacsoszogtam a tűzhelyhez, a felette lévő polcról levettem a pöttyös bögrémet és öntöttem bele egy kis kávét, majd az asztalhoz mentem vele, és leültem a Benny melletti székre.
-Apa hol van?-kérdeztem miközben belekortyoltam a kávémba.
-Elvitte Bradleyt valamelyik haverjához, utána meg dolgozni ment.-vont vállat- Amúgy mész ma valahova?
-Dolgozni megyek, de előtte be kell ugranom valahova.
-Oké, mert áthívtam Lennát. Nem sokára meg is jön.-majd felállt az asztaltól, és a mosogatóhoz indult. Beletette a tányérját és elkezdte elmosni azt. Gyorsan megittam a maradék kávémat, és odasétáltam a mosogatóhoz.
-Te, Benny. Ha már itt vagy, elmosnád ezt is? Nekem sietnem kell.-néztem fel rá, mire megforgatta a szemét, de elvette tőlem a bögrém.
Kimentem a konyhából, felszaladtam a lépcsőn, be a szobámba. Az idő ma sem volt nekem kedvező, így egy hosszú szárú fehér farmert, egy zászlós rövid ujjú pólót és egy világoskék dzsekit vettem fel. Ezután kiléptem a szobámból, és a folyosó végén lévő fürdőszobába vettem az irányt. Beléptem az ajtón és a tükörhöz mentem. A hajam kifésültem, ha egyszer így is göndör maradt, majd az alap sminkemet is felraktam. Kiléptem a fürdőszobából és lementem a lépcsőn. Épp hogy leértem, csöngettek és a bátyám hanyatt-homlok rohant a bejárati ajtóhoz. Nem mondhatom hogy meglepetésként ért volna, amikor az ajtóban megláttam Lenna mosolygós arcát, aki egy köszönés után a bátyám karjaiba omlott. Elnézve őket, remek párost alkotnak együtt. Emlékszem, még a gimi utolsó évében jöttek össze, amikor Benny segített Lennának felkészülni egy elég fontos matek dolgozatára. Bennynél már tudtam hogy régóta tetszik neki Lenna, csak megszólalni nem tudott amikor a közelében volt. Mindig félt a kudarctól, hogy valami nem fog neki sikerülni. Így volt ez Lennánál is. Aztán pont kapóra jött a dolgozat, ugyanis amikor Jane egyszer nálunk aludt, mesélte hogy a nővérének mennyire nem megy a matek, én meg mondtam, hogy Benny elég okos, tudna neki segíteni. Ezután nem sokkal kiderült hogy a nővére is hasonló érzéseket táplál a bátyám iránt, így könnyű dolgunk volt, ugyanis jó testvérhez méltóan, besegítettünk Jane-el hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Beszerveztünk nekik egy közös délutáni tanulást , majd az azt követő napokban csak azt vettük észre, hogy mindketten úsznak a boldogságban. Azóta is gyakran megköszönik nekünk amiért besegítettünk nekik, mert még ők sem tudják mi lenne most velük a másik nélkül. A nosztalgiázásomból Lenna ölelése hozott vissza a jelenbe.
-Szia Mandy!-köszönt.
-Szia Lenna!-majd elengedtük egymást és az előszoba felé indultam, miközben a gerle pár a kanapéra telepedett.
Felvettem a piros balerina cipőmet, felkaptam a táskámat és bekiáltottam Bennyéknek egy 'Elmentem'-et. Út közben előkotortam a zsebemből egy kis gyűrött fecnit, amire Harryék címét firkantottam, és most vettem észre hogy csak 4 megálló a busszal. Sajnos még nincs meg a jogosítványom, de másfél hónap múlva lesz a születésnapom, így most már hivatalosan is nagykorú leszek, és jogosítványt is szerezhetek. Megérkeztem a buszmegállóba, ahol egy nálam 2-3 évvel fiatalabb lány ült. Mikor megérkezett a busz, felszálltam rá, ahol szokás szerint hatalmas volt a tömeg. Magamba számolgattam a megállókat, míg végre letett a 4.-nél. Körülbelül 5 percre voltam a fiúk házától, így nem kellett sokat gyalogolnom. Amikor odaértem a kapu nyitva volt, így egyenesen a bejárati ajtóhoz mentem. Bekopogtam, mire egy Batman pólós Liam nyitott ajtót.
-Szia, jó hogy megjöttél, mert szerintem már így is tocsog a fürdőszobája abban a büdös krémben.-azzal megölelt, és beinvitált a lakásba, ahol most nem ordított ír zene a háttérben, nem volt leszakítva a függöny és nem szaladgáltak fiúk, lepedővel a fejükön.Csak Zayn maradt ugyan úgy, mint tegnap este, félig lelógva, békésen aludva. De alapjában nagyon szép rend volt. Leszámítva azt az irtózatos odaégett tojás szagot, ami a konyhából áradt, ráadásként a tűzjelző is beindult. Liam rémült arcot vágott, megfogta a csuklómat és behúzott magával a konyhába. Bent hatalmas volt a füst, ami a tűzhelyen lévő, odakozmált, szerintem rántottának készülő, tojásból áradt. Liam kinyitotta a kertre nyíló tolóajtót, hogy kimenjen a füst és a büdös a konyhából.
-Itt meg mi történt?-jött be a konyhába a kissé kómás Zayn- És mi ez a fingszag?
-Ez nem fingszag, valamelyikőtök a tűzhelyen felejtette a rántottáját.-magyarázta neki Liam.
A következő percben Louis robogott le a lépcsőn, a hátán egy barna hajú lánnyal.
-Ég a ház! Fusson ki merre lát!-kiáltozott, mire a lány egy kisebb nevetésben tört ki.
-Louis nem ég a ház, nincs baj.-nyugtatta Liam, mire Louis kifújta az eddig bent tartott levegőjét, és letette a lány a földre.
Egy újabb futást hallotunk a lépcső felől, és a következő percben Niall rontott be a konyhába, egy tűzoltó sisakkal a fején és egy poroltóval a kezében.
-Na, ki kell megmenteni?-kérdezte vigyorogva.
-Senkit, és tedd le azt a poroltót mielőtt kárt teszel vele magadban.-szólt neki Zayn.
-Oké, ki tette fel a tojást, és hagyta rajta a tűzön?-kérdezte Liam. Teljesen úgy beszélt, mint egy apuka, akinek meg kell nevelnie a gyerekeit.
-Mi fent voltunk.-mondta Louis, magára és a mellettem álló lányra mutatva.
Miközben Liam kifaggata a srácokat, a lány mellém sétált.
-Szia, Eleanor Calder vagyok, Louis barátnője.-mosolygott rám
-Szia, Mandy Thomson-mosolyogtam rá vissza, majd megölelt.-Ez mindíg így megy?-utaltam a mögöttünk veszekedő srácokra.
-Általában csak akkor hogyha a fiúk csinálnak valamit, és Liam tudja hogy neki kell utánuk eltakarítani.-mutatott mögém, ahol Liam épp hajította ki a tojást a kukába.
-Amúgy Mandy, Harry fent van a fürdőszobájában, gyere megmutatom hol.-mondta Niall , majd a lépcső felé vezetett.
Felmentünk az emeletre, közben idegen vezetést csinált.
-Az ott Liam szobája.-mutatott az egyik faajtóra, ami résnyire nyitva volt- Az Harryé, az ott pedig az enyém.-bökött két ajtóra ami szemközt volt egymással- Az enyém mellett egy vendég szoba van, és azzal szemben pedig plusz egy fürdőszoba, ha valamelyikünknek probléma akadna a sajátjával-mutatott két ajtóra.- Ha balra befordulsz van, ott van egy edzőterem.-nyitott be a szobába, ahol volt egy futópad, szobabicikli, súlyzók, egy boxzsák és egy kis hűtő- Ezzel szemben,a "nosztalgia terem" van.- mutatott idézőjelet a kezével, majd ide is benyitott. Bent, a falra volt szerelve egy polc, rajta különféle díjakkal, és képekkel, amin a fiúk virítanak vigyorogva, a díjjal a kezükben. A falra különféle újságcikkek voltak felragasztva, jó pár kép róluk, az X-Factoros időktől kezdve, egészen mostanáig. Majd kimentünk a szobából mind a ketten, és tovább vezetett.- A másik kisebbik folyosón, balra van Zayn szobája, jobbra pedig Louisé. És a végén egy lépcső ami visszavezet a konyhába.
-A hűtő melletti ajtó mögött egy lépcső van?-csodálkoztam, mire mosolyogva bólintott.
-Én fedeztem fel.-húzta ki magát büszkén.- De most menj, mert a végén, tényleng úszni fog a fürdőszobája a krémben.- mutatott Harry szobája felé, mire elindultam az ajtaja felé.
Bekopogtam, de nem nyitott ajtót, mire Niallre néztem, aki bátorításkép bólinott, így beléptem Harry szobájába. Olyan tipikus pasis volt, a falak kék színűre voltak festve, egy plazma tévé volt egy szekrényen, mellette egy hifi torony. Rengeteg DVD volt egymás mellett felsorakoztatva, és végén volt egy lejátszó is. Hatalmas francia ágy a szoba közepén, mellette egy kis asztal, ahol most ott pihent a telefonja. A fürdőszobájának az ajtaja résznyire nyitva volt, így odasétáltam és bekopogtam rajta.
-Gyere.-szólt, majd benyitottam. A látvány ami elém tárult, mondhatni egy kissé sokkolt, és éreztem hogy az arcomba vér áramlik. Ugyanis egy száll boxerben volt állt előttem, így felfedve előttem tökéletesen kidolgozott felsőtestét. A karjai és a mellkasa nem voltak se véznák, se túlgyúrtak, pont jó volt. A kockás hasa, pedig egyenese vonzotta a tekintetemet. Viszont a göndör haja, és a gödröcskés mosolya kisfiússá teszi, így még helyesebbé téve őt. Csak most vettem észre hogy a tükrön, a hajában és az arcában is volt egy nagy adag a krémből.
-Szia.-villantott rám egy féloldalas mosolyt.
-Szia.-mosolyogtam rá én is- Ezt hogy csináltad?-léptem hozzá közelebb.
-Vigyázz, ne lépj oda!-mutatott a földön lévő nagy adag krémre.
Kikerültem a krémkupacot, és úgy mentem hozzá közelebb.
-És úgy csináltam, hogy megnyomtam a tubust, és ráment a tükörre, aztán leejtettem. Utána megpróbáltam letörölni a tükröt erre az elmaszatolódott, és még rá is léptem a földön lévő tubusra. Ezután valamikor a hajamhoz nyúlhattam, és hogy az arcomra hogy került krém, azt nem tudom.-mondata végén elnevettem magam, mire ő is nevetni kezdett, és lecsúszott az arcáról egy kisebb adag krém, a földre. Majd az arcához nyúlt és letörölte, de még egy kicsi, még mindig ott maradt. Egy kicsit félve, de felpipiskedtem magam lábujjhegyre. Már majdnem megcsúsztam a krémen a padlón, de ő még időben elkapta a derekam, hogy megkíméljen egy csúnya eséstől. Aztán észrevettem hogy a kezem a mellkasán pihen, és elég közel vagyok hozzá, amitől az eddiginél is jobban elpirultam. Az arcára kiült egy mosoly, én meg inkább elkezdtem letörölni róla az ott maradt krémet. Ezután a kezembe adta a tubust, amiben alig volt már valami, de azért még valamennyit ki tudtam belőle nyomni. Az ujjamra nyomtam, és az orrára kentem. Észrevettem hogy egész végig fogta a derekamat és nézett miközben csináltam.
-Kész vagy.-mondtam a szokásosnál halkabban, mire a tekintetünk összeakadt.
Ezután lassan elengedett, leereszkedtem az eredeti magasságomra, de a szemkontaktus csak akkor szakadt meg, amikor lenéztem, hogy nehogy megint megcsússzak a krémen. Erre ő valahonnan előkotort a szekrényből egy csomag zsebkendőt, lehajolt és feltörölte róla a felesleges krémet. Kivettem a csomagból én is egy papírzsepit, és elkezdtem letakarítani vele a tükröt. Miután mindketten végeztünk a krémes papírzsebkendőket kidobtuk a kukába.
-Köszönöm hogy segítettél.-mosolygott rám, majd megölelt.
-Szívesen.-motyogtam a mellkasába.
-Megvárod amíg lezuhanyzok? Utána elviszlek a munkahelyedre.-ajánlotta fel miután elengedett.
-Megvárlak.-bólintottam- Addig lemegyek.
-Itt is maradhatsz, nem vagyok szégyenlős.-húzta perverz mosolyra a száját.
-Inkább lemegyek.- mosolyogtam rá, és kiléptem a fürdőszobájából, majd a szobáját is elhagytam, és lementem a lépcsőn.
Lent a nappaliban Liam és Zayn Fifázott, a konyhában Louis és Eleanor beszélgettek, mellettük pedig Niall evett.
-Hé, Mandy! Nem tudod átvenni a helyemet pár percre? Hív a természet.-kiáltott nekem Zayn.
-Na, persze Malik, csak nem tudod elviselni hogy legyőzlek.-nevetett a mellette ülő Liam.
-Miért nem olyat kérsz meg Zayn, aki tud Fifázni?-kiáltott a konyhából Niall.- Ne vedd bántásnak Mandy, de nem tűnsz olyan videójáték szakértőnek.
-Semmi baj, csak ne ítélj első látásra.-mentem be a konyhába, és rákacsintottam a bent lévő Niallre.
-Gyerekek, szétreped a hólyagom!-kiáltott Zayn, mire odamentem a kanapéhoz, átvettem tőle a kontrollert, Zayn elrohant a wc-re, és Liam elindította a játékot.
Eddig Zayn állt vesztésre, 1:5 volt az állás Liam javára, és a játékból még negyed óra volt hátra. Amikor belőttem az első gólomat, Niall ujjongva ünnepelt velem együtt. Ugyan ez volt a 2. gólomnál is. A 3-nál Louis is beszállt az ünneplők táborába, ami mostmár Niallből és Zaynből állt.
A játékidőből még 6 perc volt, mire Harry baktatott le a lépcsőn.
-Mi folyik itt?-kérdezte.
-Mandy elveri Liamet Fifában.-válaszolt Eleanor.
Eközben belőttem még egy gólt, így egyenlő lett az állás. Még 3 perc volt a játékból.
-Thomson halad előre a pályán.-közvetített Louis- Payne egyre feszültebb, mert egy lány veri el. Milyen szánalmas ez emberek, most tényleg.-röhögött
-Hű, vajon kinek szurkol?-nevette Niall.
Már a kapunál voltam és betaláltam, így én vettem át a vezetést. Ezek, amit ott hátul műveletek fülsiketítő volt, de nagyon jó esett. Az utolsó percben Liam belőtt egy gólt, így a meccs döntetlen lett.
-Nagyon jó voltál.-dícsért meg Liam, egy ölelés kíséretében.
-Köszönöm, te sem panaszkodhatsz.-mondtam, majd elengedtük egymást.
-Hol tanultál meg így játszani?-kérdezte Zayn.
-Pasik között nőttem fel.-mosolyogtam rájuk, mire Harry vissza mosolygott rám, ő tudta .hogy miért mondom.
-Szerintem mostmár mennünk kéne, ha nem akarsz elkésni.-javasolta Harry.
-Rendben.- majd elbúcsúztam mindenkitől egy-egy öleléssel, és már mentünk is Harryvel a kocsija felé. Beszálltunk mindketten, beindította a motort és már indultunk is.
-Tényleng jó voltál.-dícsért meg Harry-
-Köszi.-hajtottam le mosolyogva a fejemet.
-Szívesen, de ha már egyszer itt vagyok, veszek magamnak egy kávét.
Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a kávézóba. Harry elment és leült az egyik asztalhoz, én meg az öltöző felé vettem az irányt.
-Szia Jane!-köszöntem a nekem épp háttal álló barátnőmnek.
-Szia, hol voltál tegnap? Amikor kiértem nem láttalak.
-Ne haragudj, csak történt egy kis baleset...-mondtam, miközben a cipőm orrát vizslattam.
-Hm.. a cipődet bámulod, miközben beszélsz. Ki hozott ennyire zavarba?-felemeltem a fejem, mire Jane mosolygós arca fogadott, utána pedig egy 'úgyiskiszedembelőled' nézés.
-Oké, elmondom. Szóval úgy történt hogy..-kezdtem bele a mondanivalómba. Az elejétől, a végéig, minden apró kis részletről beszámoltam neki.
-Uram isten. Ez tök király!-mosolygott rám izgatottan.
-Ja, igen. Azt elfelejtettem mondani, hogy itt van.-mondtam, mire Jane arcán megjelent egy hatalmas mosoly.
-Akkor ma te leszel a pénztárnál.-kacsintott, majd kilépett az öltözőből.
Gyorsan összekötöttem a hajam, levettem a dzsekimet és átöltöztem. Kiléptem az öltöző ajtaján, és megláttam egy lánycsapatot az egyik asztalnál. Ezek szerint felfedezték, hogy itt van Harry. Beálltam a pénztárgép mögé, Jane a sütis pulthoz és elkezdtük kiszolgálni a vendégeket. Egy idő után a lánycsapat egyenként kiáramlott a kávézóból, és megpillantottam Harryt, aki egy csésze kávé feledt görnyedt. Amint meglátott felállt, és felém sétált.
-Meddig vagy beosztva?-kérdezte
-7-ig vagyok. Vasárnap hamarabb zárnak.-mondtam.
-Akkor kérek még egy kávét.-szólt az egyik pincérlánynak, aki ki is hozta amit kért.
Ezután ott maradt velem a pénztárnál és beszélgetni kezdtünk. Sok mindent tudtunk meg egymásról, és rengeteget nevettünk. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy Jane megkocogtatta a vállamat, hogy mindjárt zárunk
-Haza vigyelek?-kérdezte Harry mielőtt bementem volna az öltözőbe.
Már belekezdtem volna a tiltakozásba, amikor hozzáfűzte:
-Szívesen hazaviszlek.-és rám villantotta a féloldalas mosolyát.
-Rendben.-bólintottam, majd beléptem az öltözőbe.
Levettem a kötényemet és az ingemet, felkaptam a pólómat és a dzsekim, kivettem a gumit a hajamból és indultam is kifelé. Harry a bejárati ajtónál várt, és együtt léptünk ki a kávézó ajtaján. Beszálltunk a kocsijába, lediktáltam a címünket, felpörgette a motort és már indultunk is.
-Köszönöm, hogy bent maradtál velem.-néztem rá hálásan.
-Szívesen.-mosolygott rám.
-Biztos nem bántad meg, hogy bent maradtál velem? Nem volt valami jobb programod délután?-kérdeztem- Félre ne értsd, örülök, hogy ott voltál velem.
-Ennél jobb programom nem is lehetett volna.-válaszolt halkan,mire a szívem gyorsabb tempóba kezdett verni. Mi van velem?
Ezután a kocsiban beállt az a kínos csönd, de bekapcsolta a rádiót, amiben a kedvenc számom ment. Amint meghallottam, automatikusan elkezdtem dúdolni a dalt. Aztán hirtelen valamiért rögtön le is kapcsolta.
-Nem is mondtad hogy tudsz énekelni. Ráadásul így, gyönyörű hangod van.-mosolygott rám
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Majd egyszer hallhatom hangosabban is?
-Persze.-mosolyogtam rá- De most mennem kell.
-Várj, holnap mész dolgozni?-kérdezte, mielőtt kiszálltam volna.
-Nem, szabadnapom van.
-Akkor holnap meg is tudod mutatni.-kacsintott rám- Ha akarod, eljövök érted.
-Rendben.-bólintottam, ugyanis rájöttem, hogy felesleges vele ellenkeznem.
-Szia, Mandy!-köszönt el
-Szia, Harry!-mosolyogtam rá.
Még intett nekem egyet, és bementem a házban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése