2013. augusztus 25., vasárnap

4.rész

..

Beérve az előszobába levettem a cipőmet, és a dzsekimet az akasztóra akasztottam. Bementem a konyhába, majd a következő percben Bradley szaladt be, egy rakás ruhát szorongatva a kezében és bebújt az edényes szekrénybe.
-Ha Benny kérdezi, nem vagyok itt.-mondta bentről, majd rögtön ezután, hangos lépteket hallottam meg a lépcső felől és nem sokára a bátyám alakja csúszkált be a konyhába, egy szál barack színű köntösben. A fején volt egy nagy adag hab, aminek a felét elhullajtotta út közben, ugyanis a lépcsőn lévő bézs színű szőnyeg csupa hab volt.
-Veled meg mi történt?-kérdeztem, miközben alig bírtam visszatartani a feltörekvő nevetésemet.
-A drága öcsénk azzal szórakozott, hogy miközben zuhanyoztam, ő a vízóránál lévő csapot fel-le kapcsolgatta. Amikor lekapcsolta, ugye az egész házban elmegy a víz én meg azt hittem, hogy valami nincs rendben. De kiderült, hogy az a kis hülye szórakozott.-itt az eddig sikeresen bent tartott nevetésem utat tört magának, és vagy 2 percig megállás nélkül nevettem, úgy, hogy már a hasam is fájt.
-Ráadásul a ruháimat is elvitte, így kölcsön kértem a köntösöd.-mutatott a ruhadarabra.
-Megtarthatod, egész jól áll a barack.-nevettem.- De ugye szorosra van kötve?
-Igen.-forgatta meg a szemeit.- Nem tudod hol van?
-Fogalmam sincs.-rántottam vállat, és kivettem a hűtőből egy doboz epres joghurtot.
-Hát, oké.-majd sarkon fordult, és kiment a konyhából.
Ezután a szekrény ajtaja nyikorogni kezdett, és kiszállt belőle az öcsém, egy győztes mosollyal az arcán. Visszahajolt a bátyám cuccaiért, majd kifelé igyekezett. Miután én is végeztem, kidobtam az üres joghurtos dobozt a kukába és a lépcső felé vettem az irányt. Felbaktattam rajta, és beérve a szobámba, Bradleyt találtam az ágyamon.
-Te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem, mire felkapta a fejét.
-Itt nem fog keresni.-vont vállat.
A következő percben Benny rontott be a szobámba, most már fel volt öltözve, és a haja is megszáradt. Amint meglátta az öcsémet az ágyamon, azonnal futni kezdett felé. De még mielőtt elkaphatta volna, ő még idejében felpattant, így Benny a párnáim között végezte. Bradley az ajtóm felé futott, majd ki is szaladt rajta a folyosóra. Benny gyorsan felkelt az ágyamról, és utána iramodott. Én is utánuk mentem, egy ilyen kergetőzést kár lenne ki hagyni, és ha valakinek baja esne, kell egy tanú. Az emeleten voltak valahol, de pontosan nem tudtam, hogy melyik szobában. Hamar kaptam választ a hollétükről, ugyanis Bradley rohant ki a fürdőszobából. Leszaladt a lépcsőn, és rögtön utána a bátyám is követte őt. Lementem a lépcsőn és pont előttem futottak el. Bradley a kezében a telefonomat tartotta, így én is beálltam a kergetőzők sorába. Már vagy 10 perce rohangáltunk a házban fel-alá, de még mindíg nem sikerült őt elkapnunk. Elbújt valahova, és ez még inkább megnehezítette a dolgunkat.
-Hogy találjuk meg?-kérdezte Benny, miközben megtámaszkodott a térdén és kifújta a levegőt.
-Előbb vagy utóbb elő jön.
-Várj, ha nála van a telefonod, akkor fel tudnánk hívni. Ha meghalljuk a csengőhangod, meg lesz Bradley is.
-Ha meg is hallanánk, kinyomná.-húztam el a szám.
-Honnan veszed? Nem biztos.
-A helyében te is ezt tennéd.-néztem rá, mire egy 'igazad van' arcot vágott.
-Attól még próbáljuk meg.-majd elővette a telefonját, tárcsázott és kicsöngött.
A hűtőből meghallottunk az ismerős hangot, mire Benny oda ment, és kinyitotta. A telefonomat egy ideig kereste a sok kaja között, aztán pedig kivette a tojás tartóból. (?)
-Nagyon ügyes.-mondta összehúzott szemekkel Benny, a mobilomra meredve.-Akkor marad a hagyományos keresés. Te nézd meg idelent, én meg az emeleten.
-Oké.-mondtam és kimentünk a konyhából.
Benny rögtön fel is szaladt az emeletre, és egy ajtócsapódás jelezte, hogy elkezdte a keresést. Én addig átmentem a nappaliba és a kanapén megtaláltam a békésen alvó öcsémet, betakarva egy pléddel és a kezében egy macit szorongatva. Nem sokára a bejárati ajtónál kulcs zörgést hallottam meg, és a következő percben apa lépett be a házba. A kezében szorongatott barna bőr aktatáskát felrakta a cipős szekrényre, levette a cipőjét, majd a kabátját is a helyére tette.
-Szia!-köszöntem, majd odamentem és megöleltem.
-Szia kicsim.-puszilt a hajamba.-Hol vannak a többiek?
Ahogy ezt kimondta, a lépcső felől hangos robogást hallotunk, és a bátyám jelent meg.
-Szia apa!-köszönt ő is neki.-Mandy, megtaláltad Bradleyt?
-Miért, eltűnt?-kérdezte riadtan apa.
-Nem, illetve igen. De csak a lakásban, és már megtaláltam.-magyaráztam.
-És, hol van?-kérdezte Benny.
-A kanapén alszik. Úgyhogy, ha akarsz valamit csinálni, akkor azt csak holnap.-néztem rá, mire elhúzta a száját.
-Most mit csinált?-sóhajtott apa.
-Amíg zuhanyoztam, előszeretettel kapcsolgatta le és fel a vízórai kapcsolót. Mandynek meg elvette a mobilját.-mesélte Benny, mire apa erre elmosolyodott, és megrázta a fejét.
-Most mi olyan vicces?-kérdezte a bátyám.
-Ti is ilyenek voltatok, ebben a korotokban.-nevetett.-Sőt, talán rosszabbak voltatok, ha ketten együtt műveltetek valamit.
Benny-vel erre elmosolyodtunk, mert tényleg így volt. Rengeteg hülyeséget csináltunk együtt amiért akkor leszidtak, de ma már nevetünk azokon az emlékeken. Ezután apa elindult a kanapé felé, az ölébe vette az alvó öcsémet, és felbotorkált vele az emeletre. Utánuk vittem a macit, amit még anyától kapott a 4.szülinapjára, és azóta is azzal alszik. Benny is követett fel az emeletre Bradley szobájába. Beérve apa épp akkor tette le az ágyára, és takarta be. Odamentem hozzá, leraktam mellé a plüssállatot, mire gyorsan át is karolta azt. Kimentünk a szobájából, becsuktam az ajtaját, és mindenki ment a saját dolgára. Egyenesen a szobámba mentem, ahol volt egy kisebb kupi, mivel nemrég a fiúk itt kergetőztek. Az ágyamról felkaptam a pizsamámat, ami egy rövid nadrágból és egy kinyúlt Tapsi Hapsis pólóból állt, a fehérneműs fiókomból, kivettem a szükséges ruhadarabokat, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Bekopogtam, mielőtt én is úgy járnék, mint szegény Jane amikor itt aludt. Akkor épp Bradley fürdött, úgyhogy szerencséje volt, mert az egész kádat ellepte a fehér hab, így nem látott semmit, de járhatott volna rosszabbul is. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy a fürdő üres, bementem és magam mögött  becsuktam az ajtót. A koszos ruháimat, a szennyestartóba tettem, és beálltam a kabinba. Egy bő húsz perc után kiszálltam, megtörölköztem, belebújtam a pizsamámba és a vizes hajamat pedig megtöröltem. Megmostam a fogamat, elővettem a hajszárítót a szekrényből, és rögtön használatba is vettem. Miután végeztem, elforgattam a zárban a kulcsot, kimentem, és a szobám felé indultam. Felszedtem a párnáimat a földről, és visszadobtam az ágyamra. Az asztalról felkaptam a laptopomat, és azzal együtt feküdtem be az ágyamba. Felmentem twitterre, ahol lett egy pár új követőm, akiket vissza is követtem, és egy privát üzenet is várt.
Holnap 11-re ott vagyok :)) xx Harry
Elmosolyodtam az üzeneten, visszaírtam neki, majd leléptem twitterről. A laptopomat az ágyam melletti asztalra raktam, lekapcsoltam a lámpámat, és lefeküdtem aludni.
~*~
Másnap reggel arra keltem, hogy valaki rám rontja az ajtót, és elkezd nekem dumálni.
- Miért van egy Harry Styles nevű srác az ajtóban, téged várva? - Kérdezte Benny mire felkaptam a fejem.
-Hány óra van?
Kikászálódtam az ágyamból, és Bennyt kikerülve, átrohantam a fürdőszobába. A hajamnak nevezett szénaboglyát, rendbe szedtem, és visszamentem a szobámba. Benny ült az ágyamon, és amit beértem tovább magyarázott nekem.
- 11 óra múlt de ki ez a fiú? -kérdezte.
- Majd elmondom. Hol van most?
- Az ajtó előtt. -Rántott lazán vállat majd elterült az ágyamon.
- Annyi eszed nem volt, hogy beengedd? - kérdeztem majd kiléptem a folyosóra.
Lementem a lépcsőn, lent a nappaliban meghallottam azt az ismerős rekedtes hangot, és az öcsémet is, amint beszélgetnek.
- Szóval Harold, énekelsz, mi? -hallottam meg Bradley hangját.
-Öö... igen, de ha lehet, inkább Harry.
-Ha lehet, na javíts ki. Mutasd a jogsid!- mondta az öcsém.
Jaj istenem, csak ezt ne... Az első barátommal is megcsinálta ezt, eljátszotta a szigorú apát, aki félti a lányát,
ahogy ő mondja, ilyen "huligántól". Lejjebb mentem a lépcsőn, hogy megbizonyosodjak, így van-e és sajnos igazam is lett. Harry a kanapén ült, előtte Bradley állt, és tanulmányozta a jogosítványát. Így már láthattam őket, viszont takarásban voltam így ők engem nem.
-Látom, hogy nem szervdonor. Ez önző hozzá állás.-mondta az öcsém, de ha jól tudom ez az információ nincs feltüntetve a kártyán.
-Tudom, de ez szerintem nincs rajta.-válaszolt Harry.
-És ha ma vesére szorulok?
Ekkor döntöttem úgy, hogy közbe lépek.Beléptem a nappaliba, és az összes szempár rám szegeződött. Harry egy széles mosollyal üdvözölt, míg Bradley rosszallóan csak ide-ode mozgatta a fejét, még mindig a "szigorú apa" szerepébe bújva.
-Öhm.. Sziasztok.-köszöntem zavartan.-Harry, kijönnél velem a konyhába?
Bólintott, majd felállt a kanapéról, és a konyhába indultunk.
-Tedd a kezed látható helyre, fiam!-kiáltott utána, a nappaliból Bradley, mire Harry védekezően védekezően a magasba emelte a kezeit, és úgy folytattuk az utunkat a konyha felé. Beértünk, én meg a mögöttem baktató fiú felé fordultam.
-Ne haragudj, elaludtam.
-Semmi baj, ha valaki én aztán tudom milyen ez.-villantott rám egy féloldalas mosolyt.
-Az öcsém miatt, pedig bocsánat, csak...
-Gyerek.-fejezte be helyettem a mondatomat.-Nem baj, vicces kis srác.
-Szeret szerepekbe bújni, a bátyám barátnőjével is megcsinálta ezt.-kuncogtam.-Akkor én felmegyek öltözködni, addig kérsz egy kávét?
-Inkább kakakót.
A hűtőhöz sétáltam, kivettem belőle a tejet, és mellette lévő szekrényből levettem egy bögrét. A  nyuszis kakaóport is előkotortam, majd miután kész lett az alkotás, behelyeztem a mikróba. Beállítottam a megmelegedéséhez szükséges időre, majd becsuktam az ajtaját. Harry idő közben leület egy asztal melletti székre, és onnan figyelte a mozdulataimat. A hátam mögül egy csipogás jelezte, hogy kész az ital, amit ki is vettem. A cukortartót levettem a polcról, és a forró itallal együtt odasétáltam Harryhez, és elvette tőlem a bögrét.
-Köszönöm.-mondta, majd beleadagolt egy kis cukrot a kakaóba és inni kezdte.
-Én akkor megyek is.-mondtam, és sarkon fordultam.
A lépcsőn felbaktattam az emeletre, be a szobámba ahol az ágyamon a bátyám békésen aludt. Odalopakodtam hozzá, leültem az ágy szélére.
-Benny.-szóltam neki halkan.
Meg sem mozdult, így tovább próbálkoztam, egy kicsit hangosabb.
-Benny, ideje felkelni!-mondtam, de most sem reagált.
-Kelj már fel Thomson!-kiáltottam mire felpattantak a szemei, és az egyik párnámmal megcsapott, amitől a földre estem.
-Ez gonosz volt.-mondtam és ülőhelyzetbe tornáztam magam.
-Mit akarsz?-kérdezte becsukott szemmel.
-Szeretnék átöltözni.
-Nem lehetett volna kedvesebben ébreszteni?
-Próbálkoztam, de arra nem reagáltál.-vontam vállat.

Erre duzzogva feltápászkodott az ágyamról, és elhagyta a szobámat. Felálltam a földről, becsuktam a bátyám után az ajtómat, a szekrényemhez léptem. Vagy öt percig álldogálhattam ott, mire eldöntöttem mit akarok felvenni. Kivettem egy fekete béke jeles pólót és egy piros nadrágot. A lábamra felkaptam egy fekete tornacipőt, és besüllyesztettem a piros táskámba a telefonomat, a kulcsaimat és a többi szükséges holmimat. A fülembe betettem egy fehér fülbevalót, és a táskámmal a vállamon kiléptem a szobámból. A fürdőszoba felé mentem, és amint beléptem rajta a tükörhöz léptem. Úgy döntöttem először a sminkemet csinálom meg, így bedugtam a göndörítőt, addig hadd melegedjen. A szememet kihúztam fekete szemceruzával, a szempilláimat pedig bepödörtem szempillaspirállal. A számat bekentem szájfénnyel, és késznek nyilvánítottam magamat. A hajamat először kifésültem, és a forró göndörítő segítségével rendbe is szedtem. Miután végeztem kihúztam a meleg hajformázót a konnektorból, és kiléptem a fürdőszobából. Lementem a lépcsőn, és a nappalban megláttam az öcsémet, aki épp valami mesét nézett a tv-ben. A konyhában Harry és Benny beszélgettek egymással szemben. Beléptem hozzájuk, mire a fejüket felém fordították. Benny egy halvány mosolyt küldött felém, míg Harry egy féloldalas mosollyal köszöntött. A szemében valami féle csillogást láttam de lehet, hogy csak én szerettem volna, hogy az ott legyen.
-Mehetünk?-kérdezte Harry.
Bólintottam, majd felállt az asztaltól, lepacsizott a bátyámmal, és az előszobába mentünk. Bradley felállt a kanapéról, megszakítva a tv nézést és Harry elé lépett.
-Este 10-re hozd haza, és vigyázz rá. Ha nem, ez fog várni.-mondta és elkezdett a "bicepszeire" mutogatni.
Benny elkezdett nevetni, Harry elmosolyodott és leguggolt hozzá.
-Vigyázni fogok rá, mert én sem szeretném ha bármi baja esne.-mondta, majd lepacsizott az öcsémmel és felállt.
-Sziasztok.-köszöntem el, majd Harry-vel kiléptünk a házból.
Lementünk a lépcsőn, ki a kapun és beszálltunk a házunk előtt parkoló Range Roverbe. Úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is bepattant a vezető ülésbe. Beindította a kocsit, és elindultunk. Az úton beszélgettünk, elmesélte miket mondott neki a bátyám, és milyen volt vele Bradley. A legtöbben csak nevetni tudtam, ahogy ő is. Aztán már csak azt vettem észre, hogy megáll egy ismerős ház garázsában. Kiszálltunk az autóból, és a bejárati ajtó felé mentünk. Ahogy beléptem, majdnem eltalált egy alma (?) ami hogyha nem hajolok el, pont arcon talált volna. Szerencsére Harrynek sem esett baja, időben kitért a gyümölcs útjából. Valahonnan hallottam egy hangos 'Bocsi'-t, és utána Niall lépett ki a konyhából.
-Sziasztok.-jött oda hozzánk, és lepacsizott Harry-vel, majd engem felkapott a hátára és kiszaladt velem a konyhán keresztül a kertbe.
A srácok is kint voltak, személy szerint Zayn és Liam egy grillsütő mellett álltak, és azon problémáztak, hogy kell bekapcsolni. Louis meg melletük zsonglőrködött pár almával. 
-Nézzétek kit találtam!-kiáltott Niall, mire Louis leejtette az almákat, és egy pont a fején landolt.
-Szia Mandy!-köszöntött Liam egy öleléssel, miután Niall letett.
-Szia Liam.-motyogtam a mellkasába.
Eztután Zayn is hozzám csörtetett.
-Vas Happenin?-kérdezte fülig érő mosollyal az arcán, és megöleltem.
-Szia Zayn.-mosolyodtam el a mondat hallatán.
Miután Zayn elengedett, odasétáltam Louis-hoz, aki az egyik kezével a fejét fogta, a másikat felém nyújtotta.
-Mizu Fifa bajnok?-zárt a karjába a szabad kezével.
Elmosolyodtam a becenév hallatán, majd kibújtam az öleléséből.
-Mennyire fáj a fejed?-kérdeztem.
-Nadon.-mondta gyerekes pöszeséggel.
Elnevettem magam, majd megsimogattam a fején a fájó területet, mire mosoly szökött az arcára.
-Már nem fáj.-mondta még mindig kisfiús hangon.
-Akkor jó.-mosolyogtam most rá én, majd leültem az egyik fehér műanyag székre, Harry mellé.
-Üvegezzünk?-kiáltott Niall, mire a fiúk helyeselve bólogattak, és Louis hozott egy üres, műanyag flakont a konyhából.
-Idekint?-kérdezte Zayn.-Nem fog pörögni az üveg a fűben.
-Akkor menjünk be.-szólt Liam.
Betelepedtek a fiúk a nappaliba, én addig levettem a cipőmet az előszobába. Bementem utána hozzájuk, addig ők csináltak egy kis helyet, hogy legyen helyünk a játékra. Középen már el volt helyezve az üveg, és Niall ült előtte, egy zacskó chips társaságában. Leültem mellé, majd szép sorban megérkeztek a többiek is.
-Ki kezd?-kérdezte Liam.
-Majd én.-emelte az egyik kezét a magasba Louis, és már pörgetett is.
Szerencsére nem rám, hanem Zaynre esett, utána Liam lett kipörgetve, majd Niall pörgetett, és a kupak pont rám mutatott.
-Szóval Mandy, felelsz vagy mersz?-kérdezte.
-Felelek.
-Hány barátod volt eddig?-kérdezte, mire az összes szempár rám szegeződött.
-Egy .-vontam vállat, majd pörgettem és az üveg Zaynre esett.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek.-húzta ki magát büszkén.
-Akkor..Ülj bele Harry ölébe, és vallj neki szerelmet, de nem szabad elröhögnöd magad.-kacsintottam rá.
Zayn felállt, odasétált Harry-hez belecsüccsent az ölébe, és bele is kezdett.
-Van valami, ami el kell mondanom neked.-fújt egyet drámaian, mire mi elkezdtünk nevetni.-Régóta titkolom, még magam elől is, de be kellett látnom, hogy ennek semmi értelme. Az érzéseinket nem titkolhatjuk, főleg nem az elől, akit szeretünk.
Niall eldőlt a padlón annyira nevetett, Louis Liam vállának dőlve röhögött, Liam pedig megtámasztotta a fejét a kanapé oldalának és úgy nevetett. Harryről nem is beszélve, de ahogy láttam Zayn sem bírja sokáig, de hősiesen folytatta.
-Szóval amit mondani akarok, az az , hogy szeretlek.-itt már ő sem bírta tovább, beszállt a nevető táborba.
Kikecmergett Harry öléből, és pörgetett. A vége Louis felé mutatott, majd után Niall jött, végül Harry.
-Felelsz vagy mersz Hazza?-kérdezte Niall.
-Merek.
Ezután elkezdtek valamit sutyorogni Louis-va és Niall sunyi mosollyal az arcán, mondani kezdte a feladatot.
-Menj be Mandyvel, A szekrénybe fél órára.-mosolygott tovább, majd lepacsizott Louis-val.
-Miért, mi van abban a szekrényben?-kérdeztem.
-Nem az a fontos, hogy mi van abban a szekrényben, hogy milyen.-magyarázott nekem Zayn.
Harry felé fordultam, aki pont engem nézett.
-Ha nem szeretnél, nem kell velem jönnöd.-mondta, mire felálltam és odamentem hozzá.
-Hol van az a szekrény?-kérdeztem. Végül is mi lehet odabent?
Meglepődött a reakciómon, de felállt és kivezetett a konyhába, és a hűtő melletti ajtón belépett. Megtett pár lépést felfelé, majd kinyitott egy nála kisebb ajtót és intett, hogy kövessem.
-Ez lenne az.-mutatott.
Akkor értettem meg miért is hívják A szekrénynek. Mert olyan kicsi és szűk, hogy egy ember is alig fér bele.
-Hogy menjünk be?-kérdeztem.
-A szekrény teteje nekem kb. a hasamig ér, úgyhogy ülnöm kell. És azt hiszem...-nézett rám.
-Nekem is ülnöm kell, de..-és csak akkor jöttem rá mit takar, az 'És azt hiszem...'-Bele kell ülnöm az öledbe?
-Ha állni akarnál, nem férnél el.
Fél órát csak kibírok az ölében.És nem éri meg vele vitatkozni, úgy is ő győzne.
-Menjünk.-mondtam.
Harry előre mászott négykézláb, majd bent leült. Letérdeltem, és én is bemásztam utána, egyenesen az ölébe. Miután elhelyezkedtem felhúzta a lábait, ugyanis a negyede kint volt a folyosón, erre valamelyik hülye ránk zárta az ajtót.
-Óra indul!-kiáltott kintről nevetve Louis.
Harry előhúzta a mobilját, pötyögött rajta valamit, majd letette a fényes készüléket mellénk. Valamilyen alkalmazást indított el, ami nyújthat nekünk némi fényt, hogy ne vakoskodjunk a sötétben. Elég kényelmetlenül éreztem magam, hiszen rajta ültem. De amitől a legjobban féltem, az az volt, hogy esetleg meghallja a szívem gyors verését, ugyanis azóta csinálja ezt, mióta eljöttünk otthonról. Mi van velem? Egyszer éreztem valami ehez hasonlót, de aki iránt így zakatolt, az a végén össze is törte. Nem akarok újra így járni, hogyha ő nem így érez. Valószínüleg Harry is kiszúrta, hogy nagyon gondolkodok valamin, mert az ujjával finoman felemelte az államat, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Van valami baj?-kérdezte.
-Nem, nincsen semmi... Csak gondolkodtam.
Bólintott és feljebb ült a földön. Ezután az ajtónál hallotuk, hogy nagyon zörög valami és valaki lerobog a lépcsőn. Az illető szidkozódott egy sort, majd szerintem leült az egyik lépcsőfokra. Őt követte ezután egy másik, majd még egy. Minél többen lettek, annál hangosabban voltak, és ki lehetett következtetni, hogy nem túl szép ragok, amiket egymás fejéhez vágtak, kiknek szól. Magyarán Louis, Niall és Zayn csöveztek az ajtónk előtt, és hallgatóztak, egymás hegyén-hátán.
-Te hallasz valamit Zayn?-hallotuk meg az ajtón túlról Louis hangját.
-Nem. Menj már arréb Niall, nem tudom a fülemet odanyomni.
-Nekem sem jobb, valaki az oldalamban térdel. Ugye Louis?-válaszolt a szöszi.
-Nekem a legrosszab, én vagyok alul.
-Kondizhatnál.-nevetett Zayn.
-Egyetek salátát.-mondta nyögdécselve Louis.
Ezután hatalmas puffanás következett, ami annyit tesz, hogy felborult a piramisuk. Niall nem túl szép szavakkal illette meg a lépcsőt, Lousi csak nyöszörgött, míg Zayn a kettőt egyszerre csinálta. Harry-vel már a hasunkat fogtuk a nevetéstől, majd nyikorogni kezdett az egyik kinti ajtóm és Liam hangját hallotuk meg, ahogy belép.
-Ti meg mit műveltek?-kérdezte.
-Csendesebben, nem szabad tudniuk, hogy itt vagyunk.-csitította le Louis.
-Louis, szerintem sejtik, hogy itt vagyunk.-mondta Zayn.
-Honnan veszed?
-Az egész hadműveletet végig röhögték.
-Nem lehet tudni, hogy rajtunk nevettek.
Megint kitört belőlünk a nevetés, és egy ideig nem is bírtuk abba hagyni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése