2013. október 28., hétfő

7.rész

Sziasztok! :D
Itt is volnék a következő résszel :) Hogy őszinte legyek, most nem vagyok annyira megelégedve ezzel, de nem akartam tovább húzni. Igyekeztem nem összecsapott valamit kirakni, de tudom, hogy nem ez lesz eddigi pályafutásom fénypontja. Remélem azért nektek jól telik a szünetetek :)

Eleanor xx


-Louis, ez a te cipőd?-kérdezte Zayn a magasba tartva egy piros Converset.
-Ha nem érzed akkora távolságról a szagát, akkor az nem az övé.-nevetett Niall.
A helyzet a következő volt: az összes cipőnk szanaszét hevert a teremben, miután egy nagy Payne-tornádó felborította az addig dobozban pihenő lábbeliket és most mindenki Jack Sparrow módjára kutatja a maga kincsét. Ha ez nem lett még nem lett volna elég, Niall ás Louis szükségét érezte annak, hogy néhány pár Converse cipőfűzőjét összecsomózzák és a bowling-pálya különböző szegleteibe dobálják, a maradékkal pedig lebonyolítsanak egy rövid focimeccset. Aminek a következménye nem lett más, mint, hogy nincs egy épp tornacsuka mentes lámpa, és valamelyikből már a világítótest is hiányzik. Egy pár a kifelé vezető folyosó közepén hever, egy begurult a bábuk halmába, ezzel letarolva az összeset, plussz Niall bónusz dobása, ami  kupán vágta Harryt, aki a hirtelen csapódástól hanyat vágódott.
-Tomlinson, hova tüntetted a cipőm?-kiáltozott Liam.
Az említett személy éppenséggel a fehér bábuk halmában fetrengett a terem túloldalán. Miután rájött, hogy a saját cipőjét is eldobta, bowling golyóhoz hasonlóan vetődött utána és azóta ott hasal.
-A bal azt hiszem a szomszéd boxban.
Liam e válasz hallatán, felfedező körútra indult. Zayn a kanapén ülve küszködött a csomó kibontással, majd miután belátta, hogy esélytelen, rásózta a munkát a mellette terpeszkedő Niallre. Harry a bútor szélén egyensúlyozva próbálta leszedni a lámpáról a tornacsukályát, míg Zayn alatta fogta a bokáját. Azt viszont nem tudni, hogy azért markolászta a lábát, hogy megvédje Harryt egy csúnya eséstől vagy rá akart segíteni erre a balesetre. A kupacban keresgélve felfedeztem egy ismerősen kicsi és pirosan fénylő lábbelit, majd közelebbről  megnézve rá kellett jönnöm, hogy az az enyém. Sikeresen kihúztam egy nagyobb méretű fehér alól és felkaptam a lábamra, így mostmár csak a párját kell megtalálnom. De annyi lámpát díszíti a cipőink, hogy nem lent fogom keresgélni. Felmásztam a kanapéra és a szememmel keresgélni kezdtem a jobb Conversem.
-Melyiket keresed?-kérdezte Harry.
-A jobbot.
-Az a hátsó lámpán van.-mutatott.
Leereszkedtem a kanapéról a biztos talajra, megkerültem a bútort és hátulra mentem. Elnézve a plafon és a köztem lévő távolságot, jobbnak láttam ha hozok magamnak egy széket. Az egyik asztaltól el is húztam kis keresgélés után, és a cipőm alá toltam. Felmásztam az instabil székre, és minden erőmmel a surranó leszedésére koncentráltam. Már 10 perce űztem a nyújtózkodó mutatványomat, mikor beláttam, hogy esélyem sincs elérni. A széket lecseréltem egy kisebb, és valamennyivel magasabb asztalra és megkíséreltem azon végrehajtani a műveletemet. Már csak pár szenti választott el a lógó cipőfűzőm végétől, mikor az eddig stabilnak hitt asztal szélére léptem és a bútor velem együtt eldőlt. Szerencsémre valaki még időben elkapott és 'menyasszony pózban' tartva vitt arrébb a felborult asztaltól. A megmentőm nem volt más, mint Liam, aki pár perc múlva le is tett a földre.
-Hogy jutott eszedbe oda felmászni? Ki is törhetted volna a nyakadat, mi van ha akkor nem vagyok ott? Miért nem szóltál valakinek, hogy segítsen?-zúdított rám egy egész kérdés lavinát apáskodóan Liam.
-Azt hittem le tudom szedni egyedül is.-motyogtam.
-Legközelebb szólj és segítünk.-mosolygott rám.
-Rendben van apa.
-Gyere ide.-nyitotta nagyra a karjait.
Szinte azonnal be is fészkeltem magam az erős karok közé, szorosan a mellkasához bújtam, miközben ő megtámasztotta az állát a fejem búbján, kezeit pedig a derekamra csúsztatta. Hamarosan szét is szakadtunk, mivel egy hatalmas puffanás, káromkodás és jajgatás azt jelezte, hogy valaki az előbb úgy járt, mint ahogy az előbb én is majdnem. Ez a derék legény szegény Louis volt, aki tőlünk nem is olyan messze fájlalta a fenekét.
-Kicsi a rakás!-kiáltott Zayn.
-Ne, csak azt ne!-kiáltott Louis jajveszékelve.
De már késő volt, mert Zayn abban a percben ugrott rá, majd a következő vállalkozó Niall volt. Ezután Liam kézen ragadott, és miután Harry is csatlakozott a rakáshoz, Liam rávetette magát a többiekre, és rögtön magára is borított engem.
-Niall vedd ki a lábadat a számból!-nyögdécselt Zayn.
-Az nem az enyém.-hallatszott a válasz.
-Harry, akkor ez a tiéd?
-Szálljatok le rólam!-nyökögött Louis.
Leszálltam Liam hátáról, majd a többiek is szépen, fokozatosan leváltak a másikról. Utolsónak Louis maradt, akit úgy kellett felkaparni a földről, és miután Harry ezt a feladatot elvállalta, megkönnyebbülten roppantotta ki a hátát.
-Éhes vagyok!-szólalt meg Niall.
Ezzel a kijelentésével az egész brigád egyet értett, és mivel senki nem akart a cipője nélkül vagy annak felével flangálni az utcán, úgy döntöttünk, hogy előkotorjuk a cipőinket, és a következő megálló a Meki lesz. Niall harci díszben már ott toporgott az ajtó előtt, várva mikor indulhatunk a kocsihoz, de miután rájött, hogy egyhamar nem szabadulunk innen, neki állt segíteni nekünk. Liam megtiltotta nekem, hogy egyedül felmásszak bárhova, felügyelet nélkül, ezért én a földről szedegettem fel a lábbeliket. Idő közben Zayn kerített egy seprűt, amivel lecsapkodhatják a lámpa díszeit, és ez a módszer be is vállt. Hamarosan meg is kaptam a jobb Conversem, amit végre a helyén tudhattam a talpam alatt. Miután mindenki magán tudhatta a cipőjét, a parkoló felé igyekeztünk. Elköszöntünk a tulajtól, vissza adtuk a kulcsot és a kölcsön seprűt neki, ő pedig megköszönte, amiért nem romboltuk le a termét. Niall megunva a lassú tempónkat, felkapott a hátára és Overdose módjára kifutott velem az épületből, és egészen a kocsiig meg sem állt. A hátul lemaradt srácok egymás hegyén-hátán rontottak ki a helyről, és nem sokára be is értek minket. Mindenki egyenként beáramlott a kocsiba, én Harry mellett foglaltam helyet az anyós ülésen, mivel Liam azt mondta, hogy ő megneveli Niallt, ha még egyszer elkezdene bugizni hátul Louis-val.
-Ott vagyunk már?-kérdezte már vagy huszatszorra Niall.
-Nem.-válaszolta egyhangúan Zayn.
-Ott vagyunk már?
-Nem.
-Ott vagyunk már?
-Igen.
-Tényleg?-csillant fel a szöszi szeme.
-Ha a Hyde Parkban akarsz enni, akkor igen, megérkeztünk.-nevetett Liam.
-Mikor érünk már oda? Kilyukad a gyomrom!-nyafogott tovább Niall.-Harry, miért vezetsz ilyen lassan?
-Tényleg Harry, miért?-kérdezte sunyi mosollyal az arcán Louis.
Harry erre nem reagált semmit, csak tovább kémlelte az utat. Hamarosan meg is érkeztünk egy hatalmas McDonald's lógóval ellátott épülethez, és amint leállt az autó motorja, Niall átvergődött a mellette lévő Louis-on, és hanyatt-homlok rohant is be. Mire beértünk már javában diktálta a kiszolgáló srácnak a kívánt ételeket.
-...És végül még egy nagy kólát.-vigyorgott.
-Rendben, még valamit?-kérdezte a srác a pult mögül nekünk szegezve a kérdést.
Mindenki lediktált a maga menüjét, és miután Louis-val megegyeztünk, hogy a 'Pénz nem számít', rendelt nekem egy Bic Mac menüt. A pultos fiú a kezünkbe nyomott két kajával teli tálcát, és szólt, hogy addig foglaljunk helyet, mert a fél Meki Niall rendelésein munkálkodik és eltart egy darabig, mire elkészülnek az ételek. A srácok kifizették az kért összeget, majd kerítettünk egy asztalt. Lassan mindenki elfogyasztotta az előtte lévő ételt, mire kihozták Niall maradék kajáját. A szöszi abban a percben neki is esett, és úgy falta fel az egészet, mintha ezer éve nem evett volna egy falatot sem. 20 percbe sem tellett, mire az összes tálca üres lett, és Niall jóllakottan hátradőlt a székében. Még pihengetett ott egy darabig, majd a tálcákat a helyére vittük és vissza indultunk a kocsihoz. A fiúk felajánlották, hogy haza visznek, így a következő célállomás a házunk volt.
-Tényleg, Mandy! Nem sokára lesz egy koncertünk, nincs kedved eljönni rá?-kérdezte Harry.
-De, persze, szívesen elmegyek. Mikor lesz?-kérdeztem izgatottan.
-3 nap múlva.-válaszolta Zayn.
-Ott lesz Eleanor is, meg Danielle. Találkozhatsz végre velük is.-mondta Louis.
-Nyugi, jó fejek.-mosolygott rám Harry.
-De, Eleanorral már találkoztál is. Amikor valamelyikünk majdnem felgyújtotta a konyhát.-szólt közben Niall.
-Lehet, hogy Perrie is tud jönni.-töprengett Zayn.
-Na, akkor tripla öröm.-mosolygott Liam.
Hamarosan behajtottunk egy ismerős utcába, és Harry leparkolt a házunk előtt. Kiszálltam a kocsiból, és hatalmas meglepetésemre a többiek is követtek.
-Csak nem gondoltad, hogy ölelés nélkül engedünk el?-mosolygott rám Niall.
Rögtön meg is ajándékozott egy hatalmas Horan-öleléssel, majd őt követte Zayn, Louis és Liam. Utolsónak Harry maradt, aki egy féloldalas mosoly keretében zárt a karjaiba. Mellkasának dőlve hallottam szíve szapora dobogását, éreztem tipikus pasis illatát, amiből szívtam is egy keveset. Percek telhettek el, mire az idili pillanatot megzavarta egy hangos duda szó, melyet a menni készülő srácok nyomtak meg. Elköszöntünk egymástól, majd ő beszállt a kocsiba, én pedig beléptem a kapun. Végig mentem a jó megszokott kis úton, felszaladtam a lépcsőn és benyitottam a házban.
Ahogy átléptem a küszöböt, megláttam az öcsémet, egy alsó nadrággal a fején menekült valaki elöl. Nem volt nehéz kitalálni ki a mumus, akitől retteg, ugyanis rá 2 perccel a bátyám is befutott.
-Hol van Bradley?-kérdezte nekem invitálva a kérdést.
-Már megint mit csináltál?
-Én semmit, ő kezdte az egészet!
-Akkor valami nagyon extrém divat jöhetett be, mert Bradley egy alsó nadrággal a fején rohangál a lakásba.
-Csak azért csináltam, hogy egyszer vissza adjam, amit ő csinált.-mondta.
-Gatyát húzott a fejedre?-kérdeztem.
-Nem. Épp, hogy elaludtam berontott a szobámba és rezes-bandát imitálva, kezdett dobolni a fülem mellett egy lábason. Utána nem sokkal Lenna átjött, ez meg a kanapé párnája alá tett egy elektromos puki-párnát, és ahányszor megmozdultam, mindig megnyomta a működtető távirányítóját.
A nevetésem a mondat végére utat tört magának, aminek Benny örült a legkevésbé. Csak állt előttem karba tett kézzel és megvárta, amíg alább hagy a nevető görcsöm.
-Figyelj Benny, nem muszáj a párnára fogni, nekem elmondhatod.-bökdöstem meg a könyökömmel, aminek az lett a vége, hogy ő is elmosolyodott.
Hamarosan kijött a konyhából az öcsénk is, akinek még mindig ott volt a fején az alsónadrág, de mostmár ki volt vágva két kör a szemének és egy nagyobb rész a szájának.
-Hé, ez nem is rossz! Így mostmár, olyan mintha valami bankrabló lennék.-nevetett.-Amúgy, Mandy! Feltehetnéd töltőre a laptopodat, teljesen le van merülve.
-De, én reggel fel is tettem.
-Tudom, de letöltöttem rá egy új játékot. Aztán amikor játszani akartam vele, hirtelen elsötétült a kép és nem reagált semmire.-magyarázta.
-Azt elfelejtetted mondani, hogy utána betetted a mosogató gépbe.-szólt közbe Benny.
-Hogy mit csináltál?-kérdeztem pár oktávval feljebb.
-Olyan koszos volt, gondoltam megtisztítom.
Nem telt bele másfél perc, de már szaladtunk fel utána a lépcsőn. Miután közölte, hogy tönkre vágta a gépemet, menekülőt fújt és rögtön rohant is utána Benny, én pedig őt követtem. Az az érzésem, hogy sokáig fogjuk kergetni drága testvérünket...  

2 megjegyzés: