8.rész

Sziasztook! :D

Ezúttal új résszel és kinézettel jelentkezek. Mikor először megláttam az előző részhez érkezett kommentet és pipákat, alig tudtam hinni a szememnek. Ehhez az is társult, hogy ilyen gyönyörű, új kinézetet tudhatok magaménak, amiért nagyon hálás vagyok az Artist Corner Desing, Vanessa Bridgének. Az egészet ő tette ilyenné, a fejléctől kezdve, a chatig, nektek, hogy tetszik? Nem is magyaráznék tovább, remélem tetszeni fog :) 

Eleanor xx

       

  

Felemelő érzés, amikor reggel úgy kelsz ki az ágyadból, hogy érzed, teljesen ki tudtad magad aludni. Na igen, ez az érzés ma sem talált rám. Még megkíséreltem párszor a vissza alvást, de sehogy nem akart ez össze jönni, így hasogató fejjel kikeltem a meleg ágyból. Kicammogtam a szobámból és, hogy ne keltsem fel a még alvó családtagjaimat, halkan leosontam a lépcsőn, mint a betörők az amerikai filmekben. Hogy, alszanak-e abból lehetett megállapítani, hogy Benny szobájából felsüketítő horkolás hallatszott ki, ami azért volt, mert Bradley-nek még nem volt alkalma felébreszteni őt, tehát mindenki alszik.rajtam kívül. Első reggeli utam a konyhába vezetett, hogy csináljak valami ehetőt és ihatót magamnak. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy ha már a megszokottnál hamarabb vergődtem ki, csinálok a ház apraja-nagyjának egy kis palacsintát. Sosem volt valami nagy a sütő-főző tudományom, de azokat az ételeket össze tudtam dobni, amik nem túl idő igényesek. Például egy rántottát meg tudok csinálni, sőt, gyors fagyasztott pizza sütőben való elkészítéséhez sem kell sokat tudni a konyha rejtelmeiből, de egy mézes- mustáros csirkét kétlem, hogy össze tudnék dobni. Biztonság és persze a saját érdekemben való balesetek elkerülése végett, elő kotortam a receptes könyv hátuljába ragasztott Grace nagyi-féle palacsinta receptjét. Amikor kicsi voltam, annyira megízlett ez a finomsága, hogy addig nem mozdultam mellőle, amíg le nem írta egy cetlire az elkészítésének módját, illetve alapanyagainak nevét, illetve azok mennyiségét. Mindig ott szorgoskodtam mellette, amikor készítette, hogy tudományából ragadjon át valamennyi rám is. A hűtőből kivettem a tejet és a tojást, a szekrényből a lisztet, a cukrot és a sót. Tudom, hülyén hangzik, hiszen ez egy ízig-vérig édes étel, de só mindenbe kell. Az edényes szekrényből egy lapos palacsinta sütőt kaptam elő, végül az olajat. Gondolom mondanom sem kell az elkészítés menetét, minden ment, mint a karika csapás. A receptre néha rá pillantottam, hogy eddigi munkám hibátlan-e. Az utolsó simításokat végeztem, így a meleg tűzhelyre helyeztem a serpenyőt és öntöttem rá egy kevés olajat. A szedő kanállal próbáltam pontosan kimérni, bele borítottam a híg anyagot a meleg serpenyőbe és vártam a csodát.

-Mi ez a jó illat?-lépett be a konyhába a bátyám, a szokásos reggeli kócos állapotában. 

Válasz képen a sülő alkotásomra mutattam, mire felcsillantak barna szemei. Közelebb lépett hozzám és részesített egy 'Jó reggelt' ölelésben. Idő közben a palacsintát is át kellett forgatni, így röpke fél perc után el is engedtem Bennyt, hogy figyelmemet újra a finomságnak szenteljem. Miután az első prototípus kiszedtem egy tányérra, a bátyám elé csúsztattam, mint kóstoló alanynak. 

-Na, milyen lett? Nem hiányzik belőle még valami?-kérdezgettem.

-Ez így tökéletes, ahogy van.-mosolygott bíztatóan.

Viszonoztam a mosolyát, majd vissza fordultam egy újabb adag megsütéséért. A művelet ugyan az volt, mint az előbbinél, csak annyi különbséggel, hogy a végén nem a bátyámnak ajándékoztam, aki sértődöttsége jeléül kivonult a konyhából. Kiszedtem a kész palacsintát, majd annak a helyére egy újabb adagot száműztem. Hamarosan, legnagyobb meglepettségemre Benny tért vissza, ezúttal a csörgő mobilommal a kezében. Átnyújtotta nekem a készüléket, én pedig át mentem a nappaliba, majd meg győződve arról, hogy halló távolságon kívül vagyok, elhúztam a kis zöld telefont és a fülemhez emeltem a telefont.

-Hallo?

-Szia, Jane vagyok!-köszöntek a vonal túloldalán.

-Szia! Mi van veled, mi ez a zaj hátul?

-Keyla reggel óta fesztiválozik, az agyamra megy. Hozzá képest Bradley egy angyal.

-Erre azért ne fogadj.

-Mindegy, csak azért hívtalak, hogy ma mikor indulsz a kávézóba?

-Azt hiszem egy óta múlva kell.-válaszoltam.

-Akkor mehetnénk együtt, elviszlek.-ajánlotta fel.

-Rendben, köszi. Addig ha szeretnél átjöhetsz, palacsintát csinálunk.

-Oké, 20 perc és ott vagyok.Szia!-köszönt el.

-Szia!-köszöntem el én is, majd bontottuk a vonalat.

A konyhából igen furcsa szagok szálltak kifele, ezért amilyen gyorsan csak lehetett, vissza mentem. Ami aztán ott fogadott, arra a szagokból már lehetett következtetni: a palacsinta szénné égett, a felelősség teljes bátyám pedig az ebédlő asztalnál, halál nyugodtam Angry Birds-özött. A tűzhelyről lekaptam a serpenyőt és a megégett cafatokat egy tányérra tettem.

-Nyiss ablakot, Benny!-szóltam, mire ijedtében majdnem leesett a székről.

Felállt az asztaltól és eleget tett a kérésemnek. 

                                                     *Jane Harris*   

         

-Keyla, fejezd már be!-szólt rá a mai nap folyamán már sokadszorra Lenna.
Drága húgunk egy Hamupipőke jelmezbe rohangál a házban, miközben vígan énekli Justin Bieber- Baby című számát, ami lássuk be, egy idő után kezdi az embert nagyon idegesíteni, még akkor is ha Justin.  Legalább ezt a tevékenységét nem a konyha asztalon csinálja, ugrálva. Amint a szüleink reggelente elhagyják a házat, elő jön belőle a mini ördög és nem bírunk vele,  pedig ketten vagyunk. Néha rosszabb, mint Mandy öccse és ő sem a jóságáról és az engedelmességéről híres. Igaz, Bradley az idősebb a röpke egy évével, de hogyha a két gyereket össze engedjük, akkor vagy mi maradunk ház nélkül vagy a Thomson cslád. Hogy e jelenetnek ne legyek tovább a szem-és fültanuja, az egyetlen menekülő utamnak a szobámat tűztem ki. Mivel hamarosan indulnom kell Mandyékhez, kutakodni kezdtem a szekrényemben és nem sokára találtam is magamnak egy megfelelő szettet. Sajnos nem sokáig tudtam élvezni az egyedül létet, ugyanis Lenna rontott be hozzám.
-Jane, csinálj vele valamit!
-Mert aztán rám annyira hallgat.-forgattam meg a szemem.
-Hova mész?-nézett végig rajtam.
-Mandyhez, utána meg munkához.
-Ne hagyj vele egyedül, kérlek! Ha tovább nyekereg, leütöm.
-Ejnye Lenna, át mentünk agresszív nővérbe?
Erre csak megforgatta a szemét és drámaian kivonultba szobámból. Elvégeztem az utolsó simításokat a ruhámmal kapcsolatban, bepakoltam minden szükséges cuccomat a táskámba és átszáguldoldottam a fürdőszobámba. Igen, van egy saját fürdőszobám, aminek csak az a hátránya, hogy magamnak kell takarítanom. A tükör melletti szekrényből kivettem a sminkes cuccomat, a hajvasalót és a fésüt. Bedugtam a konnektorba a vasalót, beállítottam a megfelelő fokozatra és amíg melegedett, kifésültem a szőkésbarna szénaboglyát a fejemen. Előkészítettem mindent az arcomhoz való kezeléshez-akár egy műtét előtt- és vártam a hajvasalóra. Mikor láttam, hogy használatra kész, kezelésbe vettem a tincseimet. A formázás végeztével kikapcsoltam és húztam a segítőmet, majd nekiláttam az arcomnak. Mandyévelvellentétben, nekem viszonylag nehezebb dolgom van, míg az övén nincs semmi "extra", nekem van egy kevés szeplőm. Igaz, halványak, de én akkor is utálom őket. Egy kis sminkel eltüntettem az utálatos pöttyöket, kihúztam a szememet szemceruzával, majd ugyan ezt tetten a másikkal is. A szempillaspirál is elengedhetetlen, így miután azzal is végeztem, az ajkaimra kentem egy kevés szájfényt. Késznek nyilvánításom után, bedobáltam az ezekből szükséges kacatokat a táskám egy kisebb zsebébe és kiléptem a fürdőszobából. Áthaladtam a szobámon és a folyosóra érve, belefutottam családunk legkisebb tagjába, aki a hirtelen megjelenésemtől és csapódástól,a fenekére pottyant. Ügyet sem vetve rám, felállt az ülőhelyzetéből és tovább futott, ezúttal pillangónak öltözve.
-Keyla, gyere ide!-szóltam utána, mire legnagyobb meglepettségemre teljesítette a kérésemet.
Megpördült és ugrándozva felém jött. Megállt előttem, összekulcsolta a kezeit és nagy szemeivel a földet kezdte el pásztázni. Leguggoltam hozzá, hogy egy szintben legyen a tekintetünk és valami olyasmire készültem, ami miatt tudom, hogy később Lenna le fogja szedni a fejem.
-Ha jó leszel, akkor átmegyünk Bradleyékhez.-böktem ki.
-Tényleg? Mikor?-kérdezgetett csillogó szemekkel.
-Öltözz át és indulunk is.-mosolyogtam rá.
Amint ezt kimondtam, egy hatalmas vigyor ült ki az arcára és szaladt is le az emeletről. Követtem ezt a tettét és pont arra értem le, hogy láttam Lenna reakcióját, amint Keyla elújságolta neki a nagy hírt. Vegyes érzelmek sokasága volt látható rajta, de Keyla miatt csak mosolygott. Amint a húgunk izgatottan felszáguldozott az emeletre, felém fordult és szólásra nyitotta a száját.
-Mond Jane, mit ártottam én neked?-kérdezte.
-Az előbb azt mondtad, hogy nem akarsz egyedül vigyázni rá.
-De te is tudod mi volt, amikor legutóbb össze engedtük a két gyereket. A szomszéd macskája és a függönyünk bánta.
-Ott lesz Benny is, nem hiszem, hogy nagy baj lenne belőle. Ha meg nem bírtok velük, majd telefonáltok.-mondtam.
-De én most nem szeretnék Benny-vel egy légtérben lenni.-hajtotta le a fejét.
-Figyelj, nem tudom, hogy mi történt kettőtök között, de legyen az akármi, beszéljétek meg. Nem szeretném végig nézni a 'Vihar a paradicsomba' című Oscar-díjas drámát a kettőtök főszereplésével.
-Nem is... Mindegy, ha érdekel, majd a kocsiban elmondom.
Erre csak egy bólintással reagáltam, majd ő felment a szobájába és egy ajtó csapódás jelezte megérkeztét. A várakozás elütése végett felhúztam a lábamra a tornacsukámat és letelepedtem a kanapéra. Hamarosan meghallottam, hogy valaki egyesével, szökkenve szedi a lépcsőfokokat és mertem feltételezni, hogy ez a személy Keyla, hiszen Lenna fél óránál előbb nem készül el és 20 éves fejjel kétlem, hogy a lejövetelnek ezt a módját választaná. Sejtésem be is igazolódott, mivel a kis kenguru hamarosan helyet foglalt mellettem. Megunva a kanapé kényelmét, nemes egyszerűséggel az ölembe pattant, amit én én egy fájdalmas nyögéssel jutalmaztam. Elvette mellőlem a TV távirányítót és hosszas csatorna válogatás után megakadt a tekintete egy mese csatornán, így abba hagyta a kapcsoló nyomogatását és megbabonázva kezdte nézni Micimackó kalandjait.
-Nézd Jane, most jön a kedvenc részem!-fordult felém a lábaimon csücsülő húgom és izgatottan mutogatott a TV felé.
Oda fordítottam a fejem a húgomról a "dobozra" és láttam, ahogy a Tigris felborítja a Nyuszit, amin a kis törpe nagyokat kacagott. A mese folyamán még sokszor előfordult hasonló szituáció, hogy a Tigris minden boldog/boldogtalant fellök aki az útjába kerül, amin Keyla hatalmasakat kacagott. Már a vége felé tartott a történet-mindezt csak onnan tudom, hogy húgom kijelentett-mire Lenna jegyeskedett végre lejönni. Keyla kipattant az ölemből és ugrándozva az előszobába ment, míg én kikapcsoltam a TV-t. Miután mindenki magán tudhatta a lábbelijét, Lenna vezetésével a garázs felé indultunk. Mivel nemrég szereztem be a jogosítványomat, a vezető ülésben helyezkedtem el, míg az anyós ülésen a nővérem, hogyha bármi baj lenne az út során, át tudja venni az irányítást, hátul pedig a húgunk foglalt helyet. Kitolattam a garázsból, Keyla a távirányítóval vissza a csukta az "ajtaját" és miután a kinti kapun is áthaladtam, az úton tudhattam magunkat. Kihajtottam az utcából és a következő megállónak a Thomson házat vettem. Az oda út nem telt éppenséggel csendben, mivel Lenna mellettem duruzsolt vagy a vezetésem hibáiról vagy Bennyről. Hátul Keyla játszott X-Factorosat, ami abból áll, hogy felkonferálta magát és  énekelte a rádióban elhangzott dalokat, ha ismerte, ha nem. Az elején nem nagyon figyeltem Lennára, mert lekötötte a figyelmem a húgom kornyikálása hátul, hogy mennyire hamis és mégis élvezi, ám egy mondatánál megakadt a figyelmem.
-...És én még nem szeretnék vele össze költözni.
-Te össze akarsz cuccolni Benny-vel?-kérdeztem
-Nem, pont azt mondtam, hogy... Várj, te nem is figyeltél rám?
-Hogy őszinte legyek nem igazán.-vallottam be.
-Jó, akkor kezdem előröl.-fújtatott.-Szóval, amikor tegnap náluk voltam, lent feküdtünk a kanapén és filmeztünk. Ahányszor megmozdult mindig jött a kanapéból valami puki szerű hang, ami miatt egy idő után nagyon mérges lett, persze mindketten tudtuk, hogy Bradley áll a dolgok hátterében. Aztán hirtelen elő állt ezzel az összeköltözős ötletével, mire Bradley a konyhából felfutott az emeletre. Benny megkérdezte mit szólnék hozzá, mondtam, hogy majd még gondolkodok rajta. Ezután Bradley után ment, én meg jobbnak láttam onnan eljönni.
-Vagyis nem mondtad még el neki, hogy szeretnéd-e vagy nem?-kérdeztem.
-Nem, ezért egy kicsit ideges vagyok, mit fog szólni a válaszomhoz.
-De miért nem akarsz?
-Nem is tudom, olyan fura lenne még nekem.
-Tudod, kettőnk közül te ismered jobban Bennyt és szerintem ahhoz is bátorság kellett, hogy elő álljon ezzel. Neki is épp ugyan olyan fura, mint neked. És, ha engem kérdezel, a történtek alapján előbb felszerette volna tenni neked ezt a kérdést, csak nem tudta hogyan tegye.-mondtam.
Már épp szeretett volna erre reagálni, mikor Keyla hátulról előre hajolt és azt kiabálva, hogy 'Megjöttünk!'. Ezután rögtön kipattant a kocsiból és szaladt is a kapuhoz. Lenna lenyelte a nekem szánt válaszát és helyette kiszállt velem a járműből. Húgunk vezetésével átszeltük a kapu és a bejárati ajtó közti kevés távolságot és minden kopogás, illetve csengetést mellőzve, berontottunk a házba, mint a csatából megérkezett hősök. Olyan sokat jártunk ide hogy Mr. Thomson azt mondta, ide akkor jöhetünk, amikor kedvünk tartja és a kopogást/csengetést mellőzzük, mert elmondása szerint fáj tőle a feje. Mandy szerint pedig olyan jellegzetesen rontunk be hozzájuk, hogy nem is kell megnézni, hogy ki jött. Amint beléptünk, rögtön megcsapta az orrunkat a palacsinta illata, egy kis égett szaggal fűszerezve. Bementünk a konyhába, ahol Mandy és Benny óriási nevetések közepette dobálták egymásra a palacsinta cafatokat. Az egész konyha ebben az ételben úszott, a padlót szinte teljesen befedte, az asztalon több darab volt, mint egész. Miután egy idő után feltűnt neki, hogy nincsenek egyedül, Benny csillogó szemekkel csapot-papot otthagyva a nővérem elé futott. Örömében felkapta a derekánál fogva és megpörgette a levegőben, majd Lenna a nyaka köré fonta a karjait és egy hosszadalmas csókban forrtak össze. Úgy néz rá, mintha a világ legértékesebb kincse lenne, úgy óvja akár egy porcelán babát, amit ha leejt, több ezer darabra törik. Számtalanszor láttam már ilyen jelenetet, de az egymás iránt érzett szerelmük itt mutatkozik meg igazán. Csak remélni tudom, hogy egyszer valaki ugyan így fog rám nézni és vigyázni. A rövidnek korán sem mondható csókváltás után, Benny végig nézett rajtunk és fülig érő szájjal a nővérem felé fordult.
-Hát ti? Mandy azt mondta, hogy csak Jane jön.
-Nem is örülsz?-kérdezte Keyla.
Benny elengedte Lennát, leguggolt a húgomhoz és az ölébe vonta apró termetét. A füléhez hajolt, suttogott neki valamit, de direkt úgy tette, hogy mi is halljuk a titkukat.
-Neked örülök a legjobban. De ne mondd el senkinek.-súgta.
Keyla hirtelen felindulásból megölelte a jelenleg alacsony Bennyt, aki majdnem el is dőlt vele. A húgom utána elengedte és boldogan helyet foglalt az egyik széken, majd kisajátította az egyik épp palacsintát.
-Nem vagytok éhesek? Van égett palacsinta, szénné égett palacsinta és pár olyan aminek nincs semmi baja.-sorolta Mandy.
-Köszönöm, én nem kérek. Nem rég reggeliztem...-mondta Lenna.
-Én kérek!-vágtam gyorsan a szavába, majd leültem az épp falatozgató húgom mellé.
-Ha nem lenne baj, mi felmennénk.-szólt közbe Benny.
-De igen, meg fogok rátok haragudni ezért.-forgatta meg mosolyogva a szemét Mandy.
Lenna megrázta a fejét és kéz a kézben hagyták el a konyhát Benny-vel. Hamarosan felváltotta a helyüket, egy igen kómás és pizsamás Bradley, aki amint meglátta a palacsinta  halmot az asztalon, nyomban neki is esett. Közben Mandy hozott egy seprűt, egy lapátot és neki látott a csatatér feltakarításának.
-Mikor jöttetek?-kérdezte Bradley.
-Ne beszélj teli szájjal!-szólt rá Mandy.
-Nem rég.-rántott vállat Keyla.
-Tényleg, dárcozunk ha befejeztük?-ugrándozott izgatottan a helyén Bradley.
-Nem!-kiáltottuk egyszerre riadtan Mandy-vel.
A kettejük dárcozásának története igen rövid és tanulságos. Mint már mondtam, ha ketten csinálnak valamit, abból jó sosem sül ki és a dárc pedig különösen veszélyes rájuk nézve. Ugyebár mindenki ismeri a játékot, a nyilakat el kell dobni egy kör alakú lyukacsos micsodába és minél közelebb dobod a közepéhez, annál több pontod lesz. Nagyjából ennek a játéknak ez lenne a lényege, legalábbis én vagyok arra az élő példa, hogy habár nem játszottam, körülbelül el tudom mondani a történetét vagy ha nem is, az én szememben így zajlik le. Nos, Keyla-nak és Bradley-nek nincs szüksége arra a műanyagra, amelybe célozni kell, hanem a ház,illetve az utca növényeit és tárgyait próbálják eltalálni a nyilakkal. Az még a jobb eset, ha idebent csinálják, de ha az ablakba lógva teszik ezt, akkor rövidesen nem lesznek az utcai lámpákban égők, se madár a fészekben és működő locsoló rendszer.
-De miért nem?-értetlenkedett Bradley.
-Mert a múltkor eltaláltatok egy madarat.-mondtam.
-Már halott volt.-szólalt meg Keyla.
-Igen, miután megdobtátok.-mondta Mandy.
-Akkor focizni szabad?-kérdezte Bradley.
-Nem!-sóhajtottam.
Foci a két gyerek módjára: 1.ki tudja messzebbre illetve magasabbra rúgni, 2. ki talál el több dolgot, legyen az élő vagy élettelen vagy a 3.verzió, hogy ki bírja előbb kidurrantani. Röviden és tömören ennyi, játékuk lényege. Senkit ne tévesszen meg az, hogy ők ezt focinak hívják, mert ezt mindennek lehet nevezni, csak annak nem.
-Semmit sem szabad?-dúrcáskodott Keyla.
-De, van egy ami még megengedett.-mondta Mandy.
-Tényleg, micsoda?
-A neve: Ülj a fenekeden. Két ember kell hozzá, egy kanapén és egy Adam Sandler vígjáték.-kacsintott.
-Az nem is játék, az a kínzás egy 21.szádi fajtája.-duzzogott Bradley.
Sértődöttségük jeléül felálltak az asztaltól és helyet foglaltak a nappali kanapéján. Miután én is megettem a magam elé rakott ételt, segítettem Mandy-nek rendet teremteni a helyiségben.
-Amúgy itt, hogy lett ekkora rendetlenség?-kérdeztem.
-Hát, tudod amikor hívtál, voltam olyan merész, hogy Bennyre hagytam a sülő palacsintát...
-És addig szétverte a konyhát?-vágtam bele a szavába.
-Nem.-nevetett.-Miután letettük a telefont és visszajötte, láttam, hogy a tűzhelyen már csak a serpenyő nem ég, Benny meg ebből semmit nem vett észre, hanem nyugodtan nyomkodta a telefonját. Aztán amikor mondtam neki, hogy nyisson ablakot, még én voltam a rossz, amiért rá hagytam a sütögetést. Dobtam volna ki a kukába a palacsintát, amikor ezt mondta és véletlenül neki dobtam egy kezembe maradt cafatot. Ő ezt kihívásnak vette és így kezdődött a csata.
-Milyen csata?-lépett be a konyhába Mr Thomson
-Semmilyen.-mondtuk egyszerre.
-Aha, még szerencse.-mosolyodott el halványan.-Öö...Mandy, mész ma valahova?
-Dolgozni.-hangzott a válasz.
-Vagyis akkor ma nem mész a titokzatos lovagjaiddal sehova?
-Milyen lovagok?-kérdeztem.
-Tényleg, mikor ismerhetem meg őket? Tudnom kell, kikre kell ráuszítanom nagyanyádat, ha megbánt valamelyik.
-Majd bemutatom, de a nagymamát hagyd ki ebből. Hozza a Bingo klubot és elszabadulnak az érzelmek.-mosolygott Mandy.
-Rendben.-nevetett Mandy apja.-Akkor én most megyek is, majd este felé jövök, addig is ne verjétek szét a házat.
-Megpróbáljuk. Szia apa!
-Viszlát Mr Thomson!-köszöntem el.
-Szia Mandy, szia Jane!
Ezzel a mondatával lépett ki a konyhából, majd rá pár percre a házból is. Hamarosan mi is végeztünk a takarítással és Mandy vissza vitte a cuccokat a helyére. Szerencsémre már indultunk is fel az emeletre, mert mióta Mr Thomson felhozta a 'titokzatos lovagok' témát, legjobb barátnőként fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Amint felértünk a szobájába, rögtön ránk is csukta az ajtót. Ő a szekrényéhez sétált és elkezdett benne pakolászni, míg én az  ágyán ülve készültem a kihallgatásra.