2013. augusztus 8., csütörtök

2.rész

Sziasztok! :D
Meghoztam a második részt. :) Alig tudom elhinni, hogy több, mint 130 oldal megjelenítés volt eddig *-* Nagyon köszönöm. :D Ha tetszik, kérlek komenteljetek, hogy tudjam, érdemes-e folytatnom.

Remélem tetszeni fog: Eleanor.



Lefagyva álltam a fiútól 1 méterre, miközben ő lehajtott fejjel fogta az orrát. Gyorsan észbe kaptam, és elindultam felé.
-Jaj istenem! Kérlek ne haragudj, nem akartam, nem láttalak!.-mentegetőztem.
A fiú lenézett rám, a kezét elvette az orrától és csak most vettem észre, hogy idő közben leesett róla a napszemüveg, ezzel felfedve az arcát. Gyönyörű zöld szemek, telt rózsaszín ajkak, rakoncátlan göndör fürtök, amik laza kuszaságukkal keretezik az arcát.
-Semmi baj, nem láthattad. Nekem kellene vigyáznom.-mosolygott rám, ezzel megmutatva a gödröcskéit.
-Nagyon fáj?-kérdeztem az arcát fürkészve.
-Nem, már nem.
Elnézve a piros orrát nem biztos hogy amit mondott, pont így lenne. Azt hiszem túl sokáig néztem a fájó pontot ugyanis, amikor ez neki is feltűnt,  újra hozzáért és halkan felszisszent.
-Biztos vagy te ebben?-utaltam az előbbi válaszára, mire ezen kérdésemre, mint egy tettét megbánó kisfiú, megrázta a fejét.
-Segíthetek valamiben?-kérdeztem
-Meg tudod gyógyítani?
-Igen, tudok egy krémet, amivel ha bekened este és holnap reggel, na meg persze jegeled, akkor az orrod újra a régi lesz.-mondtam
-Rendben, akkor most kénytelen leszel velem jönni, mert egyedül tuti, hogy elrontok valamit.-kacsintott rám, majd a kocsija felé vezetett.
Beültünk mindketten és mielőtt elindultunk volna felém fordult.
-Amúgy Harry vagyok, Harry Styles.-mosolygott rám féloldalasan, és most ugrott be honnan volt olyan ismerős.
-Tudom. Mandy Thomson.-mosolyogtam rá vissza, és kezet fogtunk.
Azzal felpörgette a motort és már indultunk is.
-És, hogyhogy értesz az ilyenekhez?-ennél a kérdésénél, úgy éreztem hogy a torkomba hirtelen egy hatalmas gombóc keletkezett volna, és a sírás is kerülgetett. Ezért inkább lehajtottam a fejem, és úgy kezdtem bele a mondanivalómba.
-Anya orvos volt.-kezdtem bele remegő hanggal, mire éreztem magamon Harry tekintetét.
-Ha nehéz elmondanod, akkor nem kényszerítelek!-felemeltem a fejem és Harry fürkészte az arcom, mire bólintottam.
-Köszönöm.-küldtem felé egy halvány mosolyt. Örültem hogy erőltette, hogy elmondjam, mert nem könnyű anyáról beszélnem.
-Na, akkor más téma, ömm.. Van testvéred?-kérdezte
-Igen, van egy bátyám Benny, és egy öcsém Bradley.
-Hűha, akkor csupa pasi között nőttél fel. Hogy bírtad?
-A bátyám és köztem szerencsére csak 2 év van, így egész jól kijövünk egymással. Az öcsémmel olyan se veled, se nélküled kapcsolatban vagyunk.
-Miért, ő hány éves?-nézett rám.
-7 éves, de a korához képest jobban vág az esze, és nagyobb szája is van.-mosolyodtam el- Neked van testvéred?
-Egy nővérem van, Gemma, de ki tesz kettőt.- nevetett fel- Köztünk is csak 2 év kor különbség van.
A következő percben megállt egy hatalmas ház felhajtóján, és leállította a motort. Kiszálltam a kocsiból és szemügyre vettem a házat ami közelebbről sokkal szebb és nagyobb volt. Harry a bejárati ajtóhoz vezette, babrált egy kicsit a zárral, majd nagy nehezen bejutottunk. A látvány ami odabent fogadott, arra egyáltalán nem voltam felkészülve, ugyanis kész bolondok háza fogadott. Egy barna hajú srác menekült, egy másik fiú elől akinek a fején egy fehér lepedő volt és a kezében egy kanalat tartott, miközben azt kiabálta, hogy:
-Vigyázz te galád, mert a Répák Szelleme lecsap rád!
A nappaliban néhány párna a földön a volt, a függöny félig leszakítva, és egy rakás szőnyeg a szoba közepén, egy kupacban. A háttérben ír zene ordított, amire egy szőke hajú srác, nagy vígan, ne is zavartatva magát, táncolt a szőnyeg halom mellett. Eközben egy másik, fekete hajú fiú félig lelógva a kanapéról, halál nyugodtan aludt. Csodálom hogy ekkora zajban is tud aludni.
-Hello!-kiáltott Harry, de mintha észre sem vették volna őt, tovább csinálták a dolgukat.- Gyere.-mondta, majd elkezdett maga után húzni. Egyenesen be a konyhába, ahol hatalmas volt a tisztaság. Majd Harry, mint aki jól végezte dolgát, leült az egyik székre és úgy kémlelte, hogy mit csinálok.
-Van itthon fagyasztott borsó?-kérdeztem a hűtő felé mutatva. Egy percre mintha elbambult volna, ugyanis mikor megkérdeztem egy kicsit összerezzent, de utána mosolyogva válaszolt.
-Öhm.. Azt hiszem van a mélyhűtőben.
Amíg odamentem éreztem magamon Harry tekintetét, lehajoltam, vagy 5 percig kerestem azt a szaros borsót, mire végre megtaláltam. Betekertem egy konyharuhába, és oda mentem a széken ülő, orrát fájlaló fiúhoz.
-Mit akarsz te azzal?-kérdezte nevetve.
-Csak maradj nyugton és emeld fel a fejedet.-egy kissé rémült arcot vágott, de megtette.
-Fájni fog?
-Ha tovább mocorogsz, igen.-forgattam meg a szemem, és rátettem a borsót az orrára, mire felszisszent.
-Ez hideg.-mondta orrhangon
-Harry, a mélyhűtőből vettem ki, mégis mit vártál?-léptem hozzá közelebb.
Csak most tudtam megfigyelni, hogy milyen helyzetben vagyunk. A széken ült terpeszben, én meg előtte, a két lába között, eléggé közel hozzá. A szemeivel az arcomat fürkészte, aztán valahogy  tekintete összeakadt az enyémmel. Hogy neki milyen gyönyörű zöld szemei vannak. Órákig tudtam volna nézni, de sajnos ezt a pillanatot is megzavarta valami, ugyanis valaki szó szerint berontott a konyhába.
-Éhes vagyok!- kiáltott, majd a hűtőhöz rohant és feltépte az ajtaját. A szőke srác annyi kaját sorakoztatott fel egymás mellett hogy csak néztem. Volt ott kínaitól kezdve minden. Meg fogja tudni azt mind enni?
-Hé Niall, hagyj azért nekünk is valamit.-kiáltott oda neki Harry. Elléptem tőle, elvettem a borsót az orrától és ő felállt a székről. A fiú felénk fordult és a meglepettség tükröződött az arcáról. A szájából félig kilógott egy szalámi darab, azt még bekapta és felém lépett.
-Szia, Niall vagyok.-mosolygott rám.
-Szia, Mandy.-mosolyogtam rá vissza, mire megölelt.
-Kérsz valamit enni?-kérdezte, miután elengedtük egymást.
-Niall!-nevetett rajta Harry.
-Mi van ha éhes? Nincs annál rosszabb, hidd el nekem.-azzal neki látott egy pizza szeletnek.
A következő percben pedig egy újabb srác jött be ezúttal az, aki a kanál elől menekült. Utána pedig aki kergette, egy fehér lepedővel a fején. Mikor megláttak, náluk is ugyan az volt a reakció, mint Niallnél.
-Öhm, szia én Liam vagyok.-mosolygott rám az egyik fiú és felém lépett.
-Szia, Mandy.- majd ő is megölelt.
-Louis.-jött felém a Répák Szelleme egy hatalmas vigyorral az arcán, majd a többiekhez hasonlóan, ő is megölelt.- Ugye, Niall nem zavart meg semmit?-húzogatta a szemöldökét, miközben a tekintete köztem és Harry között vándorolt.
Erre a kérdésére Liamtől egy enyhe vállba csapást kapott, Niall meg ezt egy nevetéssel díjazta. Harry pedig  lehajtotta fejét,és  balra-jobbra ingatta.
-De hülye vagy.-nevette Louis-on Niall.
-Hé Mandy, akkor segítesz nekem?-kérdezte Harry, miközben az ajtó felé ment.
-Persze.-majd én is utána mentem. Alig léptem ki a konyhából máris 'uhh'-zásokat hallottam.
Utolértem Harryt a lépcsőnél, aki lehajtott fejjel nevetett.
-Ne is törődj velük, csak túl élénk a fantáziájuk.-az utolsó néhány szót már hangosabban mondta, hogy a konyhában lévő fiúk is meghallják.
-Nem a mi fantáziánkkal van baj.-jött ki nevetve Liam a konyhából, és leült a kanapéra.
-Hagyd békén az én Harry cicám, sosem csalna meg. Ugye szívecském?-kiáltott Louis.
-Másra rá sem nézek egyetlenem.-mondta röhögve Harry, majd intett nekem hogy kövessem fel az emeletre.
Bementünk a fürdőszobába, a szekrény tetejéről levett egy elsősegély dobozt.
-Nem tudom hogy néz ki a krém, úgyhogy tessék.-azzal ide adta nekem a kis sárga dobozt.
Kutatni kezdtem benne, míg ő leült a kád szélére, úgy ahogy nemrég a konyhai székre. Nagy nehezen, de megtaláltam a krémes tubust, kivettem a dobozból és odanyújtottam neki.
-Szeretném ha te csinálnád.-erre a mondatára egy kicsit meglepődtem, nagy valószínűséggel az arcomra volt írva az értetlenség, mert kapcsolt és folytatta- Csak azért, mert nem tudom hogy kell.
Még mindig nem értettem hogy miért, hiszen az ő orra, csak tudnia kellene hogy hol fáj. Mindegy, belementem.
-Rendben.-majd letekerte a kupakot a krémről. Az arcára kiült egy győzedelmes mosoly.
Közelebb mentem hozzá, nem tudtam máshogy hozzáférni. Ő most is az arcomat fürkészte. Mi lehet az ami ennyire le tudja kötni az arcomon? Kissé zavarban éreztem magam.
-Azt hiszem készen is vagyunk.-mosolyogtam rá, mikor készen lettünk.
-Köszönöm.-viszonozta a mosolyomat, és megölelt.
-És mi lesz velem reggel?-kérdezte miután elengedett.-Nem fogom tudni megcsinálni.
-Akkor felhívsz, ha elakadsz,- nyomtam a kezébe a tubust.
Erre a válaszomra elmosolyodott, a kezembe adta a mobilját, és én is az övébe az enyémet, majd számot cseréltünk. Végeztünk, majd kimentünk a fürdőszobából, le az emeletre, ahol a fiúk épp takarítottak. A sötét hajú srác pont velem szembe sétált, és megállt előttem.
-Hello, Zayn vagyok.-majd kezet csókolt, ami nem kicsit meglepett.
-Haver, le késted, ő már stoppolt.-kiáltott a háttérből nevetve Louis.
Harry még megkérdezte, hogy haza vigyen-e, de inkább a  sétálás mellett döntöttem. Ezután felvettem a cipőm, és a pulcsim, majd elköszöntem mindegyik fiútól egy-egy öleléssel és már indultam is haza. 

4 megjegyzés:

  1. Csak így tovább drágám :)Persze, hogy érdemes folytatnod. Ne is gondolj arra, hogy nem :D

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Chat-et nem találtam szóval: Igen benne vagyok a cserében! :)

    VálaszTörlés