8.rész

Sziasztook! :D

Ezúttal új résszel és kinézettel jelentkezek. Mikor először megláttam az előző részhez érkezett kommentet és pipákat, alig tudtam hinni a szememnek. Ehhez az is társult, hogy ilyen gyönyörű, új kinézetet tudhatok magaménak, amiért nagyon hálás vagyok az Artist Corner Desing, Vanessa Bridgének. Az egészet ő tette ilyenné, a fejléctől kezdve, a chatig, nektek, hogy tetszik? Nem is magyaráznék tovább, remélem tetszeni fog :) 

Eleanor xx

       

  

Felemelő érzés, amikor reggel úgy kelsz ki az ágyadból, hogy érzed, teljesen ki tudtad magad aludni. Na igen, ez az érzés ma sem talált rám. Még megkíséreltem párszor a vissza alvást, de sehogy nem akart ez össze jönni, így hasogató fejjel kikeltem a meleg ágyból. Kicammogtam a szobámból és, hogy ne keltsem fel a még alvó családtagjaimat, halkan leosontam a lépcsőn, mint a betörők az amerikai filmekben. Hogy, alszanak-e abból lehetett megállapítani, hogy Benny szobájából felsüketítő horkolás hallatszott ki, ami azért volt, mert Bradley-nek még nem volt alkalma felébreszteni őt, tehát mindenki alszik.rajtam kívül. Első reggeli utam a konyhába vezetett, hogy csináljak valami ehetőt és ihatót magamnak. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy ha már a megszokottnál hamarabb vergődtem ki, csinálok a ház apraja-nagyjának egy kis palacsintát. Sosem volt valami nagy a sütő-főző tudományom, de azokat az ételeket össze tudtam dobni, amik nem túl idő igényesek. Például egy rántottát meg tudok csinálni, sőt, gyors fagyasztott pizza sütőben való elkészítéséhez sem kell sokat tudni a konyha rejtelmeiből, de egy mézes- mustáros csirkét kétlem, hogy össze tudnék dobni. Biztonság és persze a saját érdekemben való balesetek elkerülése végett, elő kotortam a receptes könyv hátuljába ragasztott Grace nagyi-féle palacsinta receptjét. Amikor kicsi voltam, annyira megízlett ez a finomsága, hogy addig nem mozdultam mellőle, amíg le nem írta egy cetlire az elkészítésének módját, illetve alapanyagainak nevét, illetve azok mennyiségét. Mindig ott szorgoskodtam mellette, amikor készítette, hogy tudományából ragadjon át valamennyi rám is. A hűtőből kivettem a tejet és a tojást, a szekrényből a lisztet, a cukrot és a sót. Tudom, hülyén hangzik, hiszen ez egy ízig-vérig édes étel, de só mindenbe kell. Az edényes szekrényből egy lapos palacsinta sütőt kaptam elő, végül az olajat. Gondolom mondanom sem kell az elkészítés menetét, minden ment, mint a karika csapás. A receptre néha rá pillantottam, hogy eddigi munkám hibátlan-e. Az utolsó simításokat végeztem, így a meleg tűzhelyre helyeztem a serpenyőt és öntöttem rá egy kevés olajat. A szedő kanállal próbáltam pontosan kimérni, bele borítottam a híg anyagot a meleg serpenyőbe és vártam a csodát.

-Mi ez a jó illat?-lépett be a konyhába a bátyám, a szokásos reggeli kócos állapotában. 

Válasz képen a sülő alkotásomra mutattam, mire felcsillantak barna szemei. Közelebb lépett hozzám és részesített egy 'Jó reggelt' ölelésben. Idő közben a palacsintát is át kellett forgatni, így röpke fél perc után el is engedtem Bennyt, hogy figyelmemet újra a finomságnak szenteljem. Miután az első prototípus kiszedtem egy tányérra, a bátyám elé csúsztattam, mint kóstoló alanynak. 

-Na, milyen lett? Nem hiányzik belőle még valami?-kérdezgettem.

-Ez így tökéletes, ahogy van.-mosolygott bíztatóan.

Viszonoztam a mosolyát, majd vissza fordultam egy újabb adag megsütéséért. A művelet ugyan az volt, mint az előbbinél, csak annyi különbséggel, hogy a végén nem a bátyámnak ajándékoztam, aki sértődöttsége jeléül kivonult a konyhából. Kiszedtem a kész palacsintát, majd annak a helyére egy újabb adagot száműztem. Hamarosan, legnagyobb meglepettségemre Benny tért vissza, ezúttal a csörgő mobilommal a kezében. Átnyújtotta nekem a készüléket, én pedig át mentem a nappaliba, majd meg győződve arról, hogy halló távolságon kívül vagyok, elhúztam a kis zöld telefont és a fülemhez emeltem a telefont.

-Hallo?

-Szia, Jane vagyok!-köszöntek a vonal túloldalán.

-Szia! Mi van veled, mi ez a zaj hátul?

-Keyla reggel óta fesztiválozik, az agyamra megy. Hozzá képest Bradley egy angyal.

-Erre azért ne fogadj.

-Mindegy, csak azért hívtalak, hogy ma mikor indulsz a kávézóba?

-Azt hiszem egy óta múlva kell.-válaszoltam.

-Akkor mehetnénk együtt, elviszlek.-ajánlotta fel.

-Rendben, köszi. Addig ha szeretnél átjöhetsz, palacsintát csinálunk.

-Oké, 20 perc és ott vagyok.Szia!-köszönt el.

-Szia!-köszöntem el én is, majd bontottuk a vonalat.

A konyhából igen furcsa szagok szálltak kifele, ezért amilyen gyorsan csak lehetett, vissza mentem. Ami aztán ott fogadott, arra a szagokból már lehetett következtetni: a palacsinta szénné égett, a felelősség teljes bátyám pedig az ebédlő asztalnál, halál nyugodtam Angry Birds-özött. A tűzhelyről lekaptam a serpenyőt és a megégett cafatokat egy tányérra tettem.

-Nyiss ablakot, Benny!-szóltam, mire ijedtében majdnem leesett a székről.

Felállt az asztaltól és eleget tett a kérésemnek. 

                                                     *Jane Harris*   

         

-Keyla, fejezd már be!-szólt rá a mai nap folyamán már sokadszorra Lenna.
Drága húgunk egy Hamupipőke jelmezbe rohangál a házban, miközben vígan énekli Justin Bieber- Baby című számát, ami lássuk be, egy idő után kezdi az embert nagyon idegesíteni, még akkor is ha Justin.  Legalább ezt a tevékenységét nem a konyha asztalon csinálja, ugrálva. Amint a szüleink reggelente elhagyják a házat, elő jön belőle a mini ördög és nem bírunk vele,  pedig ketten vagyunk. Néha rosszabb, mint Mandy öccse és ő sem a jóságáról és az engedelmességéről híres. Igaz, Bradley az idősebb a röpke egy évével, de hogyha a két gyereket össze engedjük, akkor vagy mi maradunk ház nélkül vagy a Thomson cslád. Hogy e jelenetnek ne legyek tovább a szem-és fültanuja, az egyetlen menekülő utamnak a szobámat tűztem ki. Mivel hamarosan indulnom kell Mandyékhez, kutakodni kezdtem a szekrényemben és nem sokára találtam is magamnak egy megfelelő szettet. Sajnos nem sokáig tudtam élvezni az egyedül létet, ugyanis Lenna rontott be hozzám.
-Jane, csinálj vele valamit!
-Mert aztán rám annyira hallgat.-forgattam meg a szemem.
-Hova mész?-nézett végig rajtam.
-Mandyhez, utána meg munkához.
-Ne hagyj vele egyedül, kérlek! Ha tovább nyekereg, leütöm.
-Ejnye Lenna, át mentünk agresszív nővérbe?
Erre csak megforgatta a szemét és drámaian kivonultba szobámból. Elvégeztem az utolsó simításokat a ruhámmal kapcsolatban, bepakoltam minden szükséges cuccomat a táskámba és átszáguldoldottam a fürdőszobámba. Igen, van egy saját fürdőszobám, aminek csak az a hátránya, hogy magamnak kell takarítanom. A tükör melletti szekrényből kivettem a sminkes cuccomat, a hajvasalót és a fésüt. Bedugtam a konnektorba a vasalót, beállítottam a megfelelő fokozatra és amíg melegedett, kifésültem a szőkésbarna szénaboglyát a fejemen. Előkészítettem mindent az arcomhoz való kezeléshez-akár egy műtét előtt- és vártam a hajvasalóra. Mikor láttam, hogy használatra kész, kezelésbe vettem a tincseimet. A formázás végeztével kikapcsoltam és húztam a segítőmet, majd nekiláttam az arcomnak. Mandyévelvellentétben, nekem viszonylag nehezebb dolgom van, míg az övén nincs semmi "extra", nekem van egy kevés szeplőm. Igaz, halványak, de én akkor is utálom őket. Egy kis sminkel eltüntettem az utálatos pöttyöket, kihúztam a szememet szemceruzával, majd ugyan ezt tetten a másikkal is. A szempillaspirál is elengedhetetlen, így miután azzal is végeztem, az ajkaimra kentem egy kevés szájfényt. Késznek nyilvánításom után, bedobáltam az ezekből szükséges kacatokat a táskám egy kisebb zsebébe és kiléptem a fürdőszobából. Áthaladtam a szobámon és a folyosóra érve, belefutottam családunk legkisebb tagjába, aki a hirtelen megjelenésemtől és csapódástól,a fenekére pottyant. Ügyet sem vetve rám, felállt az ülőhelyzetéből és tovább futott, ezúttal pillangónak öltözve.
-Keyla, gyere ide!-szóltam utána, mire legnagyobb meglepettségemre teljesítette a kérésemet.
Megpördült és ugrándozva felém jött. Megállt előttem, összekulcsolta a kezeit és nagy szemeivel a földet kezdte el pásztázni. Leguggoltam hozzá, hogy egy szintben legyen a tekintetünk és valami olyasmire készültem, ami miatt tudom, hogy később Lenna le fogja szedni a fejem.
-Ha jó leszel, akkor átmegyünk Bradleyékhez.-böktem ki.
-Tényleg? Mikor?-kérdezgetett csillogó szemekkel.
-Öltözz át és indulunk is.-mosolyogtam rá.
Amint ezt kimondtam, egy hatalmas vigyor ült ki az arcára és szaladt is le az emeletről. Követtem ezt a tettét és pont arra értem le, hogy láttam Lenna reakcióját, amint Keyla elújságolta neki a nagy hírt. Vegyes érzelmek sokasága volt látható rajta, de Keyla miatt csak mosolygott. Amint a húgunk izgatottan felszáguldozott az emeletre, felém fordult és szólásra nyitotta a száját.
-Mond Jane, mit ártottam én neked?-kérdezte.
-Az előbb azt mondtad, hogy nem akarsz egyedül vigyázni rá.
-De te is tudod mi volt, amikor legutóbb össze engedtük a két gyereket. A szomszéd macskája és a függönyünk bánta.
-Ott lesz Benny is, nem hiszem, hogy nagy baj lenne belőle. Ha meg nem bírtok velük, majd telefonáltok.-mondtam.
-De én most nem szeretnék Benny-vel egy légtérben lenni.-hajtotta le a fejét.
-Figyelj, nem tudom, hogy mi történt kettőtök között, de legyen az akármi, beszéljétek meg. Nem szeretném végig nézni a 'Vihar a paradicsomba' című Oscar-díjas drámát a kettőtök főszereplésével.
-Nem is... Mindegy, ha érdekel, majd a kocsiban elmondom.
Erre csak egy bólintással reagáltam, majd ő felment a szobájába és egy ajtó csapódás jelezte megérkeztét. A várakozás elütése végett felhúztam a lábamra a tornacsukámat és letelepedtem a kanapéra. Hamarosan meghallottam, hogy valaki egyesével, szökkenve szedi a lépcsőfokokat és mertem feltételezni, hogy ez a személy Keyla, hiszen Lenna fél óránál előbb nem készül el és 20 éves fejjel kétlem, hogy a lejövetelnek ezt a módját választaná. Sejtésem be is igazolódott, mivel a kis kenguru hamarosan helyet foglalt mellettem. Megunva a kanapé kényelmét, nemes egyszerűséggel az ölembe pattant, amit én én egy fájdalmas nyögéssel jutalmaztam. Elvette mellőlem a TV távirányítót és hosszas csatorna válogatás után megakadt a tekintete egy mese csatornán, így abba hagyta a kapcsoló nyomogatását és megbabonázva kezdte nézni Micimackó kalandjait.
-Nézd Jane, most jön a kedvenc részem!-fordult felém a lábaimon csücsülő húgom és izgatottan mutogatott a TV felé.
Oda fordítottam a fejem a húgomról a "dobozra" és láttam, ahogy a Tigris felborítja a Nyuszit, amin a kis törpe nagyokat kacagott. A mese folyamán még sokszor előfordult hasonló szituáció, hogy a Tigris minden boldog/boldogtalant fellök aki az útjába kerül, amin Keyla hatalmasakat kacagott. Már a vége felé tartott a történet-mindezt csak onnan tudom, hogy húgom kijelentett-mire Lenna jegyeskedett végre lejönni. Keyla kipattant az ölemből és ugrándozva az előszobába ment, míg én kikapcsoltam a TV-t. Miután mindenki magán tudhatta a lábbelijét, Lenna vezetésével a garázs felé indultunk. Mivel nemrég szereztem be a jogosítványomat, a vezető ülésben helyezkedtem el, míg az anyós ülésen a nővérem, hogyha bármi baj lenne az út során, át tudja venni az irányítást, hátul pedig a húgunk foglalt helyet. Kitolattam a garázsból, Keyla a távirányítóval vissza a csukta az "ajtaját" és miután a kinti kapun is áthaladtam, az úton tudhattam magunkat. Kihajtottam az utcából és a következő megállónak a Thomson házat vettem. Az oda út nem telt éppenséggel csendben, mivel Lenna mellettem duruzsolt vagy a vezetésem hibáiról vagy Bennyről. Hátul Keyla játszott X-Factorosat, ami abból áll, hogy felkonferálta magát és  énekelte a rádióban elhangzott dalokat, ha ismerte, ha nem. Az elején nem nagyon figyeltem Lennára, mert lekötötte a figyelmem a húgom kornyikálása hátul, hogy mennyire hamis és mégis élvezi, ám egy mondatánál megakadt a figyelmem.
-...És én még nem szeretnék vele össze költözni.
-Te össze akarsz cuccolni Benny-vel?-kérdeztem
-Nem, pont azt mondtam, hogy... Várj, te nem is figyeltél rám?
-Hogy őszinte legyek nem igazán.-vallottam be.
-Jó, akkor kezdem előröl.-fújtatott.-Szóval, amikor tegnap náluk voltam, lent feküdtünk a kanapén és filmeztünk. Ahányszor megmozdult mindig jött a kanapéból valami puki szerű hang, ami miatt egy idő után nagyon mérges lett, persze mindketten tudtuk, hogy Bradley áll a dolgok hátterében. Aztán hirtelen elő állt ezzel az összeköltözős ötletével, mire Bradley a konyhából felfutott az emeletre. Benny megkérdezte mit szólnék hozzá, mondtam, hogy majd még gondolkodok rajta. Ezután Bradley után ment, én meg jobbnak láttam onnan eljönni.
-Vagyis nem mondtad még el neki, hogy szeretnéd-e vagy nem?-kérdeztem.
-Nem, ezért egy kicsit ideges vagyok, mit fog szólni a válaszomhoz.
-De miért nem akarsz?
-Nem is tudom, olyan fura lenne még nekem.
-Tudod, kettőnk közül te ismered jobban Bennyt és szerintem ahhoz is bátorság kellett, hogy elő álljon ezzel. Neki is épp ugyan olyan fura, mint neked. És, ha engem kérdezel, a történtek alapján előbb felszerette volna tenni neked ezt a kérdést, csak nem tudta hogyan tegye.-mondtam.
Már épp szeretett volna erre reagálni, mikor Keyla hátulról előre hajolt és azt kiabálva, hogy 'Megjöttünk!'. Ezután rögtön kipattant a kocsiból és szaladt is a kapuhoz. Lenna lenyelte a nekem szánt válaszát és helyette kiszállt velem a járműből. Húgunk vezetésével átszeltük a kapu és a bejárati ajtó közti kevés távolságot és minden kopogás, illetve csengetést mellőzve, berontottunk a házba, mint a csatából megérkezett hősök. Olyan sokat jártunk ide hogy Mr. Thomson azt mondta, ide akkor jöhetünk, amikor kedvünk tartja és a kopogást/csengetést mellőzzük, mert elmondása szerint fáj tőle a feje. Mandy szerint pedig olyan jellegzetesen rontunk be hozzájuk, hogy nem is kell megnézni, hogy ki jött. Amint beléptünk, rögtön megcsapta az orrunkat a palacsinta illata, egy kis égett szaggal fűszerezve. Bementünk a konyhába, ahol Mandy és Benny óriási nevetések közepette dobálták egymásra a palacsinta cafatokat. Az egész konyha ebben az ételben úszott, a padlót szinte teljesen befedte, az asztalon több darab volt, mint egész. Miután egy idő után feltűnt neki, hogy nincsenek egyedül, Benny csillogó szemekkel csapot-papot otthagyva a nővérem elé futott. Örömében felkapta a derekánál fogva és megpörgette a levegőben, majd Lenna a nyaka köré fonta a karjait és egy hosszadalmas csókban forrtak össze. Úgy néz rá, mintha a világ legértékesebb kincse lenne, úgy óvja akár egy porcelán babát, amit ha leejt, több ezer darabra törik. Számtalanszor láttam már ilyen jelenetet, de az egymás iránt érzett szerelmük itt mutatkozik meg igazán. Csak remélni tudom, hogy egyszer valaki ugyan így fog rám nézni és vigyázni. A rövidnek korán sem mondható csókváltás után, Benny végig nézett rajtunk és fülig érő szájjal a nővérem felé fordult.
-Hát ti? Mandy azt mondta, hogy csak Jane jön.
-Nem is örülsz?-kérdezte Keyla.
Benny elengedte Lennát, leguggolt a húgomhoz és az ölébe vonta apró termetét. A füléhez hajolt, suttogott neki valamit, de direkt úgy tette, hogy mi is halljuk a titkukat.
-Neked örülök a legjobban. De ne mondd el senkinek.-súgta.
Keyla hirtelen felindulásból megölelte a jelenleg alacsony Bennyt, aki majdnem el is dőlt vele. A húgom utána elengedte és boldogan helyet foglalt az egyik széken, majd kisajátította az egyik épp palacsintát.
-Nem vagytok éhesek? Van égett palacsinta, szénné égett palacsinta és pár olyan aminek nincs semmi baja.-sorolta Mandy.
-Köszönöm, én nem kérek. Nem rég reggeliztem...-mondta Lenna.
-Én kérek!-vágtam gyorsan a szavába, majd leültem az épp falatozgató húgom mellé.
-Ha nem lenne baj, mi felmennénk.-szólt közbe Benny.
-De igen, meg fogok rátok haragudni ezért.-forgatta meg mosolyogva a szemét Mandy.
Lenna megrázta a fejét és kéz a kézben hagyták el a konyhát Benny-vel. Hamarosan felváltotta a helyüket, egy igen kómás és pizsamás Bradley, aki amint meglátta a palacsinta  halmot az asztalon, nyomban neki is esett. Közben Mandy hozott egy seprűt, egy lapátot és neki látott a csatatér feltakarításának.
-Mikor jöttetek?-kérdezte Bradley.
-Ne beszélj teli szájjal!-szólt rá Mandy.
-Nem rég.-rántott vállat Keyla.
-Tényleg, dárcozunk ha befejeztük?-ugrándozott izgatottan a helyén Bradley.
-Nem!-kiáltottuk egyszerre riadtan Mandy-vel.
A kettejük dárcozásának története igen rövid és tanulságos. Mint már mondtam, ha ketten csinálnak valamit, abból jó sosem sül ki és a dárc pedig különösen veszélyes rájuk nézve. Ugyebár mindenki ismeri a játékot, a nyilakat el kell dobni egy kör alakú lyukacsos micsodába és minél közelebb dobod a közepéhez, annál több pontod lesz. Nagyjából ennek a játéknak ez lenne a lényege, legalábbis én vagyok arra az élő példa, hogy habár nem játszottam, körülbelül el tudom mondani a történetét vagy ha nem is, az én szememben így zajlik le. Nos, Keyla-nak és Bradley-nek nincs szüksége arra a műanyagra, amelybe célozni kell, hanem a ház,illetve az utca növényeit és tárgyait próbálják eltalálni a nyilakkal. Az még a jobb eset, ha idebent csinálják, de ha az ablakba lógva teszik ezt, akkor rövidesen nem lesznek az utcai lámpákban égők, se madár a fészekben és működő locsoló rendszer.
-De miért nem?-értetlenkedett Bradley.
-Mert a múltkor eltaláltatok egy madarat.-mondtam.
-Már halott volt.-szólalt meg Keyla.
-Igen, miután megdobtátok.-mondta Mandy.
-Akkor focizni szabad?-kérdezte Bradley.
-Nem!-sóhajtottam.
Foci a két gyerek módjára: 1.ki tudja messzebbre illetve magasabbra rúgni, 2. ki talál el több dolgot, legyen az élő vagy élettelen vagy a 3.verzió, hogy ki bírja előbb kidurrantani. Röviden és tömören ennyi, játékuk lényege. Senkit ne tévesszen meg az, hogy ők ezt focinak hívják, mert ezt mindennek lehet nevezni, csak annak nem.
-Semmit sem szabad?-dúrcáskodott Keyla.
-De, van egy ami még megengedett.-mondta Mandy.
-Tényleg, micsoda?
-A neve: Ülj a fenekeden. Két ember kell hozzá, egy kanapén és egy Adam Sandler vígjáték.-kacsintott.
-Az nem is játék, az a kínzás egy 21.szádi fajtája.-duzzogott Bradley.
Sértődöttségük jeléül felálltak az asztaltól és helyet foglaltak a nappali kanapéján. Miután én is megettem a magam elé rakott ételt, segítettem Mandy-nek rendet teremteni a helyiségben.
-Amúgy itt, hogy lett ekkora rendetlenség?-kérdeztem.
-Hát, tudod amikor hívtál, voltam olyan merész, hogy Bennyre hagytam a sülő palacsintát...
-És addig szétverte a konyhát?-vágtam bele a szavába.
-Nem.-nevetett.-Miután letettük a telefont és visszajötte, láttam, hogy a tűzhelyen már csak a serpenyő nem ég, Benny meg ebből semmit nem vett észre, hanem nyugodtan nyomkodta a telefonját. Aztán amikor mondtam neki, hogy nyisson ablakot, még én voltam a rossz, amiért rá hagytam a sütögetést. Dobtam volna ki a kukába a palacsintát, amikor ezt mondta és véletlenül neki dobtam egy kezembe maradt cafatot. Ő ezt kihívásnak vette és így kezdődött a csata.
-Milyen csata?-lépett be a konyhába Mr Thomson
-Semmilyen.-mondtuk egyszerre.
-Aha, még szerencse.-mosolyodott el halványan.-Öö...Mandy, mész ma valahova?
-Dolgozni.-hangzott a válasz.
-Vagyis akkor ma nem mész a titokzatos lovagjaiddal sehova?
-Milyen lovagok?-kérdeztem.
-Tényleg, mikor ismerhetem meg őket? Tudnom kell, kikre kell ráuszítanom nagyanyádat, ha megbánt valamelyik.
-Majd bemutatom, de a nagymamát hagyd ki ebből. Hozza a Bingo klubot és elszabadulnak az érzelmek.-mosolygott Mandy.
-Rendben.-nevetett Mandy apja.-Akkor én most megyek is, majd este felé jövök, addig is ne verjétek szét a házat.
-Megpróbáljuk. Szia apa!
-Viszlát Mr Thomson!-köszöntem el.
-Szia Mandy, szia Jane!
Ezzel a mondatával lépett ki a konyhából, majd rá pár percre a házból is. Hamarosan mi is végeztünk a takarítással és Mandy vissza vitte a cuccokat a helyére. Szerencsémre már indultunk is fel az emeletre, mert mióta Mr Thomson felhozta a 'titokzatos lovagok' témát, legjobb barátnőként fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Amint felértünk a szobájába, rögtön ránk is csukta az ajtót. Ő a szekrényéhez sétált és elkezdett benne pakolászni, míg én az  ágyán ülve készültem a kihallgatásra.

7.rész

Sziasztok! :D

Itt is volnék a következő résszel :) Hogy őszinte legyek, most nem vagyok annyira megelégedve ezzel, de nem akartam tovább húzni. Igyekeztem nem összecsapott valamit kirakni, de tudom, hogy nem ez lesz eddigi pályafutásom fénypontja. Remélem azért nektek jól telik a szünetetek :)

Eleanor xx

-Louis, ez a te cipőd?-kérdezte Zayn a magasba tartva egy piros Converset.

-Ha nem érzed akkora távolságról a szagát, akkor az nem az övé.-nevetett Niall.

A helyzet a következő volt: az összes cipőnk szanaszét hevert a teremben, miután egy nagy Payne-tornádó felborította az addig dobozban pihenő lábbeliket és most mindenki Jack Sparrow módjára kutatja a maga kincsét. Ha ez nem lett még nem lett volna elég, Niall ás Louis szükségét érezte annak, hogy néhány pár Converse cipőfűzőjét összecsomózzák és a bowling-pálya különböző szegleteibe dobálják, a maradékkal pedig lebonyolítsanak egy rövid focimeccset. Aminek a következménye nem lett más, mint, hogy nincs egy épp tornacsuka mentes lámpa, és valamelyikből már a világítótest is hiányzik. Egy pár a kifelé vezető folyosó közepén hever, egy begurult a bábuk halmába, ezzel letarolva az összeset, plussz Niall bónusz dobása, ami  kupán vágta Harryt, aki a hirtelen csapódástól hanyat vágódott.

-Tomlinson, hova tüntetted a cipőm?-kiáltozott Liam.

Az említett személy éppenséggel a fehér bábuk halmában fetrengett a terem túloldalán. Miután rájött, hogy a saját cipőjét is eldobta, bowling golyóhoz hasonlóan vetődött utána és azóta ott hasal.

-A bal azt hiszem a szomszéd boxban.

Liam e válasz hallatán, felfedező körútra indult. Zayn a kanapén ülve küszködött a csomó kibontással, majd miután belátta, hogy esélytelen, rásózta a munkát a mellette terpeszkedő Niallre. Harry a bútor szélén egyensúlyozva próbálta leszedni a lámpáról a tornacsukályát, míg Zayn alatta fogta a bokáját. Azt viszont nem tudni, hogy azért markolászta a lábát, hogy megvédje Harryt egy csúnya eséstől vagy rá akart segíteni erre a balesetre. A kupacban keresgélve felfedeztem egy ismerősen kicsi és pirosan fénylő lábbelit, majd közelebbről  megnézve rá kellett jönnöm, hogy az az enyém. Sikeresen kihúztam egy nagyobb méretű fehér alól és felkaptam a lábamra, így mostmár csak a párját kell megtalálnom. De annyi lámpát díszíti a cipőink, hogy nem lent fogom keresgélni. Felmásztam a kanapéra és a szememmel keresgélni kezdtem a jobb Conversem.

-Melyiket keresed?-kérdezte Harry.

-A jobbot.

-Az a hátsó lámpán van.-mutatott.

Leereszkedtem a kanapéról a biztos talajra, megkerültem a bútort és hátulra mentem. Elnézve a plafon és a köztem lévő távolságot, jobbnak láttam ha hozok magamnak egy széket. Az egyik asztaltól el is húztam kis keresgélés után, és a cipőm alá toltam. Felmásztam az instabil székre, és minden erőmmel a surranó leszedésére koncentráltam. Már 10 perce űztem a nyújtózkodó mutatványomat, mikor beláttam, hogy esélyem sincs elérni. A széket lecseréltem egy kisebb, és valamennyivel magasabb asztalra és megkíséreltem azon végrehajtani a műveletemet. Már csak pár szenti választott el a lógó cipőfűzőm végétől, mikor az eddig stabilnak hitt asztal szélére léptem és a bútor velem együtt eldőlt. Szerencsémre valaki még időben elkapott és 'menyasszony pózban' tartva vitt arrébb a felborult asztaltól. A megmentőm nem volt más, mint Liam, aki pár perc múlva le is tett a földre.

-Hogy jutott eszedbe oda felmászni? Ki is törhetted volna a nyakadat, mi van ha akkor nem vagyok ott? Miért nem szóltál valakinek, hogy segítsen?-zúdított rám egy egész kérdés lavinát apáskodóan Liam.

-Azt hittem le tudom szedni egyedül is.-motyogtam.

-Legközelebb szólj és segítünk.-mosolygott rám.

-Rendben van apa.

-Gyere ide.-nyitotta nagyra a karjait.

Szinte azonnal be is fészkeltem magam az erős karok közé, szorosan a mellkasához bújtam, miközben ő megtámasztotta az állát a fejem búbján, kezeit pedig a derekamra csúsztatta. Hamarosan szét is szakadtunk, mivel egy hatalmas puffanás, káromkodás és jajgatás azt jelezte, hogy valaki az előbb úgy járt, mint ahogy az előbb én is majdnem. Ez a derék legény szegény Louis volt, aki tőlünk nem is olyan messze fájlalta a fenekét.

-Kicsi a rakás!-kiáltott Zayn.

-Ne, csak azt ne!-kiáltott Louis jajveszékelve.

De már késő volt, mert Zayn abban a percben ugrott rá, majd a következő vállalkozó Niall volt. Ezután Liam kézen ragadott, és miután Harry is csatlakozott a rakáshoz, Liam rávetette magát a többiekre, és rögtön magára is borított engem.

-Niall vedd ki a lábadat a számból!-nyögdécselt Zayn.

-Az nem az enyém.-hallatszott a válasz.

-Harry, akkor ez a tiéd?

-Szálljatok le rólam!-nyökögött Louis.

Leszálltam Liam hátáról, majd a többiek is szépen, fokozatosan leváltak a másikról. Utolsónak Louis maradt, akit úgy kellett felkaparni a földről, és miután Harry ezt a feladatot elvállalta, megkönnyebbülten roppantotta ki a hátát.

-Éhes vagyok!-szólalt meg Niall.

Ezzel a kijelentésével az egész brigád egyet értett, és mivel senki nem akart a cipője nélkül vagy annak felével flangálni az utcán, úgy döntöttünk, hogy előkotorjuk a cipőinket, és a következő megálló a Meki lesz. Niall harci díszben már ott toporgott az ajtó előtt, várva mikor indulhatunk a kocsihoz, de miután rájött, hogy egyhamar nem szabadulunk innen, neki állt segíteni nekünk. Liam megtiltotta nekem, hogy egyedül felmásszak bárhova, felügyelet nélkül, ezért én a földről szedegettem fel a lábbeliket. Idő közben Zayn kerített egy seprűt, amivel lecsapkodhatják a lámpa díszeit, és ez a módszer be is vállt. Hamarosan meg is kaptam a jobb Conversem, amit végre a helyén tudhattam a talpam alatt. Miután mindenki magán tudhatta a cipőjét, a parkoló felé igyekeztünk. Elköszöntünk a tulajtól, vissza adtuk a kulcsot és a kölcsön seprűt neki, ő pedig megköszönte, amiért nem romboltuk le a termét. Niall megunva a lassú tempónkat, felkapott a hátára és Overdose módjára kifutott velem az épületből, és egészen a kocsiig meg sem állt. A hátul lemaradt srácok egymás hegyén-hátán rontottak ki a helyről, és nem sokára be is értek minket. Mindenki egyenként beáramlott a kocsiba, én Harry mellett foglaltam helyet az anyós ülésen, mivel Liam azt mondta, hogy ő megneveli Niallt, ha még egyszer elkezdene bugizni hátul Louis-val.

-Ott vagyunk már?-kérdezte már vagy huszatszorra Niall.

-Nem.-válaszolta egyhangúan Zayn.

-Ott vagyunk már?

-Nem.

-Ott vagyunk már?

-Igen.

-Tényleg?-csillant fel a szöszi szeme.

-Ha a Hyde Parkban akarsz enni, akkor igen, megérkeztünk.-nevetett Liam.

-Mikor érünk már oda? Kilyukad a gyomrom!-nyafogott tovább Niall.-Harry, miért vezetsz ilyen lassan?

-Tényleg Harry, miért?-kérdezte sunyi mosollyal az arcán Louis.

Harry erre nem reagált semmit, csak tovább kémlelte az utat. Hamarosan meg is érkeztünk egy hatalmas McDonald's lógóval ellátott épülethez, és amint leállt az autó motorja, Niall átvergődött a mellette lévő Louis-on, és hanyatt-homlok rohant is be. Mire beértünk már javában diktálta a kiszolgáló srácnak a kívánt ételeket.

-...És végül még egy nagy kólát.-vigyorgott.

-Rendben, még valamit?-kérdezte a srác a pult mögül nekünk szegezve a kérdést.

Mindenki lediktált a maga menüjét, és miután Louis-val megegyeztünk, hogy a 'Pénz nem számít', rendelt nekem egy Bic Mac menüt. A pultos fiú a kezünkbe nyomott két kajával teli tálcát, és szólt, hogy addig foglaljunk helyet, mert a fél Meki Niall rendelésein munkálkodik és eltart egy darabig, mire elkészülnek az ételek. A srácok kifizették az kért összeget, majd kerítettünk egy asztalt. Lassan mindenki elfogyasztotta az előtte lévő ételt, mire kihozták Niall maradék kajáját. A szöszi abban a percben neki is esett, és úgy falta fel az egészet, mintha ezer éve nem evett volna egy falatot sem. 20 percbe sem tellett, mire az összes tálca üres lett, és Niall jóllakottan hátradőlt a székében. Még pihengetett ott egy darabig, majd a tálcákat a helyére vittük és vissza indultunk a kocsihoz. A fiúk felajánlották, hogy haza visznek, így a következő célállomás a házunk volt.

-Tényleg, Mandy! Nem sokára lesz egy koncertünk, nincs kedved eljönni rá?-kérdezte Harry.

-De, persze, szívesen elmegyek. Mikor lesz?-kérdeztem izgatottan.

-3 nap múlva.-válaszolta Zayn.

-Ott lesz Eleanor is, meg Danielle. Találkozhatsz végre velük is.-mondta Louis.

-Nyugi, jó fejek.-mosolygott rám Harry.

-De, Eleanorral már találkoztál is. Amikor valamelyikünk majdnem felgyújtotta a konyhát.-szólt közben Niall.

-Lehet, hogy Perrie is tud jönni.-töprengett Zayn.

-Na, akkor tripla öröm.-mosolygott Liam.

Hamarosan behajtottunk egy ismerős utcába, és Harry leparkolt a házunk előtt. Kiszálltam a kocsiból, és hatalmas meglepetésemre a többiek is követtek.

-Csak nem gondoltad, hogy ölelés nélkül engedünk el?-mosolygott rám Niall.

Rögtön meg is ajándékozott egy hatalmas Horan-öleléssel, majd őt követte Zayn, Louis és Liam. Utolsónak Harry maradt, aki egy féloldalas mosoly keretében zárt a karjaiba. Mellkasának dőlve hallottam szíve szapora dobogását, éreztem tipikus pasis illatát, amiből szívtam is egy keveset. Percek telhettek el, mire az idili pillanatot megzavarta egy hangos duda szó, melyet a menni készülő srácok nyomtak meg. Elköszöntünk egymástól, majd ő beszállt a kocsiba, én pedig beléptem a kapun. Végig mentem a jó megszokott kis úton, felszaladtam a lépcsőn és benyitottam a házban.

Ahogy átléptem a küszöböt, megláttam az öcsémet, egy alsó nadrággal a fején menekült valaki elöl. Nem volt nehéz kitalálni ki a mumus, akitől retteg, ugyanis rá 2 perccel a bátyám is befutott.

-Hol van Bradley?-kérdezte nekem invitálva a kérdést.

-Már megint mit csináltál?

-Én semmit, ő kezdte az egészet!

-Akkor valami nagyon extrém divat jöhetett be, mert Bradley egy alsó nadrággal a fején rohangál a lakásba.

-Csak azért csináltam, hogy egyszer vissza adjam, amit ő csinált.-mondta.

-Gatyát húzott a fejedre?-kérdeztem.

-Nem. Épp, hogy elaludtam berontott a szobámba és rezes-bandát imitálva, kezdett dobolni a fülem mellett egy lábason. Utána nem sokkal Lenna átjött, ez meg a kanapé párnája alá tett egy elektromos puki-párnát, és ahányszor megmozdultam, mindig megnyomta a működtető távirányítóját.

A nevetésem a mondat végére utat tört magának, aminek Benny örült a legkevésbé. Csak állt előttem karba tett kézzel és megvárta, amíg alább hagy a nevető görcsöm.

-Figyelj Benny, nem muszáj a párnára fogni, nekem elmondhatod.-bökdöstem meg a könyökömmel, aminek az lett a vége, hogy ő is elmosolyodott.

Hamarosan kijött a konyhából az öcsénk is, akinek még mindig ott volt a fején az alsónadrág, de mostmár ki volt vágva két kör a szemének és egy nagyobb rész a szájának.

-Hé, ez nem is rossz! Így mostmár, olyan mintha valami bankrabló lennék.-nevetett.-Amúgy, Mandy! Feltehetnéd töltőre a laptopodat, teljesen le van merülve.

-De, én reggel fel is tettem.

-Tudom, de letöltöttem rá egy új játékot. Aztán amikor játszani akartam vele, hirtelen elsötétült a kép és nem reagált semmire.-magyarázta.

-Azt elfelejtetted mondani, hogy utána betetted a mosogató gépbe.-szólt közbe Benny.

-Hogy mit csináltál?-kérdeztem pár oktávval feljebb.

-Olyan koszos volt, gondoltam megtisztítom.

Nem telt bele másfél perc, de már szaladtunk fel utána a lépcsőn. Miután közölte, hogy tönkre vágta a gépemet, menekülőt fújt és rögtön rohant is utána Benny, én pedig őt követtem. Az az érzésem, hogy sokáig fogjuk kergetni drága testvérünket...  

6.rész

Hello! :))

Nos, az egészet azzal kezdeném, hogy bocsánat amiért ilyen későn hoztam az új részt. Remélem megértitek és ezután is olvasni fogjátok a blogomat. :) Nagyon örültem az előző részhez érkezett visszajelzéseknek, és remélem most is megteszitek ezt nekem :) Meg esetleg ha nem tetszik valami, megírnátok nekem? Rettentően hálás lennék érte. Remélem tetszeni fog, hamarosan jelentkezek :D

Eleanor xx

Miután tegnap haza érve a ház itthon maradt férfi tagjai kikergetőzték magukat, Benny felelősség teljes nagytesókén kikérdezett. Őszintén szólva olyan volt, mint egy rendőrségi kihallgatás. Az arcomba világított a Bradleytől kölcsönkért Micimackós zseblámpával és mindenféle hülyeségről kérdezgetett. Még azt is tudni akarta mennyivel megy Harry az úton és milyen öblítőt használnak mosáskor. Megértem, hogy félt, na de ennyire? A végére már teljesen lefárasztotta az agyamat, rosszabb volt, mint Bradley amikor rájön az 5 perc. Hamár ő is szóba került, ő volt Benny "őrmester" társa és az ajtónak támaszkodva, biztonsági őrnek beöltözve figyelte az eseményeket. A kínvallatásom után szabadlábra helyeztek és végre esélyem nyílt elvégezni az esti teendőimet, így a pizsamámmal a kezemben benyitottam a fürdő szobába. Na igen, kopogást mellőzve, ez egy hatalmas hiba volt, ugyanis átéltem azt a horrorisztikus élményt ami Jane: láttam Bradleyt fürödni. Szerencsémre most is ellepte a kádat a fehér hab, így nem láttam semmit, de akarva vagy akaratlanul, felsikítottam. Az öcsémből is efféle reakciót váltott ki a hirtelen megjelenésem, és amilyen lendülettel nyitottam be, olyan gyorsan csaptam is be magam után az ajtót. Erre apa kirontott a szobájából egy baseball ütőt markolászva, a bátyám pedig hatalmas nevetést hallathatott a maga birodalmából.

-Mi történt?-kérdezte apa.

-Apa, Mandy benyitott! Pimasz kukkoló!-kiáltozott bentről Bradley.

-Biztosan csak véletlenül.-nyugtatta apa.

-Amikor Jane csinálta, akkor nem ezt mondtad.

-Kell neki egy kis önbizalom.-magyarázta felém fordulva apa, miután látta a kérdő tekintetem.

-Ühüm.

Hagyva, hogy apa lenyugtassa Bradleyt, sarkon fordultam és a szobámba baktattam. Ledobtam a cuccomat az ágyamra, és elkezdtem kipakolni a srácokhoz vitt táskámat. A telefonom ekkor ismerős rezgésbe kezdett a zsebembe, jelezve, hogy SMS-em jött. Kihalásztam onnan a készüléket, feloldottam a zárat és megnyitottam a kis fehér borítékot.

Feladó: Harry

Fél hatra ott vagyunk a kávézónál, remélem nincs még terved holnapra. ;) xx H

u.i.:Ugye, 37-es a méreted?

Már másodszorra olvastam át az utóiratnak szánt kérdést, mire megértettem mit kérdezett. Bepötyögtem neki a rövid választ, majd ledobtam az ágyamra a telefonomat. Igaz, fúrta az oldalamat a kíváncsiság, de mégsem kérdeztem rá, egyrészről nem szeretném elrontani a meglepetés, másrészről pedig, holnap ki fog derülni. Az már csak egy bónusz, hogy el sem mondanák. Ezután felkaptam az eddig ágyamon pihenő pizsamámat, kilestem az ajtómból és látva, hogy a fürdő ajtaja nyitva van, kapva az alkalmon, beslisszoltam. Az ajtót rögtön kulcsra is zártam, a nyirkos ruháimat pedig lehámoztam magamról. A sajátjaimat kiterítettem száradni a mosógép tetejére, Harry lila pulcsiját pedig a mosógépbe száműztem egy rövid programra. Beszálltam a kabinba, megengedtem a meleg vizet és egy kis tusfürdőt nyomtam a tenyerembe.Végig vittem magamon, majd miután az összes illatos fehér hab lefolyt rólam, kezelésbe vettem a hajamat is. Miután késznek mondható lettem, magam köré csavartam a törölközőmet, a vizes hajamat pedig egy kontyba, felkötöttem a fejem tetejére. Felkaptam magamra a pizsamámat, megtöröltem a a hajamat, kifésültem belőle a gubancokat, és a hajszárító segítségével rendbe hoztam. A fogaimat gyorsan végig mostam, majd elfordítottam a biztonságot nyújtó kis kulcsot a zárban és kiléptem a még kissé párás helyiségből. Fáradtam végig csoszogtam a szobám felé vezető rövid úton, ahol felkaptam az íróasztalomról a laptopomat és azzal együtt mentem az ágyamba. Szokásomhoz híven, most is böngésztem a neten még egy kicsit elalvás előtt. Elolvastam vajon miért nem házasodik még össze Angelina Jolie és Brad Pitt, Lindsay Lohan, hogy bulizott és hogyan szívja most ennek a levét a bíróságon.Tömérdek ehhez hasonló, másoknak talán érdekes cikkek sokasága tűnt még fel, de mielőtt még egybe belefogtam volna, lecsuktam a gépem tetejét, letettem az ágyam melletti asztalra és álomra hajtottam a fejemet.

                                                                       ~*~

Nincs is szebb keltés, mint amikor egy "pehely súlyú" gyerek a hátadra mászik és úgy próbál felkelteni. Na de még ha mászott volna, de nem ez az állat rám ugrott, csoda, hogy van még épp bordám. Most vissza sírom az idegesítő madarak korán reggeli csicsergését vagy a nap retina égető sugarait, amik beszűrődnek a rosszul elhúzott függöny miatt.

-Jó reggelt egyetlen nővérem! Hogy aludtál?-kérdezte a hátamon bakkecske módjára ugráló öcsém.

-Bradley, húzz innen.-nyökögtem a párnámba.

-De Benny még alszik, azt hittem felköltjük együtt.-nyávogott.

-Szállj le a hátamról.

-Hallod mit mondok?

-Itt szuszogsz a nyakamba, nehéz lenne nem meghallani.-nyökögtem tovább, mire volt kegyes leszállni rólam.-Van már terved vagy ezt csak most találtad ki?

-Még szép, hogy van tervem. Arra gondoltam, hogy én elindítom az egyik dalt a telefonjáról max hangerőn, te pedig leöntöd egy vödör vízzel.

-Honnan szerezzek én vödröt?

-Jó lesz egy lábas is, csak gyere már!-nyávogott.

Miután látta, hogy a szavai nem hattak meg, lemászott mellőlem az ágyról és az eddig békésen lógó kezemet megragadva, erőteljesen húzni kezdett. Mielőtt kitépte volna tövestül a karomat, inkább annál a verziónál maradtam, hogy magam kászálódok ki. A kezemet még mindig fogva kivezetett a folyosóra, ahol elváltak az útjaink. Ő Benny szobájába ment a telefonjáért, én pedig a konyhába.Lecsoszogtam a lépcsőn és a  korábban rejtekhelyként szolgáló edényes szekrényből kivettem egy nagyméretű tálat, és a csapnál engedtem bele egy kis vizet. A hideg folyadékkal teli műanyaggal fel egyensúlyoztam az emeletre, egészen a bátyám szobájáig. Bradley már ott várt az ajtaja előtt, a telefonjával a kezében. Kiválasztotta a lejátszási listáról a Barbie-girlt (?), elszámolt a kezén háromig és egyszerre törtünk rá szeretett bátyánkra. Amint meghallotta az idegesítően hangos dallamot, szemei egyből kipattantak és ijedtében lebukfencezett az ágyáról. Bradley intett, hogy eljött az én időm, így odalopakodva ráöntöttem Bennyre a tálam tartalmát. A hirtelen csapástól olyan hamar lábra állt, hogy elmenekülni sem volt időm előle, így a derekamnál fogva ledobott az ágyára. A következő áldozata az öcsénk volt, aki annyira el volt foglalva a táncolással a Barbie-girlre, hogy észre sem vettem a rá leselkedő veszélyt. Pár perc után már ő is a bátyánk karjaiba volt, de heves tiltakozása ellenére, Benny nemes egyszerűséggel rám dobta.

-Te idióta, muszáj volt ezt?-kiáltottam, de a végére elhalkult a hangom.

-Legalább puhára estem.-vigyorgott rám Bradley.

Benny idő közben kikapcsolta a telefonjából szűrődő zajt, és összeszűkített szemekkel méregetni kezdett minket.

-Haragszol?-kérdezte Bradley.

-Dehogy is, imádok így kelni. Hatásos.-flegmázott Benny.

-Ne haragudj Benny, Mandy nem gondolta, hogy ennyire meg fogsz haragudni.-hajtotta le drámaian a fejét.-Nagyon meggondolatlan és felelőtlen, igaz kisasszony?

-Kend ám rám, nem is én találtam ki. Ha rajtam múlt volna, most fordulna a másik oldalára hangosan horkolva.-forgattam meg a szememet.

-És még hazudik is, most nézd meg!

-Bradley ne erőltesd, tudom, hogy te voltál.-nevetett Benny.

-Próbálkozni  lehet.-dúrcáskodott.

Erre Benny elismerően bólintott egyet, majd feltápászkodott az ágyáról és kiment a szobájából. Követve a példáját, mi is elhagytuk a helyiséget, én a saját szobámba, az öcsém pedig a földszintre. Amint beértem, a szekrényemhez sétáltam valami ruha után kutatva. Az időt elnézve, ma sem volt valami napsütéses, így egy piros kockás ing, alá egy fehér Vans feliratú fekete póló és egy csőgatya mellett döntöttem. Előhúztam a szekrény legaljából a piros Converse cipőmet, kikészítettem, majd a fürdő szobába mentem. A hajamnak nevezett szénaboglyát egy fésűvel rendbe raktam, majd bedugtam a göndörítőt melegedni. A szememet kihúztam fekete szemceruzával, a szempilláimat bepörödörtem szempillaspirállal és az ajkaimra egy kevés szájfényt kentem. Miután a göndörítő kellően felmelegedett, kezelésbe vettem a tincseimet. Mikor a hajamat elfogadható állapotba tudtam hozni, kihúztam a segítőmet a konnektorból, és összeszedtem a cuccomat a tükör előtti polcról. Vissza ballagtam a szobámba, felkaptam a lábamra a cipőmet, egy táskába bedobáltam minden szükséges cuccomat és a folyosó felé vettem az utamat. Lerobogtam a lépcsőn, a konyhában Benny épp a reggelijén nyammogott, míg Bradley valami mesét nézett a TV-ben.

-Kérsz valamit enni? Van még rántotta.-mondta Benny, mikor beléptem hozzá.

-Nem, köszönöm. Eszek majd a kávézóban.-mondtam.-Amúgy, nem láttál egy lila pulcsit a fürdőszobában? Tegnap betettem a mosógépbe, de most nincs ott.

-Az amelyik tegnap volt rajtad mikor hazajöttél? Öö..Azt hiszem apa reggel behajtottam a szekrényembe, azt hitte, hogy az enyém.-rántott vállat

-Oké, köszi.

Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, végig a folyosón Benny szobájáig. Benyitottam, és kikerülve a földön heverő párnákat, elszambáztam a szekrényéig. Amint kinyitottam, rögtön meg is akadt a szemem a fehér felirattal ellátott lila pulcsin a legfelső polcon. Nyújtózkodtam egy darabig, míg végre le sikerült imádkoznom a pulóvert ami sikeresen a fejemre esett, így szétesett a gondosan összehajtott állapotából. Átdobtam az alkaromon, és magamhoz szorítva indultam ki a szobából. Leszaladtam újra a lépcsőn, elköszöntem az itthon maradt testvéreimtől, és kiléptem London zajos utcájára. Kisétáltam a kapun, onnan pedig a kávézó volt a célom. Egy bő 10 perces séta után meg is érkeztem újdonsült munkahelyemre, ahol rögtön megpillantottam a most kivételesen szemüveges Janet.

-Szia!-ölelt meg barátnőm, miután meglátott.

-Szia, veled meg mi történ?-kérdeztem a szemüvegre célozva.

-Keyla eldugta a kontaklencse-tartó tokomat, így jöhettem pápaszemben. Nagyon rosszul áll?

-Dehogy is! Honnan veszed ezt?

-Lenna reggel megijedt, amikor beléptem a konyhába.-dünnyögött.

-Ne foglalkozz vele! Szerintem jól áll neked, és okos hatást kelt.-kacsintottam.

-Én okos is vagyok!

-Persze, hogy az vagy. Te oxfordi zseni.-öleltem magamhoz.

Az ölelkezésünknek hamarosan vége szakadt, ugyanis a hátunk mögött egy öltönyös krapek türelmetlenül szólogatta Janet, mire ő szemforgatva odament hozzá és egy nőies, egyben udvarias 'Mi van?'-nal reagált. Hagyva a jelenetet, sarkon fordultam és az öltözőhöz siettem. Felkötöttem lófarokba a hajamat, a piros favágó inget és a fekete pólót lecseréltem a kávézó emblémájával ellátott egyenpólóra, végül a cipőmet is átvettem. A cuccaimat betettem a szekrényembe, majd kisiettem az öltözőből.

                                                                          ~*~

A nap végén szinte már megszállottan figyeltem az órát, mikor üt a nagymutató pontosan fél hatot. Sajnos itt is előírás, mint minden munkahelyen, hogy pontosan zárjunk, ahogy az is, hogy amíg le nem telik az idő, a kedves vendég addig tartózkodhat itt, ameddig akar. Már csak egy férfi ült a 3.-as asztalnál, és halál nyugodtan szürcsölgette a kávéját.

-Ha nem issza meg egy percen belül, én magam öntöm le a torkán.-suttogta a fülembe Melissa.

A mutató most már hajlandó volt felet ütni, és mintha a pasi kiszámolta volna mikor van zárás, azon nyomban felállt a székéből, és a kasszához sétált. A kezembe nyomta a kávéért fizetendő fontokat, majd szép estét kívánva kilépett az ajtón. Mintha puskából lőttek volna ki, úgy rohantam az öltözőbe, a szekrényemhez. Kikaptam belőle cuccaimat, majd rögtön át is átvettem őket. A cipővel sem tettem másképp, majd elpakoltam a dolgaimat, Harry pulcsiját az alkarom felett átdobtam. A hajamból kivettem a hajgumimat, elköszöntem Melissától és  azon nyomban kiléptem a kávézóból. Amint kiértem rögtön megpillantottam egy sötétített ablakú,fekete Range Rovert, ami épp akkor parkolt le az út szélére. Ahogy leállt a motor, a vezető ülés felöli ajtó kinyílt és kipattant belőle a göndörhajú, széles mosolyú barátom. Ezután kinyílt mögötte még egy ajtó, amiből Niall és Louis ugrott ki, szó szerint. Majd őket követte Liam, aki már eleve úgy szállt ki, hogy szidta a 2 fiút, amiért nem bírtak egész úton nyugton maradni, majd Zayn, aki ezen a kis jeleneten nagyokat kacagott.

-Szia Mandy!-kiáltott ugrándozva Niall.

-Niall, ne kiabálj már, a fél város hallja, hogy megjöttünk!-vetett rá szigorú pillantást Liam.

A szöszi elengedte a füle mellett Liam felszólítását, és csak, hogy még jobban idegesítse, hangosabban kezdett kiabálni. Ezután Louis hirtelen elhatározásból, felém kezdett el futni, majd elém érve elkapott a derekamnál fogva és megpörgetett a levegőben, de úgy, hogy közben a szuszt is kiszorította belőlem. Őt követte Zayn, majd Liam és Niall. Az ölelés osztásba a legutolsó Harry volt, és miután Niall letett a biztonságos talajra, ugyanis Louis-hoz hasonlóan ő ringispílt játszott, esélye volt elém lépni.

-Szia.-mosolygott rám Harry, majd nagyra nyitott karjaiba befészkeltem magam.

-Szia Harry.-motyogtam a mellkasába.

-Az ott az én pulcsim?-kérdezte a lila ruhadarabra tekintve, miután elengedett.

-Igen, visszahoztam. Köszönöm.-adtam át neki.

-Nincs mit.-mosolygott rám.

-Menjünk már!-kiáltozott mostmár a kocsiból (?) Niall.

-Majd ha Rómeó befejezte.-szólalt meg Zayn.

Erre Harry egy szemforgatással reagált, majd megfogta a kezemet, és az autóhoz vezetett. Úriember módjára kinyitotta nekem az anyós ülés felőli ajtót, megvárta míg beszállok rajta, majd be is csukta utánam.

Megkerülte az autót, majd az ő oldalára érve bepattant a mellettem lévő vezető ülésbe és beindította a járművet. Amíg ki nem hajtottunk az utcából, érdekes módon mindenki csöndbe volt,természetesen Niall kivételével, aki vígan ugrált az ülésén, mindenféle gyerek dalokat énekelve. Egy idő után Louis is beszállt az éneklő, addig 1 személyes táborba, majd ezt a tevékenységet megelégelve Liam, megkockáztatta leállítani őket.

-Beszerzünk nektek egy gyerek ülést, ha nem tudtok nyugton maradni.-fogta meg Liam a mellete lévő szöszi karját.

-Zöldet kérek.-ugrándozott tovább Niall.

-Hagyd, ugráljon csak. Majd kifárad előbb-utóbb.-legyintett Zayn.

-Niall? Louis még csak-csak, de Niall?-nevetett Harry.

-Van benne igazság.-nevetett Liam.

Ezután a mögöttem lévő ülésről egy hatalmas koppanás hallatszott, utána pedig egy fájdalmas kiabálás. Majd ezt igen csúnya igék és anyázások követék ugyan attól az embertől.

-Látod, én mondtam, hogy ne ugrálj!-mondta Liam, a karját fájlaló Niallre meredve.

-Utálom amikor ezt mondod.-dünnyögött.-Zayn, puszild meg!-nyújtotta a könyökét a kreol barátunk felé.

-Majd Liam, ő itt a 'Felelősség teljes apuka'-vitte le a hangját Liamet utánozva az utolsó szavaknál Zayn.

-Liam, mennyire csúnya? Be fog gyógyulni?

-Mutasd, hadd nézzem!

Niall levette az addig magán tartó vékony pulóverét, és Liam arcába nyomta a fájó területet. Dr. Payne először elszörnyedve bámulta a szöszi könyökét, majd vicces arckifejezéseket vágva, megállapította a csúnyaság mértékét. Azután komoly tekintettel Niall felé fordult.

-Sajnálom, de ezt...Amputálni kell.-röhögte el magát Liam, majd dominó szerüen mindenkiből kitört  a nevetés, kivéve a "harci sérült" Horant.

-Tényleng?-kérdezte.

-I-igen, utána elküldünk fül-orr gégészetre is, hogy megnézzük nem-e szenvedtél káros lábdaganatot.-mondta, illetve csak nyökögte Zayn a nevetéstől fuldokolva.

-Ugye nem?-hajolt előre hozzám az ijedt szöszi.

-Persze, hogy nem.-nevettem.-Csak hülyéskednek.

-Biztos?

-Teljesen.

Nyugtatás képpen nyomtam egy puszit az ugrálástól kipirult arcára, mire az eddig bent tartott levegőt kifújta, és halvány mosollyal az arcán, vissza ült eredeti helyére.

- Amúgy hova megyünk?-kérdeztem, miután a fiúk abba hagyták a nevetést.

-Zayn nem vagy éhes?-terelte rögtön a témát Louis.

-Nem, nem rég ettem.-válaszolt.

-Harry, tankoltál?-kérdezgetett tovább.

-Igen Lou, van elég benzin.

-Na és Liam...

-Ha megvolt az ellenőrzés, elmondhatnád neki hova visszük.-szólt közbe nevetve Liam.

-Egy helyre, ami olyan fantasztikus és olyan titkos, hogy nem lenne szabad elárulnom neked.-suttogott Louis Gollamosan.-Mordor-hegyére viszünk, a drágaságom után kell Harrynek ugrani..

-Miért nekem?-kérdezte rögtön a göndör.

-Oké, köszönjük Gollam a remek alakítást, de nem sajnos nem oda megyünk.-mosolygott Zayn.

-Samu, te áruló!-mutogatott rá Lou.

-Narniába!-kiáltott Liam.

-Roxfordba!-folytatta Zayn.

-Írországba!

-De Niall, Írország valóságos hely, nem kitalált. Még csak nem is mesebeli hely.-szólt Louis, még mindig elváltoztatott hangon.

-Nekem az.-húzta ki magát Niall.

-Bowlingozni viszünk.-jelentette ki nevetve Harry.

-Most elárultad a nagy titkot! Misztikus helyre akartuk vinni, te meg itt GPS-t játszol.-nyafogott Louis.

-Nem is játszottam GPS-t.-húzta fel az orrát Harry.

-De, mert elmondtam, mi van innen a legközelebb.-dőlt hátra sértődötten a navigátorunk.

-Én az északi-sarkra mentem volna, a Télapóhoz.-mondtam.

-A Télapó létezik!-kiáltott Zayn.

-Dehogy létezik!-nevetett Niall.

-Csitt, te gonosz kis manó.-mondta Liam.

Ahogy Liam ezt kimondta, az autó meg is állt egy hatalma 'Bowling' felirattal ellátott épület előtt. Kerestünk egy parkoló helyet, majd sorra szálltunk ki az autóból. Zayn rögtön be is szaladt az épületbe és őt követően mi is beléptünk a helyre, majd megpillantottuk az épp felénk futó kreol barátunkat.

-Elintéztem mindent.-jelentette ki lihegve, majd intett, hogy kövessük.

-Kibéreltünk egy termet, hogy senki ne zavarjon minket. Csak leellenőrizte minden rendben van-e.-magyarázta a mellettem jövő Harry.

-Nem akarod, hogy a rajongók zavarjanak vagy...-de a mondatomat nem tudtam befejezni, mert azonnal közbe vágott.

-Nem, dehogy is. Imádjuk őket, csak nem szerettük volna, hogyha az utálkozó rajongók kipéciznének maguknak és, hogy rosszalló üzeneteket kapjál.. Persze előbb-utóbb ki fog derülni, csak még nem akartuk ilyen korán.

Erre én egy bólintással reagáltam, majd folytattuk Zayn követését. Út közben megállított minket egy férfi, egyenként kezet fogott velünk, majd Liam kezébe nyomott egy dobozt és tovább engedett minket.

-Ő volt a tulaj.-magyarázta Niall.

Hamarosan beértünk egy hatalmas terembe, és rögtön helyet is foglaltunk az egyik bézs színű bőr kanapén. Liam kibontotta a dobozt, és felfedve a benne rejlő kincset, mindegyikünk kezébe nyomott egy pár tornacipőt.

-Öm..Liam, azt hiszem rossz cipőt adtál.-szóltam oda neki, tekintve, hogy a lábbeli majdnem leesett a helyéről.

-Most vagy a cipő kicsi, vagy a lábam batári nagy.-jelentette ki a cipőt méregetve Louis.

-Cseréljétek ki.-nevetett Niall.

-Hogy cserélhetted össze a kettőt?-csodálkozott Zayn.-Mandyé olyan, mint Törpilláé, Louisé pedig, mint a Jetié.-nevett.

-Héé!-játszotta a sértődöttet a Jetinek kikiáltott barátunk.

Lekaptam a lábamról a majdnem kétszer akkora cipőt,  míg Louis küszködött a cipőlevételel. Miután arra jutott, hogy ez egyedül nem fog menni, felrángatta az addig ülő helyzetben lévő Harryt, aki nemes egyszerűséggel, lerántotta barátja lábáról a lábbelit.A másik lábával már könnyebb volt a helyzet, így perceken belül a magam lábán tudhatta a fehér Converest.

-Louis, most biztos, hogy a lábad hatalmas méretéhez szabott cipő van rajtad?-kérdezte Zayn.

-Nem, ez most Lux-é.-forgatta meg a szemeit.

-Akkor osszuk el a csapatokat.-csapta össze a tenyerét Liam.

-Mandy, te Louis-val és Niall-vel leszel.-mondta Zayn.-A többiek pedig velem.

Az első színpadra lépő páros a Louis vs. Liam volt, ahol a győztesként, a fent maradt 3 bábujával Liam jött ki. Ezután a következő gurítás következett, majd még egy és végül a végső.

-Tomlinson koncentrál, vajon elgurítja még ma azt a golyót? Kiderül, ha továbbra is minket néznek, rövid reklám és jövünk vissza.-közvetített Niall.

Louis felváltva nézte hol a pályát, hol a golyót, de még sem dobta még el. Aztán megakadt a tekintete a ledöntésre váró bábukon. Letette az addig nagy becsben tartott bowling golyót, és a pályán, kúszva próbálta megközelíteni a mozdulatlan tárgyakat.

-Te meg mit csinálsz?-kiáltott oda neki Harry.

-Megkérdezem őket miért nem hajlandóak ledőlni nekem.-kaptuk meg a választ.

Liam a fejét rázva odament Louis-hoz, aki addigra szóba elegyedett a fehér bábukkal. 5 percig kérlelgette Liam, hogy álljon fel a bábuktól és hadjon fel az elméletével, miszerint azért nem dőlnek le a bábuk, mert pikkelnek rá. Louis sértődötten, de felállt a beszélgető pozíciójából és visszament a korábbi álldogáló helyére. Felkapta a földről a golyóját, és egy jól beállt mozdulattal el is gurította azt. Lehet, hogy a bábukkal folytatott beszélgetés csodákra volt képes, ugyanis egytől-egyik eldőlt az összes, mire Louis örömtáncba kezdett Niall-vel. Gratuláció képen, mikor visszaült megöleltem egy puszi kíséretében.

A következő páros a Zayn vs. Niall volt,ami már úgy kezdődött, hogy Niall-nek kellett egy kis segítség, hogy felemelje a kemény játékeszközt.

-Lehetne egy kicsivel könnyebb.-jelentette ki, miután Zayn segített neki felemelni az egyik golyót a helyéről.

-Súlyzózhatnál.-nevetett.-Puhány nudli.

Niall erre szúrós tekintettel kezdte méregetni Zaynt, és elgurította bizonyítás képpen a golyóját. Látni kellett volna Zayn arcát, amikor látta, hogy a 'puhány nudli' ledöntötte az összes bábut, de ebből sajnos kimaradam, mivel pont háttal volt nekem. Ezután Zayn-nek sikerült ugyan ezt az eredményt elérnie, aminek szöszi barátunk már nem annyira örült. Ezután jött még egy menet, majd a következő és végül az utolsó. Az eredményünk ebben a körben végre kiegyenlítődött, így a nyerés vagy a bukás rajtam állt.

Igazából életembe ha egyszer volt bowling pályán, az is csak azért mert apa és Jane apja haverok, ezért 13 évesen elhoztak minket egy ilyen helyre. Nem játszottunk, csak néztük ahogy az apák versenyeznek egymással, meg persze beszélgettünk milyen helyes a szomszéd box sráca.

A gondolat menetemből Niall hangja zökkentett vissza, ahogy sok szerencsét kívánva a pályára tessékelt. Harry már ott a golyóval a kezében, így gyorsan felkaptam az egyiket, és a kiinduló ponthoz sétáltam.

-Hölgyeké az elsőbbség.-mondta felém fordulva Harry.

Felkészülve a gurításra, hátra lendítettem a karomat, majd egy íves mozdulattal  útjára engedtem a kerek labdát. Sajnos a gurítás nem úgy sikeredett, ahogy elterveztem, ugyanis amint elengedtem rögtön kigurult a pálya szélére. Ahhoz képest, hogy ez volt az első, szerintem már az is haladás, hogy eltudtam lökni. Harry látva "kivételes" bowling tudásomat, letette a maga bábu döntő segédjét a földre, és átjött az én térfelemre.

Elvett az egyik golyót a sok közül, és azzal a kezében lépett elém.

-Jól sejtem, hogy ez volt az első?-mosolygott.

Válaszképpen csak bólintottam, mire letette elénk a golyót, és kezet fogott velem.

-Ez még mindig szebb amit én műveltem.-nevetett.-Hátra felé löktem, neki az asztalnak, aminek a tartalma rá is esett Gemmára. Az asztalt és károkért kért pénz, történetébe inkább már nem is fognék bele.

-Azt is mond el, mit kiabált egész úton hazafelé menet!-kiáltott a háttérből Zayn.

-Harry te szerencsétlen, ez volt a kedvenc blúzom!-vitte fel a hangját, a nővérét utánozva Harry.

Elnevettem magam az emlék hallatán, majd Harry lehajolt a földön pihenő játékért, és felém nyújtotta.

-Gyere, fogd meg. Megmutatom, hogy kell.

Elvettem tőle a kemény tárgyat, majd ő is ugyan ezt tette egy másik golyóval, és mellém állva tanítani kezdett.

-Először is hajol egy kicsit lejjebb, így könnyebben fog menni az elgurítás, majd a karodat, amivel a golyót fogod, tartsd egyenesen, majd ebben az egyenes állapotában hajlítsd feljebb és végül gurítsd el.

A tanárom véghez vitte ezt a feladat sort, és sikeresen ledöntötte egytől-egyik a bábukat. Törekedve Harry szavaira, megtettem ezeket és végkifejlet most sem az lett, amit szerettem volna. Harry elvett egy golyót a tartóról, majd azzal mögém lépett.

-Várj megmutatom.-mondta.

Levezette a kezét az enyém mellé, a másikkal pedig a derekamnál fogva tartott. Az egyik szabad ujjával a kezemet finoman oda nyomta a hideg tárgyhoz, és ugyan ezt az ujját pedig a csuklóm köré fonta. Lejjebb hajoltunk, majd lendítette a kezét, ez által az enyémet is. Végül egy laza mozdulattal útjára engedte a golyót a bábuk felé vezető úton, és néztük, ahogy a kemény tárgy letarolja az összeset. Ezt látva örömömben Harry nyakába ugrottam, ő pedig meg is pörgetett a levegőben. Még hosszú percekig öleltük egymást, mire a hátunk mögött ujjongató csapattársaim elhúztak tőle. Niall felkapott a hátára és körbe rohant velem a pályán. Kb. az ötödik körnél, úgy döntött, hogy inkább le tesz a földre, és leül a kanapéra, mert elmondása szerint elszédült a nagy futkározásba. És miután Louis gratuláció képpen puszit nyomott az arcomra, leült a mellette fetrengő szöszi mellé és folytattuk a játékot.

A játszma eredménye végül is döntetlen lett, de nem bánta egyikünk sem, hiszen elnézve őket, nagyon is örültek az eredménynek. Talán fogadtak, hogy a vesztes otthon elmosogat, vagy egy hétig takarítják a győztesek szobáját? Az biztos, hogy ezt ma már nem fogom megtudni...