5.rész

Sziasztok! :D

Meg is hoztam a következő részt. :) Először is szeretném megköszönni a feliratkozóknak, hogy itt vannak, mert sok erőt adott az, hogy van aki szereti és olvassa a történetemet.És a több, mint 480 (!) oldalmegtekintést.:D Még azt szeretném elmondani, hogy a részeket igyekszem időben megírni és felrakni, csak ugye, mint ti is tudjátok elkezdődött a suli és tanulnom is kell, ezért megpróbálom minden héten vasárnap hozni nektek az új részeket. Annyit kérhetek, hogy valami visszajelzést adtok, hogy milyen lett a rész? Kérlek pipáljatok vagy kommenteljetek.:)) Még annyit, hogy a chatet már elkezdtem csinálni, és remélhetőleg nemsokára kint is lesz.

Remélem tetszeni fog: Eleanor xx

-Srácok, ne engedjük őket onnan még ki?-kérdezte Liam, miután a fiúk kikáromkodták magukat.

-Szerintem még ne, olyan szép ez a csend.-nevetett Niall.

-Akkor úgy kérdezem, hogy nem telt még le a fél óra?

Liam meg sem várva a választ, felbaktatott a lépcsőn és egy kis kulcszörgetés után kinyílt az ajtó.

-Először menj ki te, utána megyek én is.-mondta Harry.

Bólintottam, majd a bal lábamat átemeltem Harry felett és négykézláb kimásztam a lépcsőre. A lábam teljesen elzsibbadt, de Liam segítségével talpra tudtam állni. Hamarosan Harry is kikecmergett, felállt mellénk és, mint az öreg nénik, elkezdte fájlalni a hátát. A többi fiú ezt a produkcióját hatalmas nevetéssel díjazta.

-Megmasszírozzam a hátát Mr.Styles?-kérdeztem a nevetéstől fulladozva Zayn.

Erre Niall az eddiginél is hangosabban kezdett kacagni, amiből ragadt át rám is. Harry felegyenesedett a Quasimodo-pózból és szúrós szemekkel nézett Louis és Niall felé.

-Hazza, ne nyomasd a Jedi-nézésed! Kiráz tőle a hideg.-komorodott el Niall.

Elengedve a füle mellett Harry a megjegyzést, tovább szórta a szemeivel a villámokat a két srác felé. Louis hátrálni kezdett az ajtó felé, majd ki is rohant rajta Niall-vel a nyomában. Harry utánuk iramodott, majd maga után jó hangosan be is csapta az ajtót. Épp, hogy kiment a konyhából hangos csörömpölés hallatszott és egy reccsenés ami azt jelezte, hogy valamit odakint eltörtek. Liam ijedten felkapta a fejét, és ki futott a helyiségbe, velünk együtt. A konyha padlón hevert pár serpenyő, egy törött váza és néhány kanál.

-Nee! Megölték Edgart!-kiáltott Liam, majd a kanalakat kikerülve a földre rogyott a kék maradványokhoz.

-Liam, haver ez csak egy váza volt.-mondta neki Zayn.

-Ő nem csak egy váza, érzelmi értéke volt. Olivia nénitől kaptam.-ölelte magához a kerámia egy töredékét.

-Jaj Liam, annyira sajnálom. Ki volt Olivia néni?-guggoltam le hozzá.

-A régi szomszédunk.-felelte Liam.

Ezután elengedte Edgar egyik darabját, felállt a földről és intett Zayn-nek, hogy ő is álljon mellénk.

-Zayn, mondanád a gyászbeszédet?-kérdezte "szipogva" Liam.

-A vázádnak?-kérdezte Zayn, mire Liam bólintott és a kék darabkákra meredt.

-Edgar, különleges váza volt. Már csak azért is, hogy ilyen sokáig bírta épségben ebben a házban.Kék volt, és törékeny. Lelkileg és fizikailag is, ami most meg is mutatkozott.-fojtott el egy mosolyt.-Mindig jó volt hozzánk, sosem mondott ellent, habár nem is tudott volna.

Liam szigorú pillantást vetett rá, mire Zayn újra felvette a komoly arcát és folytatta.

-Hölgyem és uram, ma azért gyűltünk össze, hogy végleges búcsút vegyünk Liam szeretett kerámiájától: Edgartól, a vázától. Nyugodjon a kukában.-fejezte be.

A megindító gyászbeszéd után Liam hozott egy seprűt, és egy lapátot, majd elkezdte felsöpörni Edgar "tetemeit". Zayn összeszedte addig a serpenyőket, és a helyére rakta őket. Felkapkodtam a földről a kanalakat, Zayn megmutatta hol tartják az evőeszközöket, így beraktam őket a helyére. Ezután a tolóajtó kinyílt, és Niall rontott be, utána Louis loholt, és Harry volt a sereghajtó, egy serpenyővel a kezében. Az asztal körül kezdtek el kergetőzni, majd miután ebbe belefáradtak a két jómadár megállt az asztal egyik oldalán, Harry pedig a másikon.

-Egy őrült csöves üldöz minket egy serpenyővel, valaki hívja a Nando's-t!-kiáltott Louis, és kimenekült a konyhából.

Egy hatalmas nevetésben törtünk ki Zayn-vel, mire Niall arcára kiült egy kérdőjel. Harry kihúzta az egyik széket az asztal alól, majd lehuppant rá és fáradtan kifújta a levegőt.

-Miért a Nando's-t hívjuk? Miért nem Schwarzeneggert vagy a Pókembert?-kérdezte Niall.

-Megdobáljuk csirkével!-kiabált a ház valamelyik szegletéből Louis.

Ezután Harry felállt a székről, a földre tett serpenyőt újra a kezébe kapta és kihúzta magát.

-Rendben Horan, kapsz két másodperc előnyt.-mondta Harry.

Niall kifutott a helyiségből, és Louis nevét kiáltozva fejvesztve menekült, Harry elől. Addig Liam, Zayn és én át telepedtünk a nappali kanapéjára. Az emeletről folyamatosan ajtócsapódás, lábdobogás és női sikolyok(?) halladszódtak le. Na meg persze az a pár nem túl szép szó, ami elengedhetetlen volt számukra futás közben. Egy kicsit emlékeztetett ez a szituáció a tegnap esti kergetőzésünkre a bátyámmal. Csak akkor mi üldöztük Bradleyt, és nem volt a kezünkben semmijen konyhai eszköz. Nem sokára Louis robogott le a lépcsőn, és rögtön mögötte Niall. Berohantak a konyhába, a hűtő melletti ajtót kinyitották, azaz feltépték és bemenekültek rajta. Ezután Harry alakja jelent meg a lépcsőn, és felénk vette az irányt.

-Mandy..segítenél..nekem?-kérdezte, levegőért kapkodva.

-Persze.-válaszoltam és felálltam a fotelből.

Benyitottunk a konyhába, és a hűtő melletti ajtó mögött rejlő folyosó felé vettük az irányt.

-Louis, sötét van és büdös! Tudod, hogy klausztrofóbiás vagyok!-hallottuk meg Niall hangját A szekrényből.

-Bocsi. De, Niall, nyugodj már meg.-mondta neki Louis.

-Éhes vagyok!

-Te mikor nem?

-Hozz valamit enni!

-Dehogy hozok, Harry lecsapja a fejem.-szólt Louis.

-Ezt az áldozatot hozd meg értem!

-Nem.

-Nem mondom meg, hogy te törted el Edgart.-nevetett Niall.

Ezután kinyílt a kis nyikorgó ajtó, és Louis mászott ki belőle. Fel állt, és ő is elkezdte fájlalni a hátát.

-Na, többet be nem mászok ide! Öreg vagyok én már ehhez.-dünnyögte, majd megfordult, így szembe találta magát velünk.-Harry, fáradt vagyok, nem fogócskázzunk többet.

-Köszönöm.-szólt megkönnyebülten.-Szedd ki onnan Niallt is.

Majd Harry-vel sarkon fordultunk, visszamentünk a konyhába. Megfogta a kezem és a tolóajtóhoz húzott, onnan pedig a kertbe. Odasétáltunk a grillsütőhöz, az egyik kinti fehér asztalról felkapta a használati útmutatót és tanulmányozni kezdte. Egy darabig csak a homlokát ráncolt, majd arra a döntésre jutott, hogy inkább segítséget kér.

-Liam! Kijönnél egy kicsit?-kiabált be a házba.

Pár percre rá, mind a négy fiú kiáramlott a kertbe és Louis arcán felfedeztem egy elég furcsa vigyort.

-Miről maradtam le?-kérdezte, de először nem értettem.

Zayn biccentett egyett a kezünk felé, mire rájöttem, mit takart Louis kérdése. A kezeink még mindig egymásba voltak gabalyodva, amit ha Louis nem szól, talán fel sem tűnik. Éreztem, ahogy az arcomba vér áramlik, és kissé félénken, de elengedtem Harry kezét. Ezután a nagy grill szakértő hozzánk sétált Liam személyében. Zayn beszaladt a konyhába, Niall leült egy kinti székre, Louis pedig folytatta azt a tevékenységét, amit akkor hagyott abba, amikor megérkeztem. Magyarán újra elkezdte a zsonglőr akcióját az almákkal. Liam összerakta a grillezőt működőképesre, Zayn kihozta bentről a húst, és elkezdték a sütögetést. Leültem az egyik műanyag székre, és onnan néztem a többieket, ahogy a nagy sütő tudományukkal Gordon Ramsay-t játszanak.

-Mi lenne ha addig csinálnánk valamit? Énekelhetnénk a grillsütő mellett.-vetette fel az ötletet Niall.

-Azt nem tábortűz mellet szokás csinálni?-nevettem.

-Most sajnos csak a sütő mellett tudunk énekelni, de az is romantikus, a maga módján.-nevetett velem, majd felállt a székéből, és bement a házba.

-Úgy is megígérted, hogy megmutatod hangosabban az ének tudományodat.-kacsintott rám Harry.

Nem sokára Niall is megérkezett a gitárjával, és felrakta az asztalra. A székeket Harry-vel lerakták kör alakban, Liam és Zayn lezárták a sütő tetejét. Mindenki elfoglalta a helyét egymás mellett, személy szerint Niall mellett Zayn, majd Louis, én, Harry, és Liam. Niall felkapta a gitárját az asztalról, és az ölébe tette.

-Oké Mandy, ismered a One Thing-et?-kérdezte Zayn.

-Igen.-válaszoltam.-De nincs túl sok hangom.

-Én már hallottam, szerintem gyönyörű.-mondta hatalmas mosollyal az arcán Harry.

-Szeretnél egyedül énekelni vagy inkább valakivel együtt?-kérdezte Liam.

-Inkább énekelek valakivel együtt.

-Oké, akkor Niall-vel és Zayn-vel.-mondta.

-Akkor kezdhetjük?-szólalt meg Niall, és elkezdte játszani a dalt.

-I've tried playing it cool, but when I'm looking at you. I can ever be brave, cos you make, my heart race.-kezdte Liam.

-Shot me out the sky.-kezdett bele Harry.-You're my kryptonite, you keep making me weak, yeah frozen and can't breathe.

-Something's gotta give now, cos I'm dying just make you see.-énekeltük Zayn-vel.-That I need you here with me now, cos you you've got that one thing.

-So get out, get out, get out of my head anf fall into my arms instead. I don't, I don't, I don't know what it is. But I need that one thing and you've got that one thing.-hangzott egyszerre.

-Now I'm down in the wars.-énekeltük Niall-vel.-But you don't notice at all. That I'm going out of my mind, all day and all night.

-Something's gotta give now, cos I'm dying just to know yout name and I need you here with me now. Cos you've got that one thing.-folytatta Louis.

-So get out, get out, get out of my head and fall into my arms instead. I don't, I don't, I don't know what it is. But I need that one thing and you've got that one thing. So get out, get out, get out of my head and fall into my arms instead. I don't, I don't, I don't know what it is. But I need that one thing any you've got that one thing. So get out, get out, get out of my mind and come on come into my life. I don't, I don't, I don't know what it is, but I need that one thing and you've got that one thing.-énekeltük egyszerre.

-You've got that one thing.-nézett rám Harry, miközben énekelte.

-Get out, get out, get out my head. And fall into my arms instead.-hangzott fel Liamtől.

-So get out, get out, get out of my head and fall into my arms instead. I don't, I don't, I don't know what it is. But I need that one thing and you've got that one thing.-fejezték be a dalt.

Annyira fantasztikus volt amit csináltak, hogy az egyszerűen leírhatatlan. Mindegyik fiú annyira tehetséges, és öröm volt hallgatni, ahogy együtt énekelnek. Csak vigyorogni tudtam, mint a tejbetök.

-Gyönyörű hangod van!-dicsért meg a mellettem ülő Louis.

-Köszönöm.-mosolyodtam el.-Ti is fantasztikusak voltatok.

-Köszönjük.-mondták egyszerre. Ezt vajon gyakorolják?

-Énekeljünk még!-kiáltott Niall.

-Rendben, de mit?-kérdezte Zayn.

-Barney az egy kedves dinó, a képzeletünkből, és mindig ott volt, hogyha hívtuk. A semmiből tűnt föl.-énekelte Louis.

-Ted kicsi huga, minden évben cuki, és ha végre látnám, megkapná a...-énekelte Harry, de nem tudta befejezni mert Liam a kezével betapasztotta a száját.

-Van köztünk egy nő is, a perverz dalaidat hagyd későbbre.-nevetett Liam, mire Harry "szomorúan" lehajtotta a fejét.

-Magas hegyek között, hol a tenger hupikék, ott laknak ők a törpikék..-énekelte Zayn.

-Megnyílt az óvoda.-röhögött Niall.

Ezután Louis arcán feltűnt egy furcsa fintor, és elkezdte szagolgatni a levegőben. Majd ugyan ezt a reakciót láttam Liam-nél, végül mindegyikünknek elére az orrát az égett szag. A grillsütő zárt fedele alól szálingózott ki némi füst, mire Zayn felugrott a székéből. Niall is felpattant, majd berohant a házba és nemsokára, kifutott egy Superman köpenyben, a kezében egy poroltóval és a fején egy tésztaszűrővel.

-Látod Zayn, amikor megvettem azt mondtad ez az izé felesleges. De most remekül hasznát veszem.-mutatott a köpenyére, majd elkezdett szaladgálni körbe-körbe, hogy megmutassa menyire lebeg a piros anyag.

Miután kifulladt, odament Zayn-hez, aki felnyitotta a sütő tetejét és egy hatalmas füstfelhő szállt ki belőle. A hús szinte szénné égett, ezért Niall, szükségét érezte annak, hogy lefújja poroltóval azt.

-Szóval..Ki kér pizzát?-húzta elő a farzsebéből a telefonját Louis.

Pötyögött rajta valamit, a füléhez emelte és visszaült a székére. Közben Liam és Zayn kidobálták a kukába az odakozmált ételt, míg Super Horan vígan futkározott az udvaron. Párszor el is esett nagy káromkodások közepette, majdnem felborította a forró sütőt, és megkockáztatta felrángatni magával Louist, és egy Batman köpenyt ráhúzni Harryre.

-Még mindig nem tudom, hogy tudtál erre rávenni.-nyögdécselt Louis, miközben átlendítette a lábát, egy nagyobb ágon.

-A csáberőm.-húzta ki magát büszkén.

Közben Harry is kibaktatott a Liamtől kapott, kölcsön Batman köpenyében, amiben hadd mondjam meg, igen jól nézett ki.

-Nem tudom megkötni, tiszta csomó! Liam, kösd meg nekem!-mondta Harry, miközben próbálta kibogozni a zsinórt.

-Most nem érek rá.-adta a választ Liam.

Épp a sütőt próbálta ki takarítani a hús cafatoktól, Zayn mellette állva karba tett kézzel ellenőrizte a műveletet. Louis a fán küszködött, majdnem bele esett a medencébe, amin Niall elkezdett jó hangosan nevetni. Így felém indult segítségért. Elém érve szólásra nyitotta a száját, de belé folytva a szót, kezelésbe vettem a csomót. Fogalmam sincs mit művelt ezzel, de ennyire eddig azt hittem, nem lehet "megkötni".

-Köszönöm.-mosolygott rám, miután sikeresen kiszabadítottam a köpeny szorításából.

-Nincs mit, lassan olyan leszek, mint a pót anyukád.-nevettem.

-Inkább, mint egy szerető feleség.-hajtotta le a fejét, még mindig széles mosollyal az arcán.

Éreztem, ahogy újra elpirulok ismételten miatta, ezért inkább a fán szenvedő Louist kezdtem el kémlelni. Sikerült idő közben felmásznia, és most Niall-ön volt a sor. Miután belátta, hogy kissé veszélyes lenne felmásznia köpenyben, mert bele akadhat valamibe, kikötötte a zsinórt, és Zayn fejére dobta. Megdöntötte a nyakát jobbra-balra, csinált a biztonság kedvéért csinált egy fekvőtámaszt és elkezdett Jackie Chan-féle karate mozdulatokat csinálni. Miután elvégezte a szükséges tornáját, amit elmondása szerint meg kell csinálnia, pont csengettek. Hanyat-homlok rohant a bejárati ajtóhoz, hogy kinyissa a pizzafutárnak az ajtót. Nem sokára egy nagy dörrenés jelezte, hogy hamarosan esni fog, így a fiúk bevitték a kerti bútorokat a házba. Louist is leszedték a fáról, aki fejvesztve rohant a pizza irányába. A szöszi már, javában nyammogott egyen a kanapén, és követve a példáját egy-egy szelet pizzával mi is csatlakoztunk hozzá.

-Mit nézzünk?-kérdezte Zayn.

-Másnaposok.-mondta teli szájjal Niall.

-Titanic.-szólalt meg Louis.

-Nagyfiúk.-javasolta Liam.

-Titanic.

-Sillent Hill.-dünnyögte Harry.

-Titanic!

-Louis, nem nézünk Titanicot.-mondta Liam.

-Akkor lesz a Másnaposok.-döntötte el Zayn.

A DVD-s polcról  kikereste a tokot, a benne lévő lemezt behelyezte a lejátszóba és elindította a filmet. Számtalanszor láttam már ezt a filmet, de a srácok verziójában volt a legjobb. Az egészet végig ökörködték, minden egyes hozzászólásuknál szakadtam a röhögéstől. Volt, hogy ők szinkronizálták vagy elmondták azt, ahogy szerintük történt az eset. A végén már a padlón fetrengtem, Niall mellett.

-Azt hiszem, lassan mennem kellene.-álltam fel a földről, miután sikeresen abba tudtam hagyni a nevetésemet.

-Ne, maradj még!-húzott le a kanapéra Louis.

-Maradnék, de holnap dolgoznom kell.-húztam el a szám.

-Hazaviszlek.-pattant fel Harry, és gyorsan megfutott az emeletre.

Feltápászkodtam a kanapéról és az előszobában magamra kaptam a cipőmet és a táskámat. Ezután Harry is leért, a kezében egy lila pulcsit szorongatva, amit rögtön a kezembe is nyomott.

-Vedd fel, hideg van odakint.-mondta.

Belebújtam a pulóverbe, ami egy kiscit nagy volt rám és Harry illata áradt belőle. A srácoktól érzékeny búcsút vettem egy-egy öleléssel. Harry felkapta magára a cipőjét, a bőrkabátját és a kocsi kulcsot, majd kiléptünk a házból. Igaza volt a göndörnek, hideg is volt és az eső is szakadt. Elfutottunk a kocsijáig, bepattantunk mind a ketten és elindultunk. Az út alatt nem sokat beszéltünk, eléggé zavarban éreztem magam. Csak az eső halk kopogása hallatszott, és a rádióból szűrődő szintén halk zene. Egy idő után már Harry is megunta a csöndet, így nyögdécselve bele kezdett a mondanivalójába.

-Szóval..öm..Hogy érezted magad?-kérdezte.

-Remekül.-mosolyogtam.-Még Edgar temetése is vicces volt.

Először értetlenül nézett már, majd bevillant neki a kergetőzés.

-Ki mondta a gyászbeszédet?-nevetett.

-Zayn.

Ezután beindult a beszélgetésünk, és egészen hazáig jártattuk a szánkat. Annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy már csak azt vettem észre, hogy nem mozdul alattunk a kocsi.

-Köszönöm, hogy elhoztál.-mosolyogtam rá hálásan.

-Nincs mit. Egyébként holnap meddig leszel a kávézóban?-fordult felém.

-Fél hatig, miért?-kérdeztem.

-Majd megtudod.-kacsintott rám.

Kiszállt az autóból, körbe ment és úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót, és kisegített a kocsiból. Nem igazán értettem miért, hiszen egyedül is ki tudtam volna szállni, így meg ő is megázik. Az értetlen arckifejezésem végett elmosolyodott.

-Tőlem nem köszöntél még el.-nyitotta nagyra a karjait.

Az arcomra kiült egy mosoly és befészkeltem magam, az erős karok közé. Hosszú percekig csak élveztem a jelenlétét, még az sem érdekelt, ha szarrá ázok, mert az ő karjaiban teszem ezt. Mélyet szippantottam a jellegzetes Harry illatból ami kezdett egészen megszédíteni. Nagy nehezen, de elengedtük egymást, kinyitottam a kocsi ajtaját és beszállt rajta. Még intett egyet, és kihajtott az utcából. Benyitottam a kapunkon, végig mentem a kis úton az ajtóig. Felszaladtam a lépcsőn, és benyitottam a házba. A bátyám szokáshoz híven, most is Bradleyt kergette, viszont amikor megláttak megálltak előttem.

-Kié az a pulcsi?-kérdezte Benny.

Csak most vettem észre, hogy Harry pulcsija rajtam maradt, és még mindig áradt belőle Harry illata.                                            

4.rész

..

Beérve az előszobába levettem a cipőmet, és a dzsekimet az akasztóra akasztottam. Bementem a konyhába, majd a következő percben Bradley szaladt be, egy rakás ruhát szorongatva a kezében és bebújt az edényes szekrénybe.

-Ha Benny kérdezi, nem vagyok itt.-mondta bentről, majd rögtön ezután, hangos lépteket hallottam meg a lépcső felől és nem sokára a bátyám alakja csúszkált be a konyhába, egy szál barack színű köntösben. A fején volt egy nagy adag hab, aminek a felét elhullajtotta út közben, ugyanis a lépcsőn lévő bézs színű szőnyeg csupa hab volt.

-Veled meg mi történt?-kérdeztem, miközben alig bírtam visszatartani a feltörekvő nevetésemet.

-A drága öcsénk azzal szórakozott, hogy miközben zuhanyoztam, ő a vízóránál lévő csapot fel-le kapcsolgatta. Amikor lekapcsolta, ugye az egész házban elmegy a víz én meg azt hittem, hogy valami nincs rendben. De kiderült, hogy az a kis hülye szórakozott.-itt az eddig sikeresen bent tartott nevetésem utat tört magának, és vagy 2 percig megállás nélkül nevettem, úgy, hogy már a hasam is fájt.

-Ráadásul a ruháimat is elvitte, így kölcsön kértem a köntösöd.-mutatott a ruhadarabra.

-Megtarthatod, egész jól áll a barack.-nevettem.- De ugye szorosra van kötve?

-Igen.-forgatta meg a szemeit.- Nem tudod hol van?

-Fogalmam sincs.-rántottam vállat, és kivettem a hűtőből egy doboz epres joghurtot.

-Hát, oké.-majd sarkon fordult, és kiment a konyhából.

Ezután a szekrény ajtaja nyikorogni kezdett, és kiszállt belőle az öcsém, egy győztes mosollyal az arcán. Visszahajolt a bátyám cuccaiért, majd kifelé igyekezett. Miután én is végeztem, kidobtam az üres joghurtos dobozt a kukába és a lépcső felé vettem az irányt. Felbaktattam rajta, és beérve a szobámba, Bradleyt találtam az ágyamon.

-Te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem, mire felkapta a fejét.

-Itt nem fog keresni.-vont vállat.

A következő percben Benny rontott be a szobámba, most már fel volt öltözve, és a haja is megszáradt. Amint meglátta az öcsémet az ágyamon, azonnal futni kezdett felé. De még mielőtt elkaphatta volna, ő még idejében felpattant, így Benny a párnáim között végezte. Bradley az ajtóm felé futott, majd ki is szaladt rajta a folyosóra. Benny gyorsan felkelt az ágyamról, és utána iramodott. Én is utánuk mentem, egy ilyen kergetőzést kár lenne ki hagyni, és ha valakinek baja esne, kell egy tanú. Az emeleten voltak valahol, de pontosan nem tudtam, hogy melyik szobában. Hamar kaptam választ a hollétükről, ugyanis Bradley rohant ki a fürdőszobából. Leszaladt a lépcsőn, és rögtön utána a bátyám is követte őt. Lementem a lépcsőn és pont előttem futottak el. Bradley a kezében a telefonomat tartotta, így én is beálltam a kergetőzők sorába. Már vagy 10 perce rohangáltunk a házban fel-alá, de még mindíg nem sikerült őt elkapnunk. Elbújt valahova, és ez még inkább megnehezítette a dolgunkat.

-Hogy találjuk meg?-kérdezte Benny, miközben megtámaszkodott a térdén és kifújta a levegőt.

-Előbb vagy utóbb elő jön.

-Várj, ha nála van a telefonod, akkor fel tudnánk hívni. Ha meghalljuk a csengőhangod, meg lesz Bradley is.

-Ha meg is hallanánk, kinyomná.-húztam el a szám.

-Honnan veszed? Nem biztos.

-A helyében te is ezt tennéd.-néztem rá, mire egy 'igazad van' arcot vágott.

-Attól még próbáljuk meg.-majd elővette a telefonját, tárcsázott és kicsöngött.

A hűtőből meghallottunk az ismerős hangot, mire Benny oda ment, és kinyitotta. A telefonomat egy ideig kereste a sok kaja között, aztán pedig kivette a tojás tartóból. (?)

-Nagyon ügyes.-mondta összehúzott szemekkel Benny, a mobilomra meredve.-Akkor marad a hagyományos keresés. Te nézd meg idelent, én meg az emeleten.

-Oké.-mondtam és kimentünk a konyhából.

Benny rögtön fel is szaladt az emeletre, és egy ajtócsapódás jelezte, hogy elkezdte a keresést. Én addig átmentem a nappaliba és a kanapén megtaláltam a békésen alvó öcsémet, betakarva egy pléddel és a kezében egy macit szorongatva. Nem sokára a bejárati ajtónál kulcs zörgést hallottam meg, és a következő percben apa lépett be a házba. A kezében szorongatott barna bőr aktatáskát felrakta a cipős szekrényre, levette a cipőjét, majd a kabátját is a helyére tette.

-Szia!-köszöntem, majd odamentem és megöleltem.

-Szia kicsim.-puszilt a hajamba.-Hol vannak a többiek?

Ahogy ezt kimondta, a lépcső felől hangos robogást hallotunk, és a bátyám jelent meg.

-Szia apa!-köszönt ő is neki.-Mandy, megtaláltad Bradleyt?

-Miért, eltűnt?-kérdezte riadtan apa.

-Nem, illetve igen. De csak a lakásban, és már megtaláltam.-magyaráztam.

-És, hol van?-kérdezte Benny.

-A kanapén alszik. Úgyhogy, ha akarsz valamit csinálni, akkor azt csak holnap.-néztem rá, mire elhúzta a száját.

-Most mit csinált?-sóhajtott apa.

-Amíg zuhanyoztam, előszeretettel kapcsolgatta le és fel a vízórai kapcsolót. Mandynek meg elvette a mobilját.-mesélte Benny, mire apa erre elmosolyodott, és megrázta a fejét.

-Most mi olyan vicces?-kérdezte a bátyám.

-Ti is ilyenek voltatok, ebben a korotokban.-nevetett.-Sőt, talán rosszabbak voltatok, ha ketten együtt műveltetek valamit.

Benny-vel erre elmosolyodtunk, mert tényleg így volt. Rengeteg hülyeséget csináltunk együtt amiért akkor leszidtak, de ma már nevetünk azokon az emlékeken. Ezután apa elindult a kanapé felé, az ölébe vette az alvó öcsémet, és felbotorkált vele az emeletre. Utánuk vittem a macit, amit még anyától kapott a 4.szülinapjára, és azóta is azzal alszik. Benny is követett fel az emeletre Bradley szobájába. Beérve apa épp akkor tette le az ágyára, és takarta be. Odamentem hozzá, leraktam mellé a plüssállatot, mire gyorsan át is karolta azt. Kimentünk a szobájából, becsuktam az ajtaját, és mindenki ment a saját dolgára. Egyenesen a szobámba mentem, ahol volt egy kisebb kupi, mivel nemrég a fiúk itt kergetőztek. Az ágyamról felkaptam a pizsamámat, ami egy rövid nadrágból és egy kinyúlt Tapsi Hapsis pólóból állt, a fehérneműs fiókomból, kivettem a szükséges ruhadarabokat, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Bekopogtam, mielőtt én is úgy járnék, mint szegény Jane amikor itt aludt. Akkor épp Bradley fürdött, úgyhogy szerencséje volt, mert az egész kádat ellepte a fehér hab, így nem látott semmit, de járhatott volna rosszabbul is. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy a fürdő üres, bementem és magam mögött  becsuktam az ajtót. A koszos ruháimat, a szennyestartóba tettem, és beálltam a kabinba. Egy bő húsz perc után kiszálltam, megtörölköztem, belebújtam a pizsamámba és a vizes hajamat pedig megtöröltem. Megmostam a fogamat, elővettem a hajszárítót a szekrényből, és rögtön használatba is vettem. Miután végeztem, elforgattam a zárban a kulcsot, kimentem, és a szobám felé indultam. Felszedtem a párnáimat a földről, és visszadobtam az ágyamra. Az asztalról felkaptam a laptopomat, és azzal együtt feküdtem be az ágyamba. Felmentem twitterre, ahol lett egy pár új követőm, akiket vissza is követtem, és egy privát üzenet is várt.

Holnap 11-re ott vagyok :)) xx Harry

Elmosolyodtam az üzeneten, visszaírtam neki, majd leléptem twitterről. A laptopomat az ágyam melletti asztalra raktam, lekapcsoltam a lámpámat, és lefeküdtem aludni.

~*~

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki rám rontja az ajtót, és elkezd nekem dumálni.

- Miért van egy Harry Styles nevű srác az ajtóban, téged várva? - Kérdezte Benny mire felkaptam a fejem.

-Hány óra van?

Kikászálódtam az ágyamból, és Bennyt kikerülve, átrohantam a fürdőszobába. A hajamnak nevezett szénaboglyát, rendbe szedtem, és visszamentem a szobámba. Benny ült az ágyamon, és amit beértem tovább magyarázott nekem.

- 11 óra múlt de ki ez a fiú? -kérdezte.

- Majd elmondom. Hol van most?

- Az ajtó előtt. -Rántott lazán vállat majd elterült az ágyamon.

- Annyi eszed nem volt, hogy beengedd? - kérdeztem majd kiléptem a folyosóra.

Lementem a lépcsőn, lent a nappaliban meghallottam azt az ismerős rekedtes hangot, és az öcsémet is, amint beszélgetnek.

- Szóval Harold, énekelsz, mi? -hallottam meg Bradley hangját.

-Öö... igen, de ha lehet, inkább Harry.

-Ha lehet, na javíts ki. Mutasd a jogsid!- mondta az öcsém.

Jaj istenem, csak ezt ne... Az első barátommal is megcsinálta ezt, eljátszotta a szigorú apát, aki félti a lányát,

ahogy ő mondja, ilyen "huligántól". Lejjebb mentem a lépcsőn, hogy megbizonyosodjak, így van-e és sajnos igazam is lett. Harry a kanapén ült, előtte Bradley állt, és tanulmányozta a jogosítványát. Így már láthattam őket, viszont takarásban voltam így ők engem nem.

-Látom, hogy nem szervdonor. Ez önző hozzá állás.-mondta az öcsém, de ha jól tudom ez az információ nincs feltüntetve a kártyán.

-Tudom, de ez szerintem nincs rajta.-válaszolt Harry.

-És ha ma vesére szorulok?

Ekkor döntöttem úgy, hogy közbe lépek.Beléptem a nappaliba, és az összes szempár rám szegeződött. Harry egy széles mosollyal üdvözölt, míg Bradley rosszallóan csak ide-ode mozgatta a fejét, még mindig a "szigorú apa" szerepébe bújva.

-Öhm.. Sziasztok.-köszöntem zavartan.-Harry, kijönnél velem a konyhába?

Bólintott, majd felállt a kanapéról, és a konyhába indultunk.

-Tedd a kezed látható helyre, fiam!-kiáltott utána, a nappaliból Bradley, mire Harry védekezően védekezően a magasba emelte a kezeit, és úgy folytattuk az utunkat a konyha felé. Beértünk, én meg a mögöttem baktató fiú felé fordultam.

-Ne haragudj, elaludtam.

-Semmi baj, ha valaki én aztán tudom milyen ez.-villantott rám egy féloldalas mosolyt.

-Az öcsém miatt, pedig bocsánat, csak...

-Gyerek.-fejezte be helyettem a mondatomat.-Nem baj, vicces kis srác.

-Szeret szerepekbe bújni, a bátyám barátnőjével is megcsinálta ezt.-kuncogtam.-Akkor én felmegyek öltözködni, addig kérsz egy kávét?

-Inkább kakakót.

A hűtőhöz sétáltam, kivettem belőle a tejet, és mellette lévő szekrényből levettem egy bögrét. A  nyuszis kakaóport is előkotortam, majd miután kész lett az alkotás, behelyeztem a mikróba. Beállítottam a megmelegedéséhez szükséges időre, majd becsuktam az ajtaját. Harry idő közben leület egy asztal melletti székre, és onnan figyelte a mozdulataimat. A hátam mögül egy csipogás jelezte, hogy kész az ital, amit ki is vettem. A cukortartót levettem a polcról, és a forró itallal együtt odasétáltam Harryhez, és elvette tőlem a bögrét.

-Köszönöm.-mondta, majd beleadagolt egy kis cukrot a kakaóba és inni kezdte.

-Én akkor megyek is.-mondtam, és sarkon fordultam.

A lépcsőn felbaktattam az emeletre, be a szobámba ahol az ágyamon a bátyám békésen aludt. Odalopakodtam hozzá, leültem az ágy szélére.

-Benny.-szóltam neki halkan.

Meg sem mozdult, így tovább próbálkoztam, egy kicsit hangosabb.

-Benny, ideje felkelni!-mondtam, de most sem reagált.

-Kelj már fel Thomson!-kiáltottam mire felpattantak a szemei, és az egyik párnámmal megcsapott, amitől a földre estem.

-Ez gonosz volt.-mondtam és ülőhelyzetbe tornáztam magam.

-Mit akarsz?-kérdezte becsukott szemmel.

-Szeretnék átöltözni.

-Nem lehetett volna kedvesebben ébreszteni?

-Próbálkoztam, de arra nem reagáltál.-vontam vállat.

Erre duzzogva feltápászkodott az ágyamról, és elhagyta a szobámat. Felálltam a földről, becsuktam a bátyám után az ajtómat, a szekrényemhez léptem. Vagy öt percig álldogálhattam ott, mire eldöntöttem mit akarok felvenni. Kivettem egy fekete béke jeles pólót és egy piros nadrágot. A lábamra felkaptam egy fekete tornacipőt, és besüllyesztettem a piros táskámba a telefonomat, a kulcsaimat és a többi szükséges holmimat. A fülembe betettem egy fehér fülbevalót, és a táskámmal a vállamon kiléptem a szobámból. A fürdőszoba felé mentem, és amint beléptem rajta a tükörhöz léptem. Úgy döntöttem először a sminkemet csinálom meg, így bedugtam a göndörítőt, addig hadd melegedjen. A szememet kihúztam fekete szemceruzával, a szempilláimat pedig bepödörtem szempillaspirállal. A számat bekentem szájfénnyel, és késznek nyilvánítottam magamat. A hajamat először kifésültem, és a forró göndörítő segítségével rendbe is szedtem. Miután végeztem kihúztam a meleg hajformázót a konnektorból, és kiléptem a fürdőszobából. Lementem a lépcsőn, és a nappalban megláttam az öcsémet, aki épp valami mesét nézett a tv-ben. A konyhában Harry és Benny beszélgettek egymással szemben. Beléptem hozzájuk, mire a fejüket felém fordították. Benny egy halvány mosolyt küldött felém, míg Harry egy féloldalas mosollyal köszöntött. A szemében valami féle csillogást láttam de lehet, hogy csak én szerettem volna, hogy az ott legyen.

-Mehetünk?-kérdezte Harry.

Bólintottam, majd felállt az asztaltól, lepacsizott a bátyámmal, és az előszobába mentünk. Bradley felállt a kanapéról, megszakítva a tv nézést és Harry elé lépett.

-Este 10-re hozd haza, és vigyázz rá. Ha nem, ez fog várni.-mondta és elkezdett a "bicepszeire" mutogatni.

Benny elkezdett nevetni, Harry elmosolyodott és leguggolt hozzá.

-Vigyázni fogok rá, mert én sem szeretném ha bármi baja esne.-mondta, majd lepacsizott az öcsémmel és felállt.

-Sziasztok.-köszöntem el, majd Harry-vel kiléptünk a házból.

Lementünk a lépcsőn, ki a kapun és beszálltunk a házunk előtt parkoló Range Roverbe. Úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is bepattant a vezető ülésbe. Beindította a kocsit, és elindultunk. Az úton beszélgettünk, elmesélte miket mondott neki a bátyám, és milyen volt vele Bradley. A legtöbben csak nevetni tudtam, ahogy ő is. Aztán már csak azt vettem észre, hogy megáll egy ismerős ház garázsában. Kiszálltunk az autóból, és a bejárati ajtó felé mentünk. Ahogy beléptem, majdnem eltalált egy alma (?) ami hogyha nem hajolok el, pont arcon talált volna. Szerencsére Harrynek sem esett baja, időben kitért a gyümölcs útjából. Valahonnan hallottam egy hangos 'Bocsi'-t, és utána Niall lépett ki a konyhából.

-Sziasztok.-jött oda hozzánk, és lepacsizott Harry-vel, majd engem felkapott a hátára és kiszaladt velem a konyhán keresztül a kertbe.

A srácok is kint voltak, személy szerint Zayn és Liam egy grillsütő mellett álltak, és azon problémáztak, hogy kell bekapcsolni. Louis meg melletük zsonglőrködött pár almával. 

-Nézzétek kit találtam!-kiáltott Niall, mire Louis leejtette az almákat, és egy pont a fején landolt.

-Szia Mandy!-köszöntött Liam egy öleléssel, miután Niall letett.

-Szia Liam.-motyogtam a mellkasába.

Eztután Zayn is hozzám csörtetett.

-Vas Happenin?-kérdezte fülig érő mosollyal az arcán, és megöleltem.

-Szia Zayn.-mosolyodtam el a mondat hallatán.

Miután Zayn elengedett, odasétáltam Louis-hoz, aki az egyik kezével a fejét fogta, a másikat felém nyújtotta.

-Mizu Fifa bajnok?-zárt a karjába a szabad kezével.

Elmosolyodtam a becenév hallatán, majd kibújtam az öleléséből.

-Mennyire fáj a fejed?-kérdeztem.

-Nadon.-mondta gyerekes pöszeséggel.

Elnevettem magam, majd megsimogattam a fején a fájó területet, mire mosoly szökött az arcára.

-Már nem fáj.-mondta még mindig kisfiús hangon.

-Akkor jó.-mosolyogtam most rá én, majd leültem az egyik fehér műanyag székre, Harry mellé.

-Üvegezzünk?-kiáltott Niall, mire a fiúk helyeselve bólogattak, és Louis hozott egy üres, műanyag flakont a konyhából.

-Idekint?-kérdezte Zayn.-Nem fog pörögni az üveg a fűben.

-Akkor menjünk be.-szólt Liam.

Betelepedtek a fiúk a nappaliba, én addig levettem a cipőmet az előszobába. Bementem utána hozzájuk, addig ők csináltak egy kis helyet, hogy legyen helyünk a játékra. Középen már el volt helyezve az üveg, és Niall ült előtte, egy zacskó chips társaságában. Leültem mellé, majd szép sorban megérkeztek a többiek is.

-Ki kezd?-kérdezte Liam.

-Majd én.-emelte az egyik kezét a magasba Louis, és már pörgetett is.

Szerencsére nem rám, hanem Zaynre esett, utána Liam lett kipörgetve, majd Niall pörgetett, és a kupak pont rám mutatott.

-Szóval Mandy, felelsz vagy mersz?-kérdezte.

-Felelek.

-Hány barátod volt eddig?-kérdezte, mire az összes szempár rám szegeződött.

-Egy .-vontam vállat, majd pörgettem és az üveg Zaynre esett.

-Felelsz vagy mersz?

-Merek.-húzta ki magát büszkén.

-Akkor..Ülj bele Harry ölébe, és vallj neki szerelmet, de nem szabad elröhögnöd magad.-kacsintottam rá.

Zayn felállt, odasétált Harry-hez belecsüccsent az ölébe, és bele is kezdett.

-Van valami, ami el kell mondanom neked.-fújt egyet drámaian, mire mi elkezdtünk nevetni.-Régóta titkolom, még magam elől is, de be kellett látnom, hogy ennek semmi értelme. Az érzéseinket nem titkolhatjuk, főleg nem az elől, akit szeretünk.

Niall eldőlt a padlón annyira nevetett, Louis Liam vállának dőlve röhögött, Liam pedig megtámasztotta a fejét a kanapé oldalának és úgy nevetett. Harryről nem is beszélve, de ahogy láttam Zayn sem bírja sokáig, de hősiesen folytatta.

-Szóval amit mondani akarok, az az , hogy szeretlek.-itt már ő sem bírta tovább, beszállt a nevető táborba.

Kikecmergett Harry öléből, és pörgetett. A vége Louis felé mutatott, majd után Niall jött, végül Harry.

-Felelsz vagy mersz Hazza?-kérdezte Niall.

-Merek.

Ezután elkezdtek valamit sutyorogni Louis-va és Niall sunyi mosollyal az arcán, mondani kezdte a feladatot.

-Menj be Mandyvel, A szekrénybe fél órára.-mosolygott tovább, majd lepacsizott Louis-val.

-Miért, mi van abban a szekrényben?-kérdeztem.

-Nem az a fontos, hogy mi van abban a szekrényben, hogy milyen.-magyarázott nekem Zayn.

Harry felé fordultam, aki pont engem nézett.

-Ha nem szeretnél, nem kell velem jönnöd.-mondta, mire felálltam és odamentem hozzá.

-Hol van az a szekrény?-kérdeztem. Végül is mi lehet odabent?

Meglepődött a reakciómon, de felállt és kivezetett a konyhába, és a hűtő melletti ajtón belépett. Megtett pár lépést felfelé, majd kinyitott egy nála kisebb ajtót és intett, hogy kövessem.

-Ez lenne az.-mutatott.

Akkor értettem meg miért is hívják A szekrénynek. Mert olyan kicsi és szűk, hogy egy ember is alig fér bele.

-Hogy menjünk be?-kérdeztem.

-A szekrény teteje nekem kb. a hasamig ér, úgyhogy ülnöm kell. És azt hiszem...-nézett rám.

-Nekem is ülnöm kell, de..-és csak akkor jöttem rá mit takar, az 'És azt hiszem...'-Bele kell ülnöm az öledbe?

-Ha állni akarnál, nem férnél el.

Fél órát csak kibírok az ölében.És nem éri meg vele vitatkozni, úgy is ő győzne.

-Menjünk.-mondtam.

Harry előre mászott négykézláb, majd bent leült. Letérdeltem, és én is bemásztam utána, egyenesen az ölébe. Miután elhelyezkedtem felhúzta a lábait, ugyanis a negyede kint volt a folyosón, erre valamelyik hülye ránk zárta az ajtót.

-Óra indul!-kiáltott kintről nevetve Louis.

Harry előhúzta a mobilját, pötyögött rajta valamit, majd letette a fényes készüléket mellénk. Valamilyen alkalmazást indított el, ami nyújthat nekünk némi fényt, hogy ne vakoskodjunk a sötétben. Elég kényelmetlenül éreztem magam, hiszen rajta ültem. De amitől a legjobban féltem, az az volt, hogy esetleg meghallja a szívem gyors verését, ugyanis azóta csinálja ezt, mióta eljöttünk otthonról. Mi van velem? Egyszer éreztem valami ehez hasonlót, de aki iránt így zakatolt, az a végén össze is törte. Nem akarok újra így járni, hogyha ő nem így érez. Valószínüleg Harry is kiszúrta, hogy nagyon gondolkodok valamin, mert az ujjával finoman felemelte az államat, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Van valami baj?-kérdezte.

-Nem, nincsen semmi... Csak gondolkodtam.

Bólintott és feljebb ült a földön. Ezután az ajtónál hallotuk, hogy nagyon zörög valami és valaki lerobog a lépcsőn. Az illető szidkozódott egy sort, majd szerintem leült az egyik lépcsőfokra. Őt követte ezután egy másik, majd még egy. Minél többen lettek, annál hangosabban voltak, és ki lehetett következtetni, hogy nem túl szép ragok, amiket egymás fejéhez vágtak, kiknek szól. Magyarán Louis, Niall és Zayn csöveztek az ajtónk előtt, és hallgatóztak, egymás hegyén-hátán.

-Te hallasz valamit Zayn?-hallotuk meg az ajtón túlról Louis hangját.

-Nem. Menj már arréb Niall, nem tudom a fülemet odanyomni.

-Nekem sem jobb, valaki az oldalamban térdel. Ugye Louis?-válaszolt a szöszi.

-Nekem a legrosszab, én vagyok alul.

-Kondizhatnál.-nevetett Zayn.

-Egyetek salátát.-mondta nyögdécselve Louis.

Ezután hatalmas puffanás következett, ami annyit tesz, hogy felborult a piramisuk. Niall nem túl szép szavakkal illette meg a lépcsőt, Lousi csak nyöszörgött, míg Zayn a kettőt egyszerre csinálta. Harry-vel már a hasunkat fogtuk a nevetéstől, majd nyikorogni kezdett az egyik kinti ajtóm és Liam hangját hallotuk meg, ahogy belép.

-Ti meg mit műveltek?-kérdezte.

-Csendesebben, nem szabad tudniuk, hogy itt vagyunk.-csitította le Louis.

-Louis, szerintem sejtik, hogy itt vagyunk.-mondta Zayn.

-Honnan veszed?

-Az egész hadműveletet végig röhögték.

-Nem lehet tudni, hogy rajtunk nevettek.

Megint kitört belőlünk a nevetés, és egy ideig nem is bírtuk abba hagyni.

3.rész

Másnap reggel, a mobilom csörgésére keltem fel. Ki hív engem ilyenkor? Elvettem az ágyam melletti asztalról, nem néztem meg hogy ki az, csak elhúztam a kis zöld telefont, a fülemhez emeltem és bele szóltam.

-Hallo?

-Ne haragudj, felébresztettelek?-hallottam meg a vonal végén egy ismerős hangot.

-Semmi baj, már így is későn keltem.-nyugtattam meg.-Nem boldogulsz a kenegetéssel?

-Nem nagyon. Elég szánalmasnak érzem magam, hogy még egy tubus krémmel sem tudok boldogulni. Tudnál segíteni?-kérdezte Harry  a vonal másik végén.

Az órámra pillantottam, ami majdnem elérte a 11-et, nekem pedig fél 1-re be kell érnem a kávézóba.

-Öhm.. Nekem fél egyre be kell érnem a munkahelyemre.-húztam el a szám, még hogyha ő ezt nem is láthatja a telefonon keresztül.

-Akkor hogyha el jössz, miután végeztünk utána elviszlek, ha szeretnéd.-ajánlotta fel.

-Nem szeretnék a terhedre lenni.

-Nekem ez nem lenne teher. Beugrasz hozzánk a munkaidőd előtt, csak azért hogy egy szerencsétlennek segíts, mert túl béna felkenni az orrára egy kis krémet.

-Ha nem teher, akkor rendben. Melyik utcában laktok?-kérdeztem

Gyorsan fogtam egy füzetet és egy tollat, míg diktálta a címüket 

-Rendben, akkor kb. fél óra múlva ott vagyok.

-Oké, szia!

-Szia!-köszöntem el én is tőle, majd leraktuk a telefont.

Első utam a konyhába vezetett, ahol a bátyám épp reggelizett.

-Jó reggelt!-köszönt jókedvűen.

-Szia!

Odacsoszogtam a tűzhelyhez, a felette lévő polcról levettem a pöttyös bögrémet és öntöttem bele egy kis kávét, majd az asztalhoz mentem vele, és leültem a Benny melletti székre.

-Apa hol van?-kérdeztem miközben belekortyoltam a kávémba.

-Elvitte Bradleyt valamelyik haverjához, utána meg dolgozni ment.-vont vállat- Amúgy mész ma valahova?

-Dolgozni megyek, de előtte be kell ugranom valahova.

-Oké, mert áthívtam Lennát. Nem sokára meg is jön.-majd felállt az asztaltól, és a mosogatóhoz indult. Beletette a tányérját és elkezdte elmosni azt. Gyorsan megittam a maradék kávémat, és odasétáltam a mosogatóhoz.

-Te, Benny. Ha már itt vagy, elmosnád ezt is? Nekem sietnem kell.-néztem fel rá, mire megforgatta a szemét, de elvette tőlem a bögrém.

Kimentem a konyhából, felszaladtam a lépcsőn, be a szobámba. Az idő ma sem volt nekem kedvező, így egy hosszú szárú fehér farmert, egy zászlós rövid ujjú pólót és egy világoskék dzsekit vettem fel. Ezután kiléptem a szobámból, és a folyosó végén lévő fürdőszobába vettem az irányt. Beléptem az ajtón és a tükörhöz mentem. A hajam kifésültem, ha egyszer így is göndör maradt, majd az alap sminkemet is felraktam. Kiléptem a fürdőszobából és lementem a lépcsőn. Épp hogy leértem, csöngettek és a bátyám hanyatt-homlok rohant a bejárati ajtóhoz. Nem mondhatom hogy meglepetésként ért volna, amikor az ajtóban megláttam Lenna mosolygós arcát, aki egy köszönés után a bátyám karjaiba omlott. Elnézve őket, remek párost alkotnak együtt. Emlékszem, még a gimi utolsó évében jöttek össze, amikor Benny segített Lennának felkészülni egy elég fontos matek dolgozatára. Bennynél már tudtam hogy régóta tetszik neki Lenna, csak megszólalni nem tudott amikor a közelében volt. Mindig félt a kudarctól, hogy valami nem fog neki sikerülni. Így volt ez Lennánál is. Aztán pont kapóra jött a dolgozat, ugyanis amikor Jane egyszer nálunk aludt, mesélte hogy a nővérének mennyire nem megy a matek, én meg mondtam, hogy Benny elég okos, tudna neki segíteni. Ezután nem sokkal kiderült hogy a nővére is hasonló érzéseket táplál a bátyám iránt, így könnyű dolgunk volt, ugyanis jó testvérhez méltóan, besegítettünk Jane-el hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Beszerveztünk nekik egy közös délutáni tanulást ,  majd az azt követő napokban csak azt vettük észre, hogy mindketten úsznak a boldogságban. Azóta is gyakran megköszönik nekünk amiért besegítettünk nekik, mert még ők sem tudják mi lenne most velük a másik nélkül. A nosztalgiázásomból Lenna ölelése hozott vissza a jelenbe.

-Szia Mandy!-köszönt.

-Szia Lenna!-majd elengedtük egymást és az előszoba felé indultam, miközben a gerle pár a kanapéra telepedett. 

Felvettem a piros balerina cipőmet, felkaptam a táskámat és bekiáltottam Bennyéknek egy 'Elmentem'-et. Út közben előkotortam a zsebemből egy kis gyűrött fecnit, amire Harryék címét firkantottam, és most vettem észre hogy csak 4 megálló a busszal. Sajnos még nincs meg a jogosítványom, de másfél hónap múlva lesz a születésnapom, így most már hivatalosan is nagykorú leszek, és jogosítványt is szerezhetek. Megérkeztem a buszmegállóba, ahol egy nálam 2-3 évvel fiatalabb lány ült. Mikor megérkezett a busz, felszálltam rá, ahol szokás szerint hatalmas volt a tömeg. Magamba számolgattam a megállókat, míg végre letett  a 4.-nél. Körülbelül 5 percre voltam a fiúk házától, így nem kellett sokat gyalogolnom. Amikor odaértem a kapu nyitva volt, így egyenesen a bejárati ajtóhoz mentem. Bekopogtam, mire egy Batman pólós Liam nyitott ajtót.

-Szia, jó hogy megjöttél, mert szerintem már így is tocsog a fürdőszobája abban a büdös krémben.-azzal megölelt, és beinvitált a lakásba, ahol most nem ordított ír zene a háttérben, nem volt leszakítva a függöny és nem szaladgáltak fiúk, lepedővel a fejükön.Csak Zayn maradt ugyan úgy, mint tegnap este, félig lelógva, békésen aludva. De alapjában nagyon szép rend volt. Leszámítva azt az irtózatos odaégett tojás szagot, ami a konyhából áradt, ráadásként a tűzjelző is beindult. Liam rémült arcot vágott, megfogta a csuklómat és behúzott magával a konyhába. Bent hatalmas volt a füst, ami a tűzhelyen lévő, odakozmált, szerintem rántottának készülő, tojásból áradt. Liam kinyitotta a kertre nyíló tolóajtót, hogy kimenjen a füst és a büdös a konyhából.

-Itt meg mi történt?-jött be a konyhába a kissé kómás Zayn- És mi ez a fingszag?

-Ez nem fingszag, valamelyikőtök a tűzhelyen felejtette a rántottáját.-magyarázta neki Liam.

A következő percben Louis robogott le a lépcsőn, a hátán egy barna hajú lánnyal.

-Ég a ház! Fusson ki merre lát!-kiáltozott, mire a lány egy kisebb nevetésben tört ki.

-Louis nem ég a ház, nincs baj.-nyugtatta Liam, mire Louis kifújta az eddig bent tartott levegőjét, és letette a lány a földre.

Egy újabb futást hallotunk a lépcső felől, és a következő percben Niall rontott be a konyhába, egy tűzoltó sisakkal a fején és egy poroltóval a kezében.

-Na, ki kell megmenteni?-kérdezte vigyorogva.

-Senkit, és tedd le azt a poroltót mielőtt kárt teszel vele magadban.-szólt  neki Zayn.

-Oké, ki tette fel a tojást, és hagyta rajta a tűzön?-kérdezte Liam. Teljesen úgy beszélt, mint egy apuka, akinek meg kell nevelnie a gyerekeit.

-Mi fent voltunk.-mondta Louis, magára és a mellettem álló lányra mutatva.

Miközben Liam kifaggata a srácokat, a lány mellém sétált.

-Szia, Eleanor Calder vagyok, Louis barátnője.-mosolygott rám

-Szia, Mandy Thomson-mosolyogtam rá vissza, majd megölelt.-Ez mindíg így megy?-utaltam a mögöttünk veszekedő srácokra.

-Általában csak akkor hogyha a fiúk csinálnak valamit, és Liam tudja hogy neki kell utánuk eltakarítani.-mutatott mögém, ahol Liam épp hajította ki a tojást a kukába.

-Amúgy Mandy, Harry fent van a fürdőszobájában, gyere megmutatom hol.-mondta Niall , majd a lépcső felé vezetett.

Felmentünk az emeletre, közben idegen vezetést csinált.

-Az ott Liam szobája.-mutatott az egyik faajtóra, ami résnyire nyitva volt- Az Harryé, az ott pedig az enyém.-bökött két ajtóra ami szemközt volt egymással- Az enyém mellett egy vendég szoba van, és azzal szemben pedig plusz egy fürdőszoba, ha valamelyikünknek probléma akadna a sajátjával-mutatott két ajtóra.- Ha  balra befordulsz van, ott van egy edzőterem.-nyitott be a szobába, ahol volt egy futópad, szobabicikli, súlyzók, egy boxzsák és egy kis hűtő- Ezzel szemben,a "nosztalgia terem" van.- mutatott idézőjelet a kezével, majd  ide is benyitott. Bent, a falra volt szerelve egy polc, rajta különféle díjakkal, és képekkel, amin a fiúk virítanak vigyorogva, a díjjal a kezükben. A falra különféle újságcikkek voltak felragasztva, jó pár kép róluk, az X-Factoros időktől kezdve, egészen mostanáig. Majd kimentünk a szobából mind a ketten, és tovább vezetett.- A másik kisebbik folyosón, balra van Zayn szobája, jobbra pedig Louisé. És a végén egy lépcső ami visszavezet a konyhába.

-A hűtő melletti ajtó mögött egy lépcső van?-csodálkoztam, mire mosolyogva bólintott.

-Én fedeztem fel.-húzta ki magát büszkén.- De most menj, mert a végén, tényleng úszni fog a fürdőszobája a krémben.- mutatott Harry szobája felé, mire elindultam az ajtaja felé.

Bekopogtam, de nem nyitott ajtót, mire Niallre néztem, aki bátorításkép bólinott, így beléptem Harry szobájába. Olyan tipikus pasis volt, a falak kék színűre voltak festve, egy plazma tévé volt egy szekrényen, mellette egy hifi torony. Rengeteg DVD volt egymás mellett felsorakoztatva, és végén volt egy lejátszó is. Hatalmas francia ágy a szoba közepén, mellette egy kis asztal, ahol most ott pihent a telefonja. A fürdőszobájának az ajtaja résznyire nyitva volt, így odasétáltam és bekopogtam rajta.

-Gyere.-szólt, majd benyitottam. A látvány ami elém tárult, mondhatni egy kissé sokkolt, és éreztem hogy az arcomba vér áramlik. Ugyanis egy száll boxerben volt állt előttem, így felfedve előttem tökéletesen kidolgozott felsőtestét. A karjai és a mellkasa nem voltak se véznák, se túlgyúrtak, pont jó volt. A kockás hasa, pedig egyenese vonzotta a tekintetemet. Viszont a göndör haja, és a gödröcskés mosolya kisfiússá teszi, így még helyesebbé téve őt. Csak most vettem észre hogy a tükrön, a hajában és az arcában is volt egy nagy adag a krémből.

-Szia.-villantott rám egy féloldalas mosolyt.

-Szia.-mosolyogtam rá én is- Ezt hogy csináltad?-léptem hozzá közelebb.

-Vigyázz, ne lépj oda!-mutatott a földön lévő nagy adag krémre.

Kikerültem a krémkupacot, és úgy mentem hozzá közelebb.

-És úgy csináltam, hogy megnyomtam a tubust, és ráment a tükörre, aztán leejtettem. Utána megpróbáltam letörölni a tükröt erre az elmaszatolódott, és még rá is léptem a földön lévő tubusra. Ezután valamikor a hajamhoz nyúlhattam, és hogy az arcomra hogy került krém, azt nem tudom.-mondata végén elnevettem magam, mire ő is nevetni kezdett, és lecsúszott az arcáról egy kisebb adag krém, a földre. Majd az arcához nyúlt és letörölte, de még egy kicsi, még mindig ott maradt. Egy kicsit félve, de felpipiskedtem magam lábujjhegyre. Már majdnem megcsúsztam a krémen a padlón, de ő még időben elkapta a derekam, hogy megkíméljen egy csúnya eséstől. Aztán észrevettem hogy a kezem a mellkasán pihen, és elég közel vagyok hozzá, amitől az eddiginél is jobban elpirultam. Az arcára kiült egy mosoly, én meg inkább elkezdtem letörölni róla az ott maradt krémet. Ezután a kezembe adta a tubust, amiben alig volt már valami, de azért még valamennyit ki tudtam belőle nyomni. Az ujjamra nyomtam, és az orrára kentem. Észrevettem hogy egész végig fogta a derekamat és nézett miközben csináltam.

-Kész vagy.-mondtam a szokásosnál halkabban, mire a tekintetünk összeakadt.

Ezután lassan elengedett, leereszkedtem az eredeti magasságomra, de a szemkontaktus csak akkor szakadt meg, amikor lenéztem, hogy nehogy megint megcsússzak a krémen. Erre ő valahonnan előkotort a szekrényből egy csomag zsebkendőt, lehajolt és feltörölte róla a felesleges krémet. Kivettem a csomagból én is egy papírzsepit, és elkezdtem letakarítani vele a tükröt. Miután mindketten végeztünk a krémes papírzsebkendőket kidobtuk a kukába.

-Köszönöm hogy segítettél.-mosolygott rám, majd megölelt.

-Szívesen.-motyogtam a mellkasába.

-Megvárod amíg lezuhanyzok? Utána elviszlek a munkahelyedre.-ajánlotta fel miután elengedett.

-Megvárlak.-bólintottam- Addig lemegyek.

-Itt is maradhatsz, nem vagyok szégyenlős.-húzta perverz mosolyra a száját.

-Inkább lemegyek.- mosolyogtam rá, és kiléptem a fürdőszobájából, majd a szobáját is elhagytam, és lementem a lépcsőn.

Lent a nappaliban Liam és Zayn Fifázott, a konyhában Louis és Eleanor beszélgettek, mellettük pedig Niall evett.

-Hé, Mandy! Nem tudod átvenni a helyemet pár percre? Hív a természet.-kiáltott nekem Zayn.

-Na, persze Malik, csak nem tudod elviselni hogy legyőzlek.-nevetett a mellette ülő Liam.

-Miért nem olyat kérsz meg Zayn, aki tud Fifázni?-kiáltott a konyhából Niall.- Ne vedd bántásnak Mandy, de nem tűnsz olyan videójáték szakértőnek.

-Semmi baj, csak ne ítélj első látásra.-mentem be a konyhába, és rákacsintottam a bent lévő Niallre.

-Gyerekek, szétreped a hólyagom!-kiáltott Zayn, mire odamentem a kanapéhoz, átvettem tőle a kontrollert, Zayn elrohant a wc-re, és Liam elindította a játékot.

Eddig Zayn állt vesztésre, 1:5 volt az állás Liam javára, és a játékból még negyed óra volt hátra. Amikor belőttem az első gólomat, Niall ujjongva ünnepelt velem együtt. Ugyan ez volt a 2. gólomnál is. A 3-nál Louis is beszállt az ünneplők táborába, ami mostmár Niallből és Zaynből állt.

A játékidőből még 6 perc volt, mire Harry baktatott le a lépcsőn.

-Mi folyik itt?-kérdezte.

-Mandy elveri Liamet Fifában.-válaszolt Eleanor.

Eközben belőttem még egy gólt, így egyenlő lett az állás. Még 3 perc volt a játékból.

-Thomson halad előre a pályán.-közvetített Louis- Payne egyre feszültebb, mert egy lány veri el. Milyen szánalmas ez emberek, most tényleg.-röhögött

-Hű, vajon kinek szurkol?-nevette Niall.

Már a kapunál voltam és betaláltam, így én vettem át a vezetést. Ezek, amit ott hátul műveletek fülsiketítő volt, de nagyon jó esett. Az utolsó percben Liam belőtt egy gólt, így a meccs döntetlen lett.

-Nagyon jó voltál.-dícsért meg Liam, egy ölelés kíséretében.

-Köszönöm, te sem panaszkodhatsz.-mondtam, majd elengedtük egymást.

-Hol tanultál meg így játszani?-kérdezte Zayn.

-Pasik között nőttem fel.-mosolyogtam rájuk, mire Harry vissza mosolygott rám, ő tudta .hogy miért mondom.

-Szerintem mostmár mennünk kéne, ha nem akarsz elkésni.-javasolta Harry.

-Rendben.- majd elbúcsúztam mindenkitől egy-egy öleléssel, és már mentünk is Harryvel a kocsija felé. Beszálltunk mindketten, beindította a motort és már indultunk is.

-Tényleng jó voltál.-dícsért meg Harry-

-Köszi.-hajtottam le mosolyogva a fejemet.

-Szívesen, de ha már egyszer itt vagyok, veszek magamnak egy kávét.

Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a kávézóba. Harry elment és leült az egyik asztalhoz, én meg az öltöző felé vettem az irányt.

-Szia Jane!-köszöntem a nekem épp háttal álló barátnőmnek.

-Szia, hol voltál tegnap? Amikor kiértem nem láttalak.

-Ne haragudj, csak történt egy kis baleset...-mondtam, miközben a cipőm orrát vizslattam.

-Hm.. a cipődet bámulod, miközben beszélsz. Ki hozott ennyire zavarba?-felemeltem a fejem, mire Jane mosolygós arca fogadott, utána pedig egy 'úgyiskiszedembelőled' nézés.

-Oké, elmondom. Szóval úgy történt hogy..-kezdtem bele a mondanivalómba. Az elejétől, a végéig, minden apró kis részletről beszámoltam neki.

-Uram isten. Ez tök király!-mosolygott rám izgatottan.

-Ja, igen. Azt elfelejtettem mondani, hogy itt van.-mondtam, mire Jane arcán megjelent egy hatalmas mosoly.

-Akkor ma te leszel a pénztárnál.-kacsintott, majd kilépett az öltözőből.

Gyorsan összekötöttem a hajam, levettem a dzsekimet és átöltöztem. Kiléptem az öltöző ajtaján, és megláttam egy lánycsapatot az egyik asztalnál. Ezek szerint felfedezték, hogy itt van Harry. Beálltam a pénztárgép mögé, Jane a sütis pulthoz és elkezdtük kiszolgálni a vendégeket. Egy idő után a lánycsapat egyenként kiáramlott a kávézóból, és megpillantottam Harryt, aki egy csésze kávé feledt görnyedt. Amint meglátott felállt, és felém sétált.

-Meddig vagy beosztva?-kérdezte

-7-ig vagyok. Vasárnap hamarabb zárnak.-mondtam.

-Akkor kérek még egy kávét.-szólt az egyik pincérlánynak, aki ki is hozta amit kért.

Ezután ott maradt velem a pénztárnál és beszélgetni kezdtünk. Sok mindent tudtunk meg egymásról, és rengeteget nevettünk. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy Jane megkocogtatta a vállamat, hogy mindjárt zárunk

-Haza vigyelek?-kérdezte Harry mielőtt bementem volna az öltözőbe.

Már belekezdtem volna a tiltakozásba, amikor hozzáfűzte:

-Szívesen hazaviszlek.-és rám villantotta a féloldalas mosolyát.

-Rendben.-bólintottam, majd beléptem az öltözőbe.

Levettem a kötényemet és az ingemet, felkaptam a pólómat és a dzsekim, kivettem a gumit a hajamból és indultam is kifelé. Harry a bejárati ajtónál várt, és együtt léptünk ki a kávézó ajtaján. Beszálltunk a kocsijába, lediktáltam a címünket, felpörgette a motort és már indultunk is.

-Köszönöm, hogy bent maradtál velem.-néztem rá hálásan.

-Szívesen.-mosolygott rám.

-Biztos nem bántad meg, hogy bent maradtál velem? Nem volt valami jobb programod délután?-kérdeztem- Félre ne értsd, örülök, hogy ott voltál velem.

-Ennél jobb programom nem is lehetett volna.-válaszolt  halkan,mire a szívem gyorsabb tempóba kezdett verni. Mi van velem?

Ezután a kocsiban beállt az a kínos csönd, de bekapcsolta a rádiót, amiben a kedvenc számom ment. Amint meghallottam, automatikusan elkezdtem dúdolni a dalt. Aztán hirtelen valamiért rögtön le is kapcsolta.

-Nem is mondtad hogy tudsz énekelni. Ráadásul így, gyönyörű hangod van.-mosolygott rám

-Köszönöm.-mosolyodtam el.

-Majd egyszer hallhatom hangosabban is?

-Persze.-mosolyogtam rá- De most mennem kell.

-Várj, holnap mész dolgozni?-kérdezte, mielőtt kiszálltam volna.

-Nem, szabadnapom van.

-Akkor holnap meg is tudod mutatni.-kacsintott rám- Ha akarod, eljövök érted.

-Rendben.-bólintottam, ugyanis rájöttem, hogy felesleges vele ellenkeznem.

-Szia, Mandy!-köszönt el

-Szia, Harry!-mosolyogtam rá.

Még intett nekem egyet, és bementem a házban.